Pészach - kötelezővé tennék? Útmutatás húsvétra: a zsidók egyiptomi kivonulására is emlékezni kell!

Semmi kétség, a keresztény felekezetek vezetői már a zsebükben vannak. De nem elég pusztán az egyházi elöljárókat engedelmes parancsvégrehajtóvá tenni – a még megmaradt csekély számú keresztény hívő tudatából is ki kell irtani mindenfajta „antiszemitizmust” és „rasszizmust”.

A két nagy keresztény ünnep – a karácsony és a húsvét – ma már nem említhető, sőt nem is ünnepelhető anélkül, hogy ugyanakkor ne emlékeznénk meg a zsidók hanukájáról, illetve a pészach ünnepéről. Manapság már egyáltalán nem ritkaság – főleg a protestáns felekezetek istentiszteletein –, hogy például húsvétkor a megbolondított vagy egyszerűen csak állásukat féltő lelkészek a pészach ünnep jelentőségét és értelmét magyarázgatják a híveiknek, beleértve azt is, miként kell elkölteni a pészach első estéjére rendelt ünnepi (széder) vacsorát. Miként egykor a „marxista-keresztény párbeszéd” zajlott, és hozott egészen rendkívüli „eredményeket”, úgy halad előre lendületesen a „zsidó-keresztény párbeszéd”. Valójában persze nincsen semmiféle „párbeszéd”: a kereszténység olvad bele szép lassan a judaizmusba.

A zsidók persze azt hirdetik, ők a „keresztény eredetű antiszemitizmus” méregfogát szeretnék kihúzni. Sajnos az egyre ostobább papok és egyházi elöljárók el is hiszik ezt az átlátszóan hamis propagandát. Az okosabbak pontosan tudják, mire megy ki a játék – ők viszont állásukat, pozíciójukat féltik, és nem merik felemelni a szavukat a keresztény felekezeteken belül zajló zsidó térfoglalás ellen. A végső cél alighanem a kereszténység és a judaizmus teljes megbékítése, sőt az sincsen kizárva, hogy egy szép napon egymásba olvasztják a kettőt, azon az alapon, hogy a keresztényég amúgy is a „zsidó vallásból fejlődött ki”, „zsidók hozták létre”, így tehát majd szépen „ismét összenő, ami összetartozik”. Hogy Jézus Krisztus és követői éppen a zsidó vallással gyökeresen szakítva alapították meg az új vallást, és hogy a keresztény tanítás lényegében teljes tagadása a judaizmusnak, arról már nemigen mer beszélni senki.

Valahogy majd megoldják azt az elméletileg áthidalhatatlan ellentétet is, amelynek lényege, hogy a vallásos zsidók nem ismerik el Jézus Krisztus istenségét. Sebaj. A valóság egyébként már most is az, hogy a keresztény felekezetek vezetőinek és papjainak egy jó része sem hisz már Jézus Krisztus istenségében. Miben hisznek akkor? A pénzben? A saját jólétük, kényelmük biztosításának elsődlegességében? Bármiben is hisznek, Jézus Krisztust egészen biztosan nem követik, mert akkor nem árulnák el egyházukat és híveiket egy tál lencséért. Mert, ha Jézust követnék, ki mernék mondani az igazságot, nem törődve személyes sorsuk alakulásával. Ha Jézust követnék, nem néznék tovább tétlenül a kereszténység döbbenetes gyorsaságú hanyatlását.

Ha van valaki széles e hazában, aki teljes erőbedobással dolgozik azért, hogy a zsidóság uralma alá hajtsa a megmaradt kereszténységet, az nem más, mint Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze. Cserébe temérdek pénzzel és luxuséletmóddal jutalmazzák meg őt a zsidók. Követőinek többsége egész egyszerűen agymosott hülye, másik részük viszont – Németh Sándorhoz hasonlóan – remekül megél a cionista érdekeket kiszolgáló – és rövidesen a „történelmi egyházak” soraiba lépő – gyülekezet működtetéséből. A cionisták kegyeibe férkőzni vágyó egyházi vezetőknek álljon itt egy kis útmutató arra az esetre, ha nem tudnák, mi is a most kötelező dogma, amit a mostani húsvét ünnepén is hirdetni kell. „A keresztény világ két történelmi és bibliai eseményre emlékezik húsvétkor: Jézus Krisztus halálára, eltemetésére és feltámadására, amely közel kétezer éve történt Jeruzsálemben – és Izrael Egyiptomból való exodusára, amely viszont közel háromezer ötszáz évvel ezelőtt zajlott le. Mindkét történelmi esemény alapvetően meghatározza napjainkban is minden ember Istenhez való viszonyát, földi és halál utáni sorsának alakulását. A feltámadással bekerült az új világ alapja a régi világrendszerbe. Azóta zajlik a kettő közötti kozmikus konfliktus, melynek kimenetelét véglegesen a Názáreti Jézus Krisztus visszajövetele és a feltámadás soron következő szakaszainak megvalósulása, valamint a nemzetek ítélete és az örök ítélet fogja eldönteni.” (Németh Sándor: Aki legyőzte a világot)

Vagyis: húsvétkor nem csupán Jézus Krisztus feltámadását kell ünnepelniük a keresztényeknek, hanem a zsidók egyiptomi kivonulására is emlékezniük kell (ami sokkal régebbi esemény, tehát nyilván alapvetőbb és fontosabb), ezen kívül pedig – mint arra Németh Sándor számos alkalommal egyértelműbben is rámutat – a Földön a Jók (a zsidók és csatlósaik) továbbá a Gonoszok (az antiszemiták) küzdelme zajlik. Isten pedig azon az alapon ítéli meg a nemzeteket és az egyes embereket, hogy miképpen viszonyultak a szentséges Izraelhez.

Perge Ottó 

(Kuruc.info)