Már ismert, de... Dr. Balogh Zoltán megadta a választ.

Tudvalevő az amerikaiak U2 kémrepülőinek a sorsa, melyek 21.000 m magasságban, 900 km/óra sebességgel haladtak. Ezeket az oroszok rakétákkal le tudták lőni. Erre az amerikaiak megalkották az SM 71 Black Bird nevű kémrepülőt, mely 26,000 m magasságban 3,200 km/ óra sebességgel repült. Ezt a magasságot már nem tudták elérni az oroszok, de abban a magasságban a nyomást csak a titán képes kibírni (nem a nyomás itt a lényeg, hanem a könnyűség és erősség kellő összhangja).

A Nyírád környéki bauxit, timföld tartalmazza ezt az oroszok részére stratégiailag fontos fémet.

Gillemot László professzor 1949-1952 között kidolgozta a technológiát, a titán oxidból fém titán előállítását, és 1954-ben elkezdték építeni az üzemet, mely arra lett volna hivatva, hogy 5 millió tonna titánoxidból 4 millió tonna fém titánt termeljen ki. A titán akkori ára a londoni tőzsdén kilónként 10 dollár volt. Ez 40.000.000.000 dollárt tesz ki. Hatalmas kincs, ezért már érdemes beruházni, tehát elkezdtek építeni egy reaktort, laboratóriumot, és a hozzá tartozó üzemet.

A tervek szerint 1955. december 31-én kellett volna az üzemet átadni. Ebből nem lett semmi, mert hirtelen leállították az építést. Gillemot professzor 1957-ben megkapta a második Kossuth díját: A magyar nyersanyagból fémtitán előállítására.

Az ötvenes évek elején, az oroszok még sehol sem voltak a titán előállításának technológiája területén, ezért Gillemot professzornak el kellett utaznia a Szovjetunióba, hogy ingyen, és bérmentesen átadja, és betanítsa a módszerét.

1958-ban az elhárítás megjelent, orosz kamionokra felrakták az egész laboratóriumot, és minden mozdíthatót, az összes dokumentációval, és orosz katonai kísérettel elszállították "ismeretlen helyre". Valójában oda, ahova Gillemot professzornak el kellett utaznia a Szovjetunióba, megtanítani, átadni a technológiát. Gillemot professzor tanítványa, Mihara Ferenc docens adott bővebb tájékoztatást a titán lényegéről, és a körülményekről.

1962-ben Apró Antal aláírta, és Kádár János jóváhagyta a Timföld-alumíniumszerződést a Szovjetunióval. Ebből a szerződésből Apró Antal kihagyta a titán sorsát, ezt nagylelkűen oda ajándékozta az oroszoknak. Mi több, a timföldet el kellett szállítani a 2500 kilométerre fekvő Volgogradba, fizetni a szállítást, amely további iszonyú teherként jelentkezett.

Ezek szerint 6000 tonna szállítását fizettük Volgogradig, az oroszok valószínűleg az egy tonna alumínium tömbök szállítását viselték visszafelé. (Csoda-e hogy éppen Gyurcsánynak a birtokába kerültek timföld bányák?!) Bauxitot bányásznak, timföldet nem. De Gyurcsány Ferenc birtokában vannak a timföldgyárak(!).

Eddig a fémtörténet, de nézzük a vízügyet, ami még ennél is nagyobb katasztrófához vezethetett volna. Amikor a tó még sértetlen volt, a karszt vízmagassága, az Adria vízszintjéhez képest 176 méter magasan volt. Akkor 116 méteres karsztvíz-oszlop préselte be a gyógyvizet a tóba, 550-600 litert másodpercenként. Ennek eredményeként, két nap alatt a tó vize kicserélődött, és nem tudott lehűlni. Amikor kipumpáltak 10 milliárd tonna kristály tiszta karszt vizet, melynek 60 százaléka ment a Dunába, a karszt vízoszlop lecsökkent 4 méterre. Ez a depressziós tölcsér nem állt meg, hanem haladt Budapest felé. Ott mindössze már csak két méteres volt a túlnyomást biztosító karszt vízoszlop.

Ekkor előjöttek egy őrült tervvel, hogy 32 centiméterrel csökkenteni kell a tó vízszintjét, és akkor a kisebb nyomás eredményeként továbbra is kellő mennyiségű lesz a melegvíz-hozam. Ez nem működött, mert a fürdőzők lábai felkavarták a fenéktalajt. Ekkor azt tanácsolták, hogy meg kell szívni a melegvíz-forrás kráterét, de a beomlás veszélye miatt Dr. Balogh ebbe nem egyezett bele. Ekkor a tótól néhány kilométerre fúrtak kutakat, és csövön szándékoztak elvezetni a gyógyvizet, hogy hozzá juthassanak a tó alatt fekvő titánhoz.

Az Országos Tervhivatal elnöke Faluvégi Lajos akadályozta a tervet, ezért létrehozták 1987-ben a Tervgazdasági bizottságot, amely bizottság felettese lett a Faluvégi hivatalának. A Tervbizottság elnöke Medgyessy Péter a D209 ügynök lett.

Később Grósz Károly miniszterelnökkel és párttitkárral kiegészült a rablóbanda, és az ügyet az iparügyi miniszter, és az Aluminiumipari Tröszt vezérigazgató hatáskörébe utalták.

1987. június végén aláírták a Hévízi-tó, Budapest gyógyforrásai, és a közép-dunántúli vizek halálos ítéletét. Kapolyi László iparügyi miniszter személyesen, az egészségügyi miniszter helyettese, az Országos vízügyi hivatal elnökhelyettese, és a Budapesti Fővárosi Tanács elnökhelyettese látták el kézjegyükkel. Ez utóbbi ezzel lemondott a Budapesti gyógyvizekről!

Medgyessy jóváhagyta, de a Hévízi tó működését irányító dr. Balogh Zoltánnak is alá kellett volna írni. December 15-ére összehívták az értekezletet Budapestre, de már 14-én megérkezett a másnapi értekezlet szövege és határozat! Dr. Balogh magával vitte egy munkatársát, és vele olvastatta fel a tiltakozásukat. Ekkor magából kikelve odarohant Dósa Lajos az Alumínium tröszt elnöke, elragadta a mikrofont, és üvöltötte, hogy a projektet azok ellenzik, akik nem értenek hozzá, és ezt végre kell hajtani.

Dr. Balogh Zoltánnak két lehetősége volt. Vagy lemond, és akkor tucatnyi ember kap az állásért, és aláírják, vagy szembefordul a szovjet hadiipar igényeivel. Szót kért, és megtagadta az aláírást. Szerencsére a vízügyesek is mellé álltak, és Németh Miklós, aki időközben miniszterelnök lett, leállította az egész gyalázatos tervet.

Ha megvalósult volna, akkor a Duna vize befolyt volna az ivóvízbe az összes szutykával, nem lennének gyógyfürdők Budapesten, és nem lenne a Hévízi tó.

Rendszerváltáskor Dr. Balogh Zoltán reumatológus főorvos az újságokból értesült róla, hogy fegyelmi indult ellene, és kitiltották Hévízről. Két évig pereskedett, megnyerte a pert, visszahelyezték az állásába, de már belefáradt a küzdelembe. A kutatási eredménye a porckopásról ott nyugszik a fiókjában.

Most a harmadik köteten dolgozik, melynek a fő címe továbbra is ugyanaz, alcíme: "Vádirat". Ebben a kötetben megírja, hogy ki mit tett Magyarország érdekei ellen, dokumentumokat mellékelve megnevezi név szerint azokat, akik 1962 és 1989 között Magyarország kirablásában részt vettek.

Kapolyi László arról is híres, hogy orosz kutatókkal felfedeztek nagy mennyiségű szenet, ünnepélyesem megnyitották a bányát, amelybe előzőleg hordattak néhány kamion szenet. Az első és utolsó csille kigördült a szénnel, az oroszok felvették a kutatásukért a búsás jövedelmet. A szén meg sehol.

Kérdem én: meddig kell várni, hogy ezek a csavargó oroszok szolgái bíróságra kerüljenek? Ma milliárdosok, és börtön helyett bársonyszéken ülnek. A klikk ma is együtt van, és továbbra is az ország érdekei ellen tevékenykednek, a saját zsebük javára. Egyedül álló ország vagyunk a világon, ilyen nyílt rablást talán még az afrikai diktátorok sem vittek végbe.

Vajon mit szólna ehhez a rabláshoz a hágai nemzetközi bíróság? Dr. Balogh Zoltán kiállásával nagy szolgálatot tett a nemzetnek.

Forrás: sokkaljobb levelesláda sokkaljobb-kommentár: Ketten az érintettek közül miniszterelnökök lettek (Medgyessy és Gyurcsány). Medgyessy Pétert mindezért havi 1,5 milliós nyugdíjjal dotáljuk, Gyurcsánynak

 annak ellenére, hogy mit tett a hazánkkal, évekig titkárság, gépkocsi használat és egyéb milliók illetik meg, és hogy még szebb legyen a történet, ott terpeszt a parlamentben. Mert egy ilyen ország lettünk!

Csak kiegészítés!

1. Devecserben és Kolontáron a cigók fosztogatnak a rend mániákus dicshimnuszait szajkózó pintér-maffia.

2. Orbán-Oldstein-Orsós Győző (Likud Viktor tesója) kamionjai szállítják a vörösiszapot! Mecsoda véletlen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!