Ügynökök Figyelem!

   Megrázó történet!   Úgy 3 órával ezelőtt, kb. 7 órakor csörög a telefonom – elhaló, szélütötte ember jellegzetes hangja, de ebből még egy hatalmas adag fájdalom is kicsendült. Nem ismertem fel egyből a telefonálót, csak kétszeri rákérdezés után ugrott be, hogy ki is valójában:

                     - Zsolti vagyok, hogy vagy?

                     - Köszönöm  megvagyok és te?

                     - Megfogok halni.

                     - Miért?

                     - Tüdőembóliát kaptam.

                     - Miért kell abba belehalni?

                     - Tisztában vagyok a helyzetemmel, meg fogok halni. ( Kimagaslóan művelt, 50 körüli ember,  valószínűen tudja mit beszél.)    - Ne add fel, próbálj gyógyteákat inni, cicfark, zsurló, stb.

                     - Itt a korházban nincs rá lehetőségem és  az anyám is haldoklik. Minden jót Géza.

                     - Szia Zsolti, neked is minden jót.

   A történet valamikor 1987 – ben kezdődött, amikor titkos ellenzéki összejövetelt szerveztem a soproni Deák étterem kistermében, lehettünk vagy 15 – en, amikor másodmagával bekérezkedett egy 130 kg –os, nagyon széles vállú súlyemelő, egy irodalmi lapnál dolgozott. Gyanús volt, hiszen titokban szerveztem a találkát, de aztán kimagyarázta és a későbbiekben oly lelkesen ténykedett, hogy a többiek jóvoltából évekig ügyvezető társként ténykedett velem, persze bennem végig élt a gyanú. A megérzésekből táplálkozó gyanút későbbiekben érdekes, felettébb gyanús esetek és történetek is alátámasztották, de konkrét bizonyíték nem akadt.

  A rendszerváltást követően, talán 97- ben futottam vele össze az utcán, gondoltam blöffölök és mondom neki: Te Zsolti! A Történeti Hivatalból kikértem az anyagomat, de elfejtették belőle a neveket törölni és a neved, mint ügynöké ott szerepel. Belesápadt, hebeget és azt mondta: De Géza én ezzel együtt nem ártottam nektek, stb. – Az nem rajtad múlott Zsolti.

A hivataltól kézhez kapott kilenc oldal alapján, mely élethű részleteket is tartalmazott, ki tudja hány száz oldal készült rólam, hiszen mint a társadalomra kiemelten veszélyes kategóriában ellenőrzött személyként említettek, akiről napi jelentés készült.

  Az újabb találkozó, ha jól emlékszem 2005 – ben történt. Mentem az utcán, valaki fura hangon szól az egyik ablakból:

                        -  Gééza! Gyere ide! (Lám a Zsolti.)

                        -  Mi van, mit akarsz?

                        - Szélütést kaptam és háromágú bottal tipegek, meg aztán anyunak levágták az egyik lábát, mondja húzódozó ajakkal.

                         - Őszintén sajnálom, stb.

Látom az Isten valóban nem bottal ver, de nem szolgál örömömre a következtetés. Most 2009-03-08 van, azon gondolkodom, hogy főzök gyógyteát és bemegyek hozzá a korházba.

                                                                                             Kőműves Géza