Az
új, nemzeti alaptantervnek aposztrofált förmedvény tanulmányozása
vezetett rá, hogy nekünk, még nemzettudattal bíró magyaroknak, a szűkös
lehetőségeinkhez mérten is, de fel kell emelnünk a szavunkat a
magyarságunkat sújtó szellemi métely ellenében! Ennek eklatáns példája,
mi több: egy újabb lépcsőfoka ez az ún. nemzeti alaptanterv! A szóban
forgó tanterv több vonatkozásában is vérlázító irányvonalat jelöl ki a
magyar fiatalok oktatásában, akár az irodalmat, akár a történelmet
nézzük. Azon túl, hogy ez a tervezet az általános iskolában tanított
történelmet túlnyomórészt politikatörténetté leegyszerűsítve és szűkítve
tárgyalja (a nagy történelmi személyiségek - királyok, szentek -,
továbbá a háborúk és csaták történetévé egyszerűsíti), nem gyomlálja ki
belőle az ún. finnugorizmust, a finnugor-elméletet! Pedig evidencia,
magától értetődő lenne egy magát nemzetinek tituláló rezsim részéről!
Egész egyszerűen nem érem fel épp ésszel, hogyan
lehetséges az, hogy ezt a nemzetalázó, aljas botorságot a mai napig is
tanítják, taníthatják, sőt most az új nemzeti tantervben megerősítést is
kap. Hogyan lehet az, hogy a XXI. század hajnalán a cáfolhatatlan
tudományos bizonyítékok ellenére se emeli fel a szavát miatta a hazai
tudományos elit, az MTA? És miért nem tesz meg mindent, hogy véget
vessen a már több évszázadra visszanyúló, a nemzettudatot sorvasztó
gyalázatnak?!
De vegyük górcső alá a
problémát, és haladjunk sorban! Lássuk, honnan datálódik, miért és mikor
indult útnak e nagyszerű elmélet karrierje!
A
mohácsi tragédia után nyakunkba telepedő osztrák-német
Habsburg-dinasztia mindig is lenézéssel, sőt megvetéssel kezelte a
magyarságot. Az országunk, a trón, a korona birtoklása a fogukra való
volt, de maguk a magyarok, vagyis mi, Árpád büszke népe csak állandó
problémaforrás. Nem csak maga a Habsburg uralkodók általában, de a bécsi
kamarilla, a mindenkori császár tanácsadó testülete is mindig
rosszakaratú volt a magyarsággal szemben.
A
francia Talleyrand gróf (1754-1838) az ismert adoma szerint így szólt
egyszer Napóleonhoz: "Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy
felnéznek nagyjaikra és büszkék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt
teszel velük, amit akarsz." Ha nem is Napóleon, de a sápkóros
Habsburg-fattyak megfogadták a francia császár külügyérének tanácsát!
Bécsi döntés volt, hogy a rebellis magyarsággal
szemben, mely a Habsburg uralkodóház ellen 1848-ban már negyedszer
fogott fegyvert, lélektani hadjáratot kell indítani. A magyarság nemzeti
büszkeségét és ősi származásának tudatát kell megsemmisíteni, ezért a
magyarságot a fehér fajnak a legalacsonyabb kultúrfokán élő népétől kell
származtatni.
Kiagyalták, hogy Európa
keleti, legmostohább éghajlatú vidékén i.e. IV-III. évezredben finnugor
alapnyelvet beszélő ősnép élt, s ettől az ősnéptől származnak az északi
területen élő finnugor (gyűjtőnév) népek. Majd a magyar és a finnugor
nyelvek rokonságának konkrét bizonyítékából önkényesen azt az
állítólagos magyar őstörténelmi tényt is kiokoskodták, hogy a honfoglaló
magyarok elődei a finnugor népek etnikai közösségéből való kiválás után
az V. században a Kaukázus vidékére vándoroltak és vitték magukkal azt a
nyelvörökséget, amelyet a finnugor őshaza területén örököltek. Ezért
csak azok az ősmagyar szavak, amelyek a finnugor nyelvek szavaiból
származtathatók. A többi magyar szó pedig mind olyan jövevényszó,
amelyeket a magyarok különböző korokban, különböző területeken,
különböző népektől vettek át.
E kitűnő
elmélet szerint a honfoglaló magyarság olyan finnugor eredetű, harcias
lovasnép volt, mely fejletlen nyelvének szószegénysége miatt a
Duna-medencei szlávoknál megismert tárgyak, fogalmak megnevezésére,
amelyeket saját nyelvén megnevezni nem tudott – sok szláv szót
kényszerült átvenni. Az a nép pedig, melynek szókincsében olyan kevés az
ősmagyar szó, és amely olyan sok szláv, germán, latin, stb. szót
kényszerült átvenni, mint a magyar, a műveltségnek igen alacsony fokán
állott és föltétlenül analfabéta volt.
Ez hát
a kezdet, az a XIX.századi alap, amire tovább és tovább építkeztek oly
szilárdan, hogy az a mai napig is (látszólag) rendíthetetlenül áll! Áll,
és butítják vele ifjúságunkat nemzedékről nemzedékre! Csont nélkül
veszik el, törik le a magyarok büszke nemzettudatát már az iskolában! És
hogy ez most is így van, ez már nem a lóképű, sápkóros, beltenyésztett
Habsburgok sara! Nem, nem... Ez már a mi gyalázatunk! A tudományos
elitünké, mert hagyják, és a miénk, átlagpolgároké, mert tűrjük!
Pedig!... Pedig a mai, modern tudomány talán
legfiatalabb, de legdinamikusabban fejlődő ága, a genetika egyértelmű és
cáfolhatatlan bizonyítékát adta, hogy legendáink igazak, a magyar a
világ egyik legrégebbi európai népe!
De
lássuk, mit mond konkrétan a genetika!
A
hazai források ezen a területen ugyan elég szűkösek, de a nagy
nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba legtöbbször minket is
bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Ezek az
adatok pedig szöges ellentétben állnak a "hivatalos" történelmünkkel!
Ezek a nemzetközileg jegyzett és elismert(!) genetikai vizsgálatok
ugyanis egyáltalán nem igazolják se "finnugor", se "török" eredetünket.
Egyértelműen bizonyítják, hogy mi, magyarok nem vagyunk se finnugorok,
se törökök! Hogy lehet ez? Egyszerű az adekvát válasz: azért, mert a
genetika a finnugrizmussal és a turkológiával ellentétben valódi
tudomány!
A külföldi vizsgálatok közül a
legismertebb a Semino-féle, 2000-ben elvégzett sorozat, mondhatni
mérföldkő a nemzetközi összehasonlítások területén. Az általuk elvégzett
Y-kromoszómás vizsgálatok szerint: "A magyar férfiak 60%-a az EU-19-es -
őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további
13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda.
Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy
ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak
utódja."
További fontos megállapítása volt a
Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT
(EU13+EU14) a magyarokból teljesen hiányzik!
Szabó
István Mihály a következőképpen kommentálta mindezt:
"2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak
elismert
folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus
munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító
populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai
népek genetikai rokonsági kapcsolatairól... E vizsgálatok keretében,
reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.
Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat
tették:
1. A magyar nép ősei a napjainktól
számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid
őstelepesek között voltak.
2. A magyar nép
populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban
elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai
marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb
százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten
igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.
Semino és társainak közlése az első olyan
nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a
magyarság őseurópai származását ismeri el."
Seminoék
eredményeit persze máig kétségbe vonják azok, akik másra számítottak,
de a későbbi vizsgálatok csak megerősítették őket.
"A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a
látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem
indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai...
Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és
ukrajnai recens népességhez kapcsolja, márpedig azt komolyan senki sem
gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek
és az ukránok magyar származásúak volnának."
Itt
most célszerű megállni, és a tényeket elválasztani a
szövegkörnyezettől. Az ugyanis - feltehetően szándékosan - vakvágányra
tereli a lényeget! Genetikailag olyan, hogy "indoeurópai" nem létezik!
Nincs "szláv" sem, csak "európai" - értik ez alatt éppen a magyarságra
legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. Ezzel
szemben az idézett szöveg azt sugallja, hogy nyelvünk és eredetünk
mégsem európai, azaz mi valójában nem Európából származunk. Vegyük
észre: ez csak az eddig hirdetett hamis történelem állítása, ami - ha
jól figyeltünk - éppen most cáfoltatott meg! Kiderült ugyanis, hogy a
mai magyar nép genetikailag európai, sőt, "őseurópai". (Természetesen a
nyelvünk is az.)
"Elgondolkodtató, hogy az
EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez
kapcsolja..." (Itt valamiért kihagyták a horvátokat, az osztrákokat, a
szerbeket és a szlovákokat.) Bizony, elgondolkodtató! De ha már tudjuk,
hogy őshonosak vagyunk a Kárpát-medencében, és hogy az újkőkori őseink
innen terjeszkedve népesítették be a környező területeket is, akkor ez
nem is annyira meglepő, mint inkább magától értetődő! Hozzájuk
tartozunk, pontosabban ők hozzánk. Legközelebbi genetikai rokonaink, és
ezt nem lehet semmiféle ázsiai magyar betolakodással megmagyarázni! Ha
mi onnan jöttünk volna, akkor nekik is onnan kellett volna jönniük. Ha
viszont ők nem, akkor mi sem! Ezt diktálja a tiszta logika.
A Magyar Tudomány szerkesztői ezúttal is élnek a
régi
finnugrista módszerrel: a más véleményen lévők szájába adnak egy
állítást, amit aztán ők maguk cáfolnak, miközben igyekeznek nevetségessé
tenni "ellenfeleiket". Ezzel itt egyúttal meg is kérdőjelezik a
kényszerűen beismert tényt: "...márpedig azt komolyan senki sem
gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek
és az ukránok magyar származásúak volnának." Olyannyira nem, hogy ezt
nem is állította senki. Ami viszont a közös génekből feltétlenül
következik az az, hogy ezek a népek és a magyarok részben közös ősöktől
származnak.
Nézzük ezek után a hazai
vizsgálatokat! Hazai kutatóink kezdetben mindenáron a honfoglalók
csontjaiból akarták meghatározni a magyar géneket. (Az "urali gén"
megtalálására úgy nyilván több esélyük volt, ők pedig mindenáron azt
keresték. Persze ők sem találták.) Nyilvánvaló azonban, hogy ha mi, mai
magyarok valóban a saját őseinket keressük, akkor mindenekelőtt a saját
jellemzőinket kell meghatároznunk, azokból kell kiindulnunk! Már csak
azért is, mert nem kizárólag a honfoglalók utódai vagyunk, ezt már régen
tisztáztuk. És hogy az eredményeket ne lehessen félremagyarázni,
szögezzük le azt is: géneket nem lehet "kölcsönözni", "átvenni" stb.,
csak és kizárólag örökölni! Azok teljes egészében a valódi őseink
hagyatékai. Leegyszerűsítve és megfordítva a képletet azt is mondhatjuk,
hogy amilyenek mi vagyunk, olyanoknak kellett lenniük az őseinknek is.
(Ezért sem lehettek alacsony termetű, görbe lábú mongolidok.)
"A recens minták azt mutatják, hogy a 132
magyarországi
és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől
nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó
kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelműen a
mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi" - olvashatjuk a
Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a
magyar nem különbözik egymástól!
"Súlyos
történeti következtetést készít elő a körülmény, hogy a Raskó és
csoportja által sikeresen izolált 27 db 10-11. sz.-i genetikai mintán
belül az egyik legjelentősebb csoportot az európai lakosság legősibb
rétegére utaló markerek jelentik, s mindössze két egyéné mutat ázsiai
eredetet. ...Tehát a mai magyarság szerológiai, és genetikai
összetételében egyértelműen kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az
ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek
köszönhető, hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország
lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt."
Hogy is van ez?
"...a
Kárpát-medencébe érkező ázsiai eredetű csoportok genetikai lenyomata
természetes módon kihígulhatott. Kérdés azonban, hogy ez a hígulási
folyamat egyenletes módon, évszázadonként csökkenő tendenciát mutatva
ment végbe, vagy már az Árpád-kor első évszázadának végére minimálisra
csökkent az ázsiai eredetű népességcsoportok aránya. Ez utóbbi esetben
ugyanis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Kárpát-medence
népessége nagyságrendileg múlta felül az újonnan érkezők számát..."
Igen, erről van szó! A Kárpát-medence lakossága
nagyságrendileg múlta felül a honfoglalók számát, ezért a mai magyarság
őseinek is elsősorban őket kell tekintenünk. Ne tagadjuk meg azért Árpád
népét sem! Ázsiai eredetük csak egy homályos hipotézis, több mint
valószínű a kutatási bizonyítékok tükrében, hogy tévedés. Sokkal
valószínűbb (sőt már részben bizonyított), hogy azért nem találják az
ázsiai származás egyértelmű genetikai nyomait, mert ők (Árpád népe) is
csak hazatértek őseik földjére!...
Láthatjuk
hát, a modern tudomány pontról pontra megcáfolta (és megcáfolja) a
nemzetgyalázó finnugor-elméletet! Akkor?... - kérdezem én, hogyan
tűrhetjük, hogy felnövekvő ifjúságunkat még mindig ezzel a
tudománytalan, többszörösen megcáfolt lelki métellyel fertőzik? És
hogyan lehet, hogy ezt még mindig eltűrjük?!
Belányi
Róbert
(Zsuffa Sándor, Szabó István
Mihály munkája, valamint Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája, és
Tóth Imre: Génjeink c. könyve alapján, illetve arra építkezve írtam ezt a
bejegyzésemet.)
Kapcsolódó hírek:
Hende tábori főrabbivá nevezte ki Köves Slomót
Támogassunk piacvezetőt!
Díjazott hivatásos rettegők Barát Tamástól Regős Istvánig
Miért nem akarja Orbán Viktor az állambiztonsági múlt feltárását? (A kormányfő beszervezési javaslata, egy hatos karton és más dokumentumok)