Az olaszországi szupermarketek polcán található extra szűz olívaolajak több mint fele csak nevében az, a termelők emiatt a túlélésükért küzdenek. A hazai forgalmazó szerint nálunk sem jobb a helyzet. A csalás nagyjából megfelel annak, ahogyan a magyarországi mézekkel trükköznek. Helyszíni riportunk Liguriából.

Claudio de Pedrino, ismertebb nevén Pedro fáradt arccal pakolgatja a frissen szüretelt olajbogyóval teli ládákat. Izomzata a szörfös múlt tanúja, világbajnokságot is nyert, de manapság már nem száguld a hullámokon – nincs mikor. Reggelente hétkor indul a családi birtokra a több száz éves olajfák közé, és általában éjfél után ér haza. A frissen szedett gyümölccsel ugyanis minden este a présházba megy.

Megszállott kistermelők tartják a frontot

Képtelen számok

Rossi Simone az ötödik generációt képviseli olajtermelő családjában, ők hagyományos kőmalommal működő présgépet használnak. Négy hónapig éjt nappallá téve dolgoznak, mégsem él meg az olajkészítésből, nyaranta a strandon dolgozik úszómesterként. Ő sincs könnyű helyzetben: a liguriai tengerpart fölötti magaslatokon az átlagosnál is magasabbak a költségek, mert itt nem használhatnak traktorokat, mint a lankás toszkán tájon, vagy délen, Pugliában. Igaz, a gépesített szüretelésű extra szűz olívaolaj literjét sem tudják hat eurónál olcsóbban előállítani.

Az olívaolaj-ipart a termelők szerint még mindig nem rengették meg a botrányok. Nem okozott földrengést Tom Mueller amerikai író Extra Virginity, azaz Extra szüzesség című könyve sem, pedig páratlanul világos képet fest az olívaolaj-piac mögött megbúvó piszkos üzletekről. Beszámol arról az 1981-es spanyolországi esetről is, amikor közel 20 ezer embert mérgeztek meg. Az olívaolajba kevert repceolajat egy erősen mérgező vegyülettel íztelenítették és szagtalanították, majd ezt az elegyet adták el olívaolajként. Csaknem nyolcszáz ember halt meg, több ezren szenvedtek maradandó idegrendszeri károsodást.

A Tom Muellernek nyilatkozó szakértők szerint az olajcsalás gyakran abból áll, hogy alacsony minőségű, többnyire Észak-Afrikából származó növényi olajat ízesítenek és színesítenek vegyi eljárásokkal, aztán olasz zászlót és Vezúvot ábrázoló címkéket ragasztanak a palackokra mindenféle képzeletbeli olajtermelők nevével és „100% olasz” felirattal.

A fejlettebb csalások, mint például Domenico Ribattié (Ribattit 1993-ban ítélték el cége vegyészeivel együtt, amikor kiderült, hogy mogyoróolajból állítottak elő „extra szűz” olajat), általában high tech laboratóriumokban zajlanak, ahol különféle növényi olajokat (mogyoró, napraforgó, repce) úgy dolgoznak föl, hogy az eredetük nehezen deríthető ki kémiai vizsgálattal. Aztán ezeket keverik össze igazi extra szűz olíva olajjal.

Az egyik népszerű technika az enyhe illattalanítás, amikor az olcsó lampantét, azaz lámpaolajat (ami az olívaolaj-préselés végterméke) megfosztják a kellemetlen ízétől és illatától, miközben az olajat akár 60 Celsius-fokra is felhevítik. Tóth Gusztáv szerint a Magyarországon kapható olívaolajak többsége is lampante.

Az Alfa Laval nevű, olajfinomító-berendezéseket gyártó cég állítja elő a SoftColumn elnevezésű finomítórendszert, amely alacsony hőmérsékleten vonja ki az illatot az olajokból. Ezt a rossz minőségű olívaolajak szagtalanítására is használják. Az így kezelt olaj természetellenesen semleges, és nem tartalmazza azt a gyümölcsös ízt, ami az extra szűz olajnál előírás is, ugyanakkor „hibái” sincsenek, azaz nem büdös, ezért nem lehet egykönnyen rájönni a csalásra.

 

Tom Mueller szerint a törvényekkel nem lenne baj. A hamisítás azért marad sok esetben felderítetlen, mert a bűnözés felderítésére hivatott hivatalnokok vagy tétlenek, tehetetlenek, vagy hanyagok, néha egyenesen bűntársak.

Hamisított olívaolaj a magyarországi boltokba is kerülhetett, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) azonban kérdésünkre azt mondta: az egészségre káros termékkel még nem találkoztak, és az EU veszélyes élelmiszerekre figyelmeztető RASFF-rendszerében sem érkezett még hazánkat is érintő bejelentés. A hatóság egyébként rendszeresen vizsgálja az olívaolajokat, és idei tervében a termékek teljes körű (minden előírt paraméterre vonatkozó) vizsgálata szerepel, illetve kiemelt célellenőrzés keretében is tervezik az olajok vizsgálatát – tudtuk meg.

Az persze, hogy nem találtak ártalmas terméket, nem azt jelenti, hogy minden rendben lenne. Az olívaolajok esetében is – akárcsak más élelmiszereknél – fennáll a hamisítás esélye, a hamisítók célja viszont nem az élelmiszer biztonságának veszélyeztetése, a fogyasztók egészségének kockáztatása, hanem elsősorban a haszonszerzés – áll a Nébih válaszában.

Az olívaolaj esetében leggyakrabban a megnevezés megváltoztatásával már komoly anyagi haszonhoz juthat a vállalkozó, mert a magasabb minőségkategóriájú (pl. extra szűz) olívaolaj jóval magasabb áron értékesíthető, mint a kevésbé preferált, alacsonyabb kategóriájú változata, mint pl. az olívapogácsa-olaj.

A módszer ismerős lehet a hazai termelőknek is: a kiemelt exportcikknek is számító magyar mézet hasonló módon hamisítják. Erre néhány hónapja még Brüsszelben is felhívták a figyelmet a termelők. A méz esetében a hazai terméket Kínából rendkívül alacsony áron érkező, ismeretlen összetevőkből álló ipari mézzel keverik össze, és a vásárlók soha nem fogják megtudni, mit is vásároltak, hiszen a termékre csak annyit kell ráírni: EU-ból származó és EU-n kívüli alapanyag keveréke.

Az agrártárca a tiltakozások hatására arról döntött, hogy a keverék mézeket vonják ki a forgalomból. Az olajtermelőkhöz képest annyiból persze könnyebb helyzetben vannak a magyar hatóságok, hogy a méznél legalább a keverés tényét elismerik, szemben az olajhamisítókkal.

Claudio de Pedrino egy dossziét pakol ki az asztalra, a papírok azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit tartalmazzák, melyeket ő végeztetett el a saját olaján. Ezekből kiderül, hogy a savasság 0,2 százalék, ami jóval a 0,8 százalékos határérték alatt van. Minél kisebb ez a szám, annál értékesebb az olaj, annál több benne az antioxidáns.

De van itt egy ennél is fontosabb vizsgálat: ez a fotometrikus teszt. Ebből derülhet ki, hogy van-e az olajban más is, mint olívaolaj. Van-e benne mesterséges aroma vagy színezék. Ezt nem végzik el minden olajon.

A présből kifolyó sárga, sűrű folyadék volt az első igazi extra szűz olívaolaj, amit kóstoltam. A friss olaj szinte azonnal marni kezdte a torkom. „Ez a polifenol” – nevet fel Claudio, ez az, amitől az olívaolaj, az extra szűz ennyire értékes. Több száz polifenol-, azaz antioxidáns vegyületet tartalmaz más vitaminok mellett, amelyek kémiai hatás vagy hevítés következtében azonnal távoznak az olajból. Ez az, ami megmagyarázza az extra szűz olívaolaj titokzatos gyulladáscsökkentő hatását, és ami a mediterrán diétát a szív- és érrendszeri megbetegedések és néhány rákfajta megelőzésében igen hatékony módszerré tette.

A finomított olajakból elvesznek az antioxidánsok, és az olívaolajak címkéin ezért sincsenek feltüntetve ezek az értékek, csupán az, hogy az adott olajnak mennyi a savassága, ami egyik paramétere annak, hogy az olívaolajat extra szűznek, szűznek vagy lámpaolajnak nevezzék.

Szakértők szerint a paraméterek is nevetségesek. A savasságnak az extra szűz olívaolajban 0,8 százalék alatt kell lennie, ami szakértők szerint túl magas, mert az igazán jó minőségű termékben a savasság 0,5%, de inkább alacsonyabb. A peroxidszintet pedig kilónként 20 grammban szabták meg, ami szégyenletesen magas.