Magyar Karácsony = GURUSUNY
Karácsony ünnepünk eredetének megvilágításához tisztáznunk kell nevének eredetét. A nyelvtörténeti szótár szerint (A magyar nyelv történeti és etimológiai szótára, 1970, 2. kötet, 371. oldal) "karácsony" szavunk szláv eredetű. A nyelvtörténeti szótár nem ad meg indoklást. Indoklás helyett csupán néhány tényt közöl. Ilyen például, hogy a bolgárban létezik egy, a magyar "karácsony" szóval rokon "kracsún" szó, amely egyes vidékeken június 21-re, másokon a téli napfordulóra esik. A magyar nyelvtörténeti szótár a latin eredetet határozottan kizárja. A rokonság megállapítása azonban még nem adja meg a származás irányát. Árpád magyarjai Keletről jöttek a Kárpát-medencébe, s ott az akkor még nem szláv nyelven beszélő, de rokon bolgár nép szomszédságában éltek. Tény az is, hogy Kievnél Árpád magyarjai legyőzték az egyesült szláv seregeket. A bolgár-magyar és a szláv-magyar kapcsolat tehát több, mint ezer évre nyúlik vissza. Ha a szláv kracsún és a magyar karácsony szó rokonok, éppúgy lehetett a magyar nyelv az átadó, mint a bolgár, vagy más szláv nyelv. De hogyan lehet megállapítani a karácsony szó eredetét?

Mivel a magyar nyelvészek szerint "karácsony" szavunk szláv eredetű, érdemes megnézni, hogy a szláv nyelvészek mit tudnak a "kracsun, karacsun, korocsun" szó eredetéről. Létezik egy magyar nyelven 1988-ban kiadott, két kötetes mitológiai enciklopédia, amelyet orosz szerzők írtak. Keressük meg ebben a "karacsun" szót (II. kötet, 596. oldal)! Ebben azt írják: "Karacsun (korocsun) a téli napforduló és a hozzá kapcsolódó ünnep neve a szláv mitológiában (óorosz korocsun, szlovák Kracun, "karácsony", bolgár kracsunec, "karácsony napja") (...). A szó etimológiája nem világos; feltételezték, hogy a latin "quartum jejunium" "nagy negyedik böjt"-ből (vö. a koljada szó latin forrásaival) kölcsönözték; hogy a lépkedni igéből képezték (szerbhorvát kracati); hogy kölcsönzés az albán kercum-ból (tönk, levágott fadarab, karácsonyi hasábfa, vö. Bandjak). Más szóval, a karácsony szó ismeretlen eredetű, és a szláv nyelvészek szerint valószínűleg nem is szláv eredetű. A "lépkedni" szóból származtatás meglehetősen erőltetettnek tűnik. Hogyan léphetünk tovább?... lépjünk tovább a következő honlapra:

http://www.grandpierre.hu/200709/Kar3fej.htm

A rejtély megfejtése az ószláv mitológia felé vezet, ahol...
--------------------------------------------------------------------------------

GURUSUNY

Kaldeában is megvolt a Naperő életre kelésének a misztikus ábrázolása egy szent madár szimbólumával. Dr. H. R. Hall angol régész találta meg UR város romjainak a közelében ahol is az AL-OBEID-i sumír templomban a kapubejárat dísze volt a majdnem 8 láb (kb. 2,5 méter. Sz.L.) hosszú rézszobor.



A két szarvas felett lebeg az oroszlánfejű sas - az Új Életre kelő Naperő szimbóluma. Dr. Bobula Ida szerint - a visszatérő naperő ősi nyelvünkön; TUR-ULLU. Bizony innen ered a SUBIR-KI-ből származó s magát subur-szabirnak nevező Árpád Apánk méltóságát díszítő TURUL MADÁR, - amelyről eddig nem sikerult megállapítani, hogy sas-e vagy más madárféle. (A Duna TV történelemhamisítói nemrégiben Griffmadárnak hazudták, vagyis a népmesék világába tartozó fantázia-madárnak. Sz.L.) A sumírnak mondott ősi MAH-GAR hagyományaink szerint az oroszlánfejű sast nevezzük TURUL-nak. Dr.Bobula szerint TUR=visszatérés, megifjodás, UL=életerő.
A közhasználatban levő sumír szószedetek alapján Bobula ezen értelmezését az alábbiak szerint egészíthetjük ki:
TUR(L.144)=fiú
ULLU(L.és DSL.441)=pompa, dicsőség, új fényre kelés.
Tehát TUR-ULLU az ősi Mah-Gar nyelven az Isten Fiának Újraéledését, Feltámadását jelenti.



Amikor a római pappa lett - szkíta származású - Dionisio (akit "exiguo" névvel is illettek, ami annyit jelent; hogy "csekély") Kr.u.533-ban megbízatást kapott a legfelsőbb római papi helyről arra, hogy allapítsa meg a kereszténység korszakának kezdetét, okosan választotta meg a téli napforduló ősrégi ünnepét Jézus Urunk születésnapjául. Ő biztosan ismerte még a sumír ősöktől származó, de Rómában is megtartott nagy ünnepet, amit a rómaiak is az ősi Mah-Gar néptől átvett szellem szerint neveztek "dies natalis invicti"-nek, vagyis - a "legyőzhetetlen születése napjának". A rómaiak nem tudták még azt, amit a szkítavérű Dionisio már hitt is, azt, hogy a legyőzhetetlen maga az Isten fia! És azóta minden Gurusuny-Karácsony napján újra születik az Isten Fiának Kegyelme, a bennünk lakozó szeretetben. És jól van ez így. Jól van ez így, hogy minden esztendőben Új Erőre támad a LEGYŐZHETETLEN. Támadjunk mi is Vele együtt Új Erőre....hisz azért mondta az Isten Fia nekünk; "Szükséges Nektek Új Erőre támadnotok." Az Isten Fia, a LEGYŐZHETETLEN. Ha az Ő ereje lakozik bennünk - mi is azzá válunk. Dicsőség legyen hát Karácsonykor - a mi Új Erőre Éledésünk napján - az Isten Fiának és az Atyának - a Magasságos Istennek. Így válik tudatossá az is, hogy a Gurusuny-Karácsony szent ünnepét is a Tudás Népe - a Mah-Gar - adta az emberiségnek. Az ŐSI HIT - s MAGYAR HIT - szent hagyomanyáként tartozik tudáskincsunk azon fejezetébe, amelyet "Isteni Kinyilatkoztatások"-nak nevezünk. Erősítsen hát meg Benneteket az Ősi Nemzeti öntudatban az Isten Fiának ilyeténképpen való emlékezete is. Legyen ez a Gurusuny nekünk a Régi Tudásban Új Erőre kelés és a Nemzeti öntudatban való Feltámadás napja. Így lesz mindnyájunknak boldog az Úrtól nekünk rendelt Szent Karácsony - a Magyar Hit Karcsonyának fenséges ünnepe.


"Ez a hit legyen földön vezerlő csillagod.
Meglásd - boldog leszel, míg ezt el nem hagyod.
Az Isten Fia szeret, megvéd, megáld
De elébb kell, hogy önmagad megtaláld
Új életre kelvén Ővele
Így leszel erővel s örömmel tele"

Hisszük, hogy Szent Karácsonyunk meghozza Nemzettestvéri szeretetben és az Úr Jézus áldásában való Feltámadásunkat. Ebben a tudatban kívánunk minden Nemzettestvérünknek áldással és békességgel teli Karácsony-i ünnepeket.
Az "ŐSI GYÖKER" Szerkesztősége.

Kívánok minden igaz magyar testvéremnek szerte a világban a legforróbb szeretettel Boldog, Szabad, idegen szennytől és mocsoktól mentes Magyar Gurusunyt.

Szarka László