Nem értem Orbán Viktort, nem értem a kormányt: hova tűnt a józan ész?

Amitől féltünk bekövetkezett: a Fidesz és Orbán Viktor – folytatva az előző kormány szőnyeg alá seprő taktikáját és büntetőgyakorlatát – immáron szigorította a Btk.-t, mondván, ő elejét veszi majd az „egyenruhás bűnözésnek”, ne törjön be itt senki, kérem szépen, az állam által mindeddig monopóliumerővel birtokolt rendfenntartás piacára.

Tényleg, csak egy kis kitérő, de lényeges: mi lesz az In-Kal nevű biztonsági céggel, akik egyenruhát hordanak és bizonyos alaposan megbolygatták az állami monopólium rendszerét, amikor kifejezetten politikusok utasítására kezdtek nyomozásba minden ellenzéki vezető és kevésbé vezetős személyiség iránt, sőt, nem is annyira rossz nyelvek szerint nem egy In-Kal-alkalmazott bújt bele a rendőrségünk egyenruhájába, hogy 2006 októberében a Counter Strikae magyarellenes változatát játszhassa élőben a pesti utcákon. Miért van az, hogy nekem, aki mindenkinél jobban szeretne már végre bízni az államban, az az érzésem, hogy a Btk. ezen szigorítása magasról tesz az In-kal-ra és az ő tetteire? Kitérő vége.

Szóval, azt nem értem ebben a Viktor gyerekben, hogy bár állítólag értelmes, mégis úgy követ el hülyeséget hülyeség után, mintha szándékosan arra játszana, hogy elveszítse a következő választást. Sajnos ezt a változatot sem merem teljesen leírni, hisz' volt már ilyen – és komoly helyről érkező – suttogó propaganda, hogy 2006-ban szándékosan veszítette el a választásokat a "zseniális vezér", hogy az egyre tornyosuló szart Gyurcsánynak kelljen eltakarítania. Nos, amennyiben igazuk volt ezen vélemény képviselőinek, úgy kijelenthetjük: a "zseniális vezér" ezúttal is tévedett, Gyurcsány átlátta ezt a csapdát, és nemhogy nem takarította el a bűzlő emésztésmaradványokat, hanem egyenesen megsokszorozta azokat. És igen, az az érzésem, hogy nálunk a politika azt jelenti, hogy az 1989-es kerekasztalnak nevezett szart ki és menyire ügyesen tudja átpasszolni a következő kormánynak úgy, hogy az ő pártja a lehető legkisebb veszteséget szenvedje.

Csak a fenti logikára építve tudom azt megmagyarázni, hogy a politika nálunk száműzte az egészséges, józan paraszti észt és logikát. A fenti eszmefuttatásom ördöginek tűnhet, de egy ördögi rendszerben nincs helye a józan észnek, így válik érthetővé az, amit nemhogy elfogadni, de igazából rémálmodni sem ér egy egy picikét is normális országban. Tényleg, csak egy nagyon picikét normális országban, mint mondjuk Uganda vagy Madagaszkár…

Adott itt egy bármilyen kormány (ami jelen esetben az állammal egyenlő) számára egy kétségkívül robbanásveszélyes helyzet. Egyfelől a cigányok, a maguk olcsó szavazataikkal, akikből a félelemre építve kemény plusz százalékokat lehet kihozni egy választáson (emlékszünk még a második fordulóban, miként kampányoltak narancsék Molnár Oszkár ellen?), másfelől a bűnözők uralmát megelégelő nép. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a cigánybűnözés benne van abban a három legfontosabb tényezőben, ami miatt 2/3-ot szerezhetett a Fidesz.

És végül, amit tesz, az minden, csak nem a választói igényeknek való megfelelés. Ők is tudják, hogy új kapukat találunk majd a Btk.-ban, és nem polgárőrségként, hanem valami más formában fogunk magyarvédelemre szervezkedni. Azt is tudják, hogy ez a Lex-Pata messze van attól, hogy lenyugtassa a cigányokat, attól pedig fényévekre messze, hogy munkába igyekvő magyar állampolgárokat faragjon belőlük, ami pedig ennek az elöregedő országnak elemi érdeke lenne – a józan paraszti ész logikája szerint, amit száműztek, ugye.

Miért? Ezt a kérdést teszem fel magamnak, és egyszerűen túl kevés számomra az a válasz, hogy hazaárulók, komprádorok, a globalizáció kiszolgálói stb. Ugyanis ezek a státuszok még számukra is csak akkor értelmezhetőek (úgy gazdáik, mint a kormány szemszögéből), ha nem söpri el őket a népharag, ami viszont már nagyon érik, és a népharag ismét csak a józan paraszti ész hiányától kongó állapotoknak kedvez.

Mi lenne a megoldás? Blogomban már felvezettem: okos állam. Azaz az állam és az egyén közötti társadalmi szerződés alapjait a józan paraszti észre kell alapozni. Az én érdekem, a te érdeked, ha ez a kettő nem találkozik, akkor azt választok magamnak, amit akarok. Ha kell, és nem bízok az állam rendfenntartó képességében, akkor az állam adjon nekem lehetőséget, hogy megvédjem magamat, családomat és birtokomat. És pont!

Hogy jobban megvilágítsam: mivel gazdaságkorban élünk, hasonlítsuk hát az államot egy nagyvállalathoz, aminek a lehető legszerteágazóbb a tevékenységi köre, sok-sok alkalmazottal. Tegyük fel, hogy én, Florian Geyer vagyok ennek a cégnek a vezetője (ami az állam viszonylatában a miniszterelnöknek felel meg). Mondja már meg nekem valaki, aki dolgozott már nyolc órát egy átlagos munkahelyen, aki fogott kapát már a kezébe, vagy cégvezetőként intézte már egy alkalmazottnál több embernek a baját: mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy a cégem rendbetételét mindenek felé helyező, jól szervezett munkásbrigádjaimat kirúgjam, csak azért, mert a cégen belül saját egyenruhát találtak ki maguknak, így különböztetve meg magukat a passzívaktól, vagy a munkáját átlagosan végzőktől? Mennyire hülye kell hogy legyek én, mint cégvezető (az állam viszonylatában miniszterelnök), hogy kirúgjam, megbüntessem azokat az embereimet, akiket, ha éjnek idején is felhívom, hogy a tőzsdén gátszakadás van, és azonnali segítség kell, akkor a cégem alkalmazottainak 17%-át kitevő munkavállalót pillanatok alatt összeszervezi a cél (a cégem túlélése, gyarapodása) érdekében a pár egyenruhás. Mennyire kéne én hülye legyek ahhoz, hogy ezek után az érdekeljen engem, hogy az ilyen alkalmazottam milyen ruhát hord? Megmondom én: ezekhez nagyon-nagyon korlátoltnak, hülyének kell lenni. Annyira, de annyira ostobának, akin már a Lipót sem segíthet, különösképp, hogy azt is eladták.

Mert, ha egy csöppnyi, de nagyon-nagyon csöppnyi eszem is van, akkor egyáltalán nem érdekel, hogy milyen egyenruhát hord az illető, sőt, azt is leszarom magasról, ha horogkereszt tetováltat a homlokára és úgy indul neki a cégem érdekeit minél erősebben képviselni. A helyzetet csak fokozza, hogy rajtuk kívül alig van olyan munkavállaló a válságba került cégemnél, akiben bízhatok, sőt, tekintélyes hányaduk kifejezetten ellenséges velem, és a cégemmel szemben. Akkor?

Akkor van az, hogy nem értjük Magyarországot. És ebben a „kis” Btk.-szigorításban benne van minden nyomorunk, bajunk eredője. A Btk-szigorítás, mint mementó marad fent nekünk (hányadik ilyen mementó is ez?), mint a szargolyó továbbgörgetésének példája.

Alapesetben, főleg az amerikai (de a nemzetiszocialista múltját két lábbal taposó, öngyűlölő német társadalomban is, legalábbis nyomokban) demokráciában a fenti eset fel sem merülhet, mert kérem, ott mentalitás van: mentalitás, aminek valahol az a lényege, hogy egy jelentős társadalmi bázissal bíró igény megoldására a törvény nem a büntetés, az elfojtás eszköze, hanem lehetőség, mint az ésszerű kompromisszumot keretbe foglaló társadalmi szerződés. (Híja, a szigorításnak örvendő balliberálisok, mond nektek valamit a pozitív és negatív szabadság fogalma, tudjátok, amit a zsidó Isaiah Berlin írt meg olyan frappánsan? Persze, hogy mond valamit nektek, hisz' azért nem emlegetitek, idézitek túl sokszor.)

Miért nem lehetett volna fordított irányba menni a törvényi szigorítás logikájában? Törvényi keretet adni a magukra egyenruhát húzó fiataloknak, és ezzel együtt az állam féken is tudná tartani őket (legalábbis a balliberális igaztalan vádakra, miszerint ezek a srácok itt mészárszéket szeretnének ebből az országból, ez jó és helyes válasz lehetne).

Miért ne adhatná meg az állam a lehetőséget, hogy azon polgára, aki az állam rendjéért, biztonságáért saját szabadidejében, saját anyagi erőforrásaira támaszkodva tenni kíván, akkor tegyen. Tegyünk minden tízfős gárdistacsoport mellé egy rendőrt, hogy ügyeljen a törvényességre. A rendőrnek is könnyebb lesz (és bátrabban is viselkedhet), az állam is megnyugodhat, hogy tekintete – rendőr személyén keresztül – rajta van az egyenruhás fiúkon. Akik ráadásul a rendőrrel való közös sétálgatás során valószínűleg eltanulnák az is, hogy melyik törvény miért helyes, és melyik miért rossz, de legalábbis közelebb kerülnének az egyenruha által megkövetelt disztingvációhoz.

A fenti pár sor persze csak személyes ötletelésem, viszont az a baj, hogy ehhez hasonló, a szemléletet követő gondolkodással még nem találkoztam a kormánypártok részéről.

A miértemre pedig így joggal adódik a válasz: a józan ész hiányzik a kormánypártokból.

Vagy mondjam úgy: hülyék?

Florian Geyer - Kuruc.info