Magyar Nádori Szövetség -MNÁSZ

Állatmese - A Tarkamagyarok vásárra vitték a bőrüket.
Az összejövetelen megjelent képlékeny öntudatú, „hipertoleráns”, vegyes összetételű állatállomány célja -és feladata- az volt, hogy meghatározták önmagukat, azaz mi számít tehénbőgésnek és mi nem, mi a tarka és mi nem, mi a magyar és mi nem. Állattartói súgásra kinyilatkoztatták, hogy az állományba nem fér bele a magyar vérvonal. Indok: Nem annyira marhák, mint ők. Sőt, tulajdonképpen nem is számítanak marháknak. A tapasztalat szerint betörhetetlenek, nem tűrik a karikát az orrukban, megtámadják a billogozni készülő tehenészeket, nem hagynak vonalkódot fűzni a fülükbe. A csoport kirekesztésének azonban a legfőbb oka az volt, hogy rémhíreket terjesztettek. Azt állították, hogy a csordát valójában marhapörkölt, méginkább beefsteak alapanyagnak szánják, és a kiürült legelőkre- keleti, jól tejelő fajtát kívánnak importálni. Ez azért volt hihetetlen a számukra, mert a csorda nagy gondozói, Gyurbán Fetor és Orcsány Vikrenc nem ezt ígérték, sőt mi több csatlakoztak az állományhoz, és kimondták az áhítva várt mondatot: Ők mindent a csordáért tesznek.
Ennek tükrében a bomlasztó társaság, a csorda ítélete alapján nem tarkamagyar többé.
Ettől fogva a csorda többsége számára ez a csoport egyszerűen csak magyarnak számít.
Aki magyar azt kitiltják, azokról a jó zsíros legelőkről, amiket Gyurbán és Orcsány oly régóta ígér. A tolerancia tarka legelőjére a kirekesztés árnyéka borult.
A terelésért felelős Cowboyok lecsaptak a szakadár magyarokra, akik verbálisan, vagy jelképeikkel azt üzenték a karámon belülieknek: Marhák vagytok! Sajnos.
Ennyi a történet.
Érthetőbben: A hatalom által összetoborzott, megvezetett tüntetőcsoport hozzádörgölődzve a hivatalos politikai akarathoz, kinyilvánította szimpátiáját a társadalmi devianciák, a politikai demagógia, a multikultúra, a gyenge állam-nagy biznisz idejétmúlt trendisége mellett.
A mindössze 3 ezer vonuló megbonthatatlan toleranciájára vigyázó biztonsági szolgálat azonnal kirekesztette azokat az állampolgárokat, akik egy -minden magyar számára értékes- jelkép, a magyar címer részét képező történelmi ezüst-vörös Árpádházi zászló alatt kívántak csatlakozni a rendezvényhez.
Magyarországon a magyar történelmi jelképeket politikailag diszkriminálják. Minden olyan jelkép, amely nem számít tiltott önkényuralmi jelképnek, szabadon használható nyilvános rendezvényeken.
Sem a nemzeti trikolor, sem a történelmi Árpádházi zászló nem kirekeszthető.
Aki ezt teszi, az nem beszélhet sem toleranciáról, sem társadalmi megbékélésről. Aki ezt teszi - ember, vagy csoport- az igen is intoleráns. Ez olyan, mintha egy müncheni nyilvános rendezvényről valakit a bajor bőrnadrágja miatt tiltanának ki.
A Rendszerváltó Fórum aktivistái és a hozzájuk csatlakozók arra a tényre kívánták felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a liberalizmus által értelmezett „tolerancia”, vagy a „társadalmi megbékélés” hangzatos jelszavai öncélúak, és tartalmukkal ellentétesek. Vagyis: Azokkal toleránsak akikkel toleránsak akarnak lenni, és azokkal békülnek, akik a feltételrendszerünket elfogadják. Ez álliberalizmus. Az álliberalizmus egyenlő a politikai huliganizmussal, mert összezavarja és passzívvá teszi az ország jelentős, -tájékozatlan- tömegeit, hiszen a lakosság belső erkölcsi értékrendjét támadja, zavarja össze.
Kétségtelen, hogy a magyar lakosság nagy részének társadalmi passzivitása erre az okra vezethető vissza. Ezért gyenge a civil társadalom, ezért alakulhatott ki a mindenható pártokrácia.
Miközben a lejáratódott pártok azon vetélkednek, hogy a „ki a toleránsabb” csalival szavazatokat fogjanak, addig valójában már nem képesek a választópolgárok valódi érdekeinek képviseletére. Az 1989 óta politikai szerepet vállaló pártok és személyek belefulladtak a harmadik köztársaság mutyidemokráciájának mocsarába. Feladatukat, a posztkommunista rezsim lebontását, a kárpótlást és a felelősségrevonást, azaz a rendszerváltást tudatosan elszabotálták, szálláscsinálói lettek egy újabb – globalista megszállásnak. Szívvel, lélekkel kiszolgálták a mindenható piac igényeit a magyar állam érdekeivel szemben. Megcsúfolták a független szabad Magyarország eszményeit, jelképeit, gazdasági, kül és belpolitikai tevékenységükkel, a lakosságot –a nemzetet – kiszolgáltatottá tették, ellehetetlenítették.
Felelniük kell, és felelni is fognak. Politikai értelemben már halottak, hiába próbálkoznak olyan címkékkel, hogy rendszerkorrekció, vagy reform volt pártkatonák vezényletével, hiába izzadnak olyan álradikális szervezetek kreálásával, és parlamentbe juttatásával, -akik majd biztosítani fogják a mostani elit számára a tisztes visszavonulást – (akik garantálják az oly kényes 50%-os választási részvételt) már késő.
Már semmi nem segít rajtuk. De rajtunk sem, ha bedőlünk apró trükkjeiknek.
Miért kell elviselnünk a hatalom által pártfogolt, több mint száz szervezet kirekesztő tarkamagyarkodását, miért kellett elviselnünk a nemzeti radikális szervezetek érthetetlen távolmaradását, ellentüntetését a szombati rendezvénytől?
Miért ijedünk meg a magunk erejétől? Miért hisszük el a hatalomnak, hogy kontrollálhatatlan tömeg vagyunk? Hiszen két év alatt alaposan felkészültünk arra, hogy ne csak izomból, hanem intellektuálisan is szembe tudjunk szállni a hatalom politikai terrorizmusával, népbutításával és provokációival! Vetkőzzük le a belénk ivódott elvárások kényszerét, keressük a hatékonyabb megoldásokat, ami lehet akár a laza szervezeti felépítésen alapuló, azonnali reakció, erőteljes fellépés is.
Ha a nemzeti radikalizmus politikai áttörését pártokra leadott szavazatoktól, a parlamenti patkóban elfoglalt helyektől várjuk, akkor csalódni fogunk. A lassú, fájdalommentes átmenetben gondolkodó, kompromisszumokkal terhelt iszapbirkózás politikai impotenciát okoz. A nemzeti radikalizmus jelszava: Alapvető társadalmi változást MOST!
Ha fő politikai célunk az, hogy Uniós képviselőjelöltek kampányát támogassuk, miközben omlik a világgazdaság, akkor nem látunk az orrunknál tovább.
Maholnap a nagyvárosi lakosság élelmiszer és energetikai válságba kerül, a szociális helyzet tarthatatlan, a társadalmi konfliktusok radikalizálódnak. Egy eddig ismeretlen helyzetre kell felkészülni, ez ma a feladat. Mutassuk meg azt, hogy a harmadik köztársaság politikai intézményrendszerével, annak kreált civil mozgalmaival” nem alkuszunk.
Láthatta ország világ, hogy ez a rendszer kirekesztő, a történelmi magyar hagyományokat,
jog és intézményrendszert elveti, de az is látszott hogy nincs tömegbázisa.
Gyengék! Tarka Magyarok.

Budapest, 2008-10-05

Tatár József
Rendszerváltó Fórum

• Vadócz Krisztián gólpasszt adott / 2009.01.09. A magyar középpályás végigjátszotta az Osasuna
  kupameccsét, a német Hertha válogatott...
• Frenetikus hangulatú és látogatottságú volt a Szilveszteri B... / 2009.01.09. Egyszerre volt fergeteges és meghitt a hangulat az
  Operaházban éjfélkor, amikor a Magyar Himnusz ...
• Dakar 2009: Szallerék a 16. lettek, 11.-ek összetettben / 2009.01.08. A Szaller Zoltán, Pócsik László, Csitári Tibor alkotta
  magyar egység a 16. helyen ért célba a ...
• Törőcsik Mari nyitja a jubileumi Filmszemlét / 2009.01.08. Eldőlt, kik alkotják a 40. Magyar Filmszemle
  zsűrijét az egyes versenyszekciókban, illetve az is...
• Vadóczék döntetlenje / 2009.01.08. A magyar válogatott futballista végig pályán volt

 Még több "magyar, nádor, ország, egyház, haza, nemzet, korona, igazság, Trianon, Szent-Korona, erkölcs, alkotmány, szkíta, történelem, hun, választás, népirtás, Nádori Szövetség, globalizáció" hír