Orbántól felháborodva    2009. március 8. Ellenkultúra

A "Nemzet Miniszterelnöke" kinyilatkoztatott. Mi véleményeztük ezt, mert véleményünk volt és van most is. Nem tetszett nekünk, amit a "Nemzet Miniszterelnöke" mondott. És nem a tartalma miatt, hanem az üressége miatt. Semmit nem mondott, viszont minden olyat elmagyarázott, amiről eddig is tudtunk, legalábbis a nyitott szemmel járók tudtak és tudnak. Szerénytelenségből állíthatjuk, hogy az oldal indulása óta erről beszélünk.

Válaszokat Viktortól nem kaptunk, ígéreteket igen. Azzal pedig tele a padlás, a ház és a pince is. Mi ezt leírtuk, közreadtuk, ez lett a mi bajunk.

Szánkra vettük a Szent Tehenet. És, hát kik vagyunk mi, sehonnai taknyosok, hogy szánkra vegyük Nemzetünk Megmentőjét. Nem magyarázkodom miatta, nem szorul magyarázatra. Leginkább meg vagyok döbbenve a reakciókon. Azon a messianizmusból fakadó agresszivitáson, ami reakciókként értek minket. Az Ellenkultúra kezdettől fogva próbál(t) arra rávilágítani, hogy a módszerváltás óta a hatalmat vetésforgóban kormányzó kormány és ellenzék egy azon érem két oldala. Megértem az emberek kiábrándultságát, magam is eképpen érzek. Látom, hogy ki irányítja ezt az országot, ki kormányoz ide-s-tova hét esztendeje, látom, hogy mit művelt és miképpen. Ez sem szorul magyarázatra a részünkről. De az, hogy ilyen kormányunk van még nem ok arra, hogy Szentséges Istenként imádjuk az "ellenzékét". Fontos az idézőjel, mert a Fidesz - ne legyenek kétségeink - nem ellenzék. Mégpedig azért nem, mert vastagon részese a jelenlegi rendszernek, pontosan abból a Soros által finanszírozott "rendszerváltásból" származik, onnét gyökeredzik, ahhoz húz még a mai napig is, ahonnan az egész jelenlegi garnitúra.

Orbán a minapi beszédében olyan evidens igazságokat mondott, amiket minden épeszű ember, tud, lát és érez. Így, ha országértékelés gyanánt ezeket tárja a nyilvánosság elé, az nem lehet egyéb, mint a politikai taktika része. Az emberek pedig csüngenek szavain...

Mondják, hogy egység kell. Egy a tábor, egy a zászló, a kormányt el kell távolítani stb. A kormányt el kell távolítani, ez igaz. Haladéktalanul, gyorsan, kíméletlenül. De ez a "zászlóstábor" filozófia nem egyéb, mint egy hataloméhes banda egységesítési törekvése annak érdekében, hogy szilárdan, kizárólag ők jelentsenek egyet a jobboldallal. Ezért van a "kreálmányozás", a "Gárda pofozása", a' lá Horthy és a nyilasok esete és a megannyi szélsőségesezés azok irányába, akik őket is bírálták pohányságuk, óvodás berregésük miatt. Ki az, aki kikiáltja magáról, hogy ő a jobboldal? (Pláne, hogy nem is az, hiszen egy globalista neo-liberális párt, akik pusztán populizmusból öltötték fel a trikolór köntöst.) A politikai finomkodás és a pol-korrektség hamis dogmája volt az egyik olyan dolog, ami idáig vezetett. A másik (több további között) az, hogy van akit lehet szidni, van akit viszont érinthetetlenként kell kezelni, mindegy, mit mond. Ez igaz mindkét oldalra.

Utálva vagyunk sokak által, mert ezt kimondjuk, mert van pofánk ezt állítani, mert élünk a véleményszabadság adta (igen szűkös) lehetőségekkel. Utálnak minket sokan, mert nevén nevezzük a kölyköt. És ez így jó! Utáljanak minket, ne szeressenek minket, de egy dolgot követelünk, mégpedig azt, hogy gondolkodjanak el azon, amit írunk. Bigottsággal és fanatizmussal semmire nem megyünk, hosszú évszázadok óta ez vezet a magyarság végleges pusztulásához! Gondolkodjanak el azok, akik levélben szólítanak fel minket arra, hogy töröljük a cikket azon, hogy hol volt Orbán és a Fidesz akkor, amikor:

    * 2006 októberében utcára hívott minket, majd magunkra hagyott a gomolygó könnygázban és a repkedő gumilövedékek között?
    * amikor eltávolíthatta volna a kormányt pusztán azzal, hogy füttyszóra félmillió embert ránt ki az utcára egyetlen nap alatt?
    * a mandátumok kollektív beadásával feloszlathatta volna a parlamentet?

És ez csak három érv volt.

Kérdezem én: Miben különbözik az a bigott orbánista, aki habzó szájjal kéri ki magának egy általa személyesen még csak nem is ismert embert ért kritikát - akik egyébként a szólásszabadság nemlétét is folyamatosan hangoztatják, mégis letiltásra szólítanak fel minket -, azoktól a szűk látókörűektől, akik a mai napig is Gy. Ferencet imádják?

Nem a Fidesz a jobboldal. És őszintén mondom először a hazai jobboldalt rúgdosnám farpofán, amiért a Fidesz és Orbán hatalomra juttatásával vannak elfoglalva, várva megmentőjük és megváltójuk érkezésére (láthatóan hiába), ahelyett, hogy a sarkára állt volna, és régen kifüstölte volna az egész parlamenti garnitúrát. Ehelyett csak áll, vár és nézi, ahogy tönkremegy körülötte az ország. Ennyire kell a Vezér? Ennyire nem vagyunk a magunk urai? Ennyire szükségünk van egy emberre, aki kikiáltotta magát a nemzeti oldal vezérének, ahelyett, hogy mi irányítanánk a saját sorsunkat, nyomást gyakorolva a mindenkori hatalomra, egy erős civil szférával?

És, ha így van, akkor hol marad az emberek mozgósítása, megakadályozva az ország és a nemzet további pusztulását, amiről 2002 óta oly' hangzatos szónoklatokat hallunk? Hetes éve ezt hallgatjuk. Ideje lenne elgondolkodni azon, hogy miért hallgatjuk ezt hét éve és, hogy akarjuk-e ezt hallgatni még másfél évig. Mert megbuktatni ezt a kormányt a Fidesz nem fogja, az biztos. Ha meg akarná tenni, már megtette volna.

Éppen ezért kérjük az Olvasókat, hogy gondolkodjanak és ne zárjanak be csípőből, ha azt hallják "Orbánnak nincs...". Különvéleményünket továbbra is fenntartjuk, igazságba vetett hitünket és céltudatosságunkat, nacionalizmusunkat továbbra is fenntartjuk, remélve, hogy az idetévedők elgondolkodnak azon, amiket, illetve amikről írunk.
Bejegyezte: Ágoston Dániel dátum: 17:06