Összefogás a nemzet ellen

Olvasónk a neoviktoriánus egységről - http://kuruc.info -2010.07.25.

A szabadkőművesség és az akkor csak csírájában létező cionizmus már a francia forradalom idején pontos tervvel rendelkezett a világ átszervezésére vonatkozólag. Akkor kezdték el az arisztokratikus rendszerek lebontását. Mindenre pontosan kidolgozott tervük volt több forgatókönyvvel, hogy a zavaró tényezőket megkerülve is zökkenőmentesen alakítsák ki a kívánt világhelyzetet. Aki terveiket keresztezve útban állt azt félretették, meggyilkolták (II. Sándor cár, Rudolf főherceg, Erzsébet királyné, Tisza István, II. Miklós cár stb. stb.). A magyarság különleges célpont volt számukra, hiszen ők – vénjeik révén – nagyon jól tudták már akkor, amit az átlag magyar még nem, hogy ez a nép beszéli az ősnyelv szinte érintetlen változatát, mely dolog mélyen fájó számukra ma is, hisz a ’választott nép’ állapotuk ezzel sérült. Ugyebár, valami nem tiszta itt. Hogyan ’eleve kiválasztott’, ha megszakadt az ősi nyelviségi vonal. Tehát hosszú távon meg kell szabadulni ettől az ősnyelvbitorló néptől. Mivel nem tudták Napóleon mellé állítani a háborúban, maradt a Talleyrand-i terv. „Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!” Ezt alkalmaztatták a bécsi kormánnyal a magyar őstörténet megtörésére. Jöttek a nyelvtörő nyelvújítók, történelem újraírók stb. 1948-ban még szükség volt egy ’sebészi’ beavatkozásra az európai ’színpadon’, így elindítottak egy forradalmi hullámot Párizsban. Tudták, hogy a magyarok vevők lesznek rá, mert elnyomás alatt éltek. Előre tudták, hogy a magyarok elveszítik a szabadságharcot. Itt is több forgatókönyv volt, mert mikor látták, hogy az osztrák hadsereg túl gyenge, hogy leverje a szabadságharcot, titokban megegyeztek az orosz cárral, majd a véreskezű osztrák „apostoli Ferenc József” császár hivatalosan is behívta a cári csapatokat. A bukás után a nemzethez hű réteget vagy kivégezték, vagy külföldre bujdosott. Ez volt az első nagy érvágás. Ezután következtek a Bach-korszak aljasságai, finnugrizmus, a kiegyezés, emancipáció, kétmillió magyar kivándorlása, világháború, Trianon, patkányforradalom, második nagy háború, ’56, menekülés, a megalkuvó, nyáladék Kádár vérfürdője, gulyáskommunizmusa, hogy a még meglévő nemzeti érzelműekkel végleg le lehessen számolni. Elég sok vesződéssel jutottak el a cionisták oda, hogy megtörjék a magyar nemzeti érzelmet. Aztán jött ’89, „kimentek a tankok, bejöttek a bankok”, és a rombolást vitték tovább. Mindez pontos tervek alapján (Ennek része ma a családi fészek elárverezése, öngyilkosságba kergetés és egyebek.). De itt történt még valami, és ez is megírt forgatókönyv alapján. Újra kellett temetni némelyeket, példaképként állítani őket, hogy az igazi ’56-os hősökről elterelődjön a figyelem (azokat megalázták, lásd a hájfejű zsírdisznó Kuncze parancsára megbilincselt Pongrátz Gergely esetét). Mert ekkor – a ’89-es fordulatkor – kijelöltek valakit a fiatalok közül meghatározott szerepre, olyant, akire a jövő megalkuvásait bízták. Szükség volt az ő köpönyegforgató tehetségére (liberálisból jobboldali nemzeti). Egy istentelen („Térdre, imára!”), magyartalan (Trianon megemlékezésről kivonulás), szélhámos (a Bethlen miniszterelnöki irodában futballozás) nagyravágyót (felállni, megjelent a miniszterelnök) aki soha életében semmiféle néven nevezendő alkotó munkát sem ésszel, sem fizikailag nem végzett! Azt sem tudja, mi fán terem az! Akit azért küldtek Soros ösztöndíjjal a kommunizmus idején (!!!) Angliába, hogy a liberalizmusnak nevezett mételyt tanulmányozza (Akinek származása is kétes gyökerű, és így ez és főleg tettei alapján magyarsága is.) Azonban a magyar érzelmet nem sikerült megtörni. Mindegyre felemeli fejét a magyar, mert nem arra született, hogy sunyítson. Van ez a „gaz” Gárda-mozgalom, mely őrjítően bosszantja az Óperencián túl trónoló világvezetőket. Merthogy ők, akik a történelem folyamán tönkretettek eddig hét világhatalmat, és a mostanit is tönkre fogják tenni, akiknek a kezében van a világ javainak 90 %-a, nem bírnak egy senki kis nép nemzeti érzelmű gárdistáival! Micsoda?! Hát mi megy végbe itt??!!! És elzavarták a böszmentyűt, és trükkök százaival, kétharmad többséggel (!!!) visszaemelték az Astoriánál megfutó Vezért a hatalomba. Rávarrták a buta, hiszékeny, álmodozó, bamba magyarra. Ez a te megváltód, te hülye, erre szavazz!!! És szavazott – mintegy vezényszóra – a tökkelütött. Ezt keresztelte röhejesen forradalomnak a Nagyvezír. Van már kettős állampolgársági lehetőség, jöhetnek az ígéret földjére a választottak, felvásárolni a földeket. Most az IMF és EU bevonásával egy sikeres trükk keretében megemelik az országló kormányfő ázsióját, emelvényre állítják elvakult szavazói szemében. Íme a hős, aki szembeszállt a tőke oroszlánjával is népe érdekében, őrá adjátok szavazataitokat az önkormányzati választásokon! Ez egy ócska trükk egyébként, amivel népszerűségét fenntartja bamba szavazói előtt, még akkor is, ha közben elmegy meccset nézni (hogy magyar részvevője is legyen a vb döntőnek), mert a végső győzelem érdekében még mindenképp meg kell nyerni az önkormányzati választásokat is. Hejha! Hajrá, magyarok! Kell még egy rotyodalom a hejha választások szavazófülkéiben. Csak nagyon vigyázni! Bele ne menjen a bugyiba, nadrágba! A hatalom azonban nem az ő kezében van. Neki csak olyan mozgást írnak elő a színpadon, amivel vakítani tudja népét határon innen és túl (lásd Posványos 2010, székely agyzsibbasztó süketségek felvonultatása egy részeg szoknyavadász püspökkel karöltve). Adtak neki egy kül- és egy belügyi népbiztost, akik nem függnek tőle, mert neki ebbe nincs beleszólása. A belügyi népbiztosra rá van bízva a bűnözők védelme és a Gárda-mozgalom teljes, egyszer és mindenkori felszámolása. S ez a karikatúra alak minden lehetőséget felhasznál a kivitelezésre. Ez a mostani helyzet Ha valaki ki akarja értékelni a jelenlegi kormány magyar nemzet iránti őszinte elkötelezettségét, nem kell mást tennie, mint meg vizsgálnia a szavak és tettek párhuzamát értelmesen kielemezve. Főleg azoknak ezután érezhető, hosszabb távú következményeire figyelve. Minden kérdésére választ talál.

Kolumbán Sándor