Bár nem a jóslatért dolgozunk, hanem a MAGYAR VÉRSZÖVETSÉG-ért, azért nekem is tetszik a vége. Nagy léptekkel közeledik a "Kis Kanász"!

Válasz

Ha jól számolom,"arányosítom" akkor talán még megélem a jóslat végét ! Mozgalmas utókorom lesz,unokáim nem fognak unatkozni ! A jóslat vége,nekem tetszik !

Válasz

KISKANÁSZ ÉS AZ UTOLSÓ FEJEZET
„Fel kellene már ébrednünk végre Csipkerózsika álmunkból!
Egy felkavarodott világban élünk, aminek az alja van felül.”
Nem lesz több választás, a Nyírkai Jóslat megvalósulni látszik.
Nem lesz több választási színjáték sem, az idő elfogyott és magyarságunk belépett történelmének utolsó és egyben végső fejezetébe, legvégső két évébe.
A magyar embernek még kinézetre sem mondható Ol(d)stein-Orsós-Orbán Viktor, a KISZ-titkárból Soros által profilozott, utcai zsidóárus, majd 1 Ft jelképes összegből milliárdossá átváltozott kavics-lignitbánya tulajdonos, és gagyizó cigány-jósasszony felmenőkkel büszkélkedhető, igazoltan magyarellenes „közjogi méltóság” megkezdte végső nemzetpusztító- és gyalázó tevékenységét, természetesen magyar köntösbe bújtatva.
Időzzünk egy kicsit a családi háttérnél, nézzük a genetikailag hozott anyag összetételét, a vérséget, ami ugyanis meghatározza kiskanászunk reakcióját az élettől kapott kihívásokra, megmérettetésekre, ahogyan az már tudományosan is bizonyítást nyert.
Már a neten található metapédia által megállapítható családfa sem semmi, az ott tapasztalt sikkasztási és korrupciós disznóságokon keresztül. A Sípos Erzsébet és Orbán Győző összefekvéséből létrejött purdé olyan kriptozsidó (és cigány) jegyeket mutat fel, ami bizony nem tölti el bizalommal az aggódó magyar szíveket.
(Kriptozsidó: aki ugyan nem hangoztatja zsidóságát, de annak szellemében (gátlástalanságában) hozza meg döntéseit, amely természetesen mindig a zsidóság – és bizony vérségi alapon a cigányság – érdekében is történik, de még véletlenül sem a befogadó nép, a magyarság épülésére, jólétére...)
Valószínűleg már sokan elfelejtették milliónyi hazug ígéretét, cigányos rászedését, ráígérését, tokaji „családi” kapzsiságát, és a szinte felsorolhatatlan érdek- és lenyúlási manőverét, „Berlusconis” pofára eséseit, amerikai paraszt „de facto” (könnyen félreérthető...) kifejezéseit a zsidó Clinton elnök jelenlétében, nem sokkal a Monica Lewinski-féle „nyelvgyakorlat” után.
Azután voltak még szép számmal rámenős cigányos húzásai, amit nem győzött a cionmédia agyonhallgatni és fényezni, mint amikor ötletszerűen elrepült Amerikába és a reptéren senki sem várta, ugyanis egy öntelt kiskanászért nem fog a Szenátus ugrabugrálni.
Sok minden mellett ez is kiválóan alkalmas volt a magyarság lejáratására, legalább annyira, mint a pipás és kalapos, zsibárus genetikai néprajzi motívum a családfában, viselkedésben.
A hozott anyag bizony nagyon silány, de kiskanászunk melle dagadt a büszkeségtől, hogy legalább egy jót még repülhetett is.
„Mert repülni jó...”
Természetesen ilyenkor nem hánytorgatjuk fel neki azokat a külső zsidó- és cigányjegyeket, amelyeket, ha az emberek látni és gondolkozni is megpróbálnának, azonnal észrevennének.
A dörzsölt zsidó magabiztosságát és a simlis, sunyi, hazudni mindig kész cigány arcpirító pofátlanságát, amellyel egyre eredményesebben győzi meg a mafla hallgatóságát.
Ez benne volt a Soros-féle programban.
Ehhez pofa és gyomor kell, amiről meg is bizonyosodhattunk, amikor a csótányista időkben a Parlament előtt uszított, miközben a hétvégén ugyanennek a csótánynak a tihanyi villájában játszottak együtt a gyerekeik, és jót röhögtek az ostoba magyarok hiszékenységén.
Kevesen tudják, de a zsidók és a cigányok – valójában ugyanazon törzsi népségről van szó – csak kellően megfogott, korrumpált és alaposan befolyásolható bábokat tesznek hatalmi pozícióba, hogy egészen biztosan az ő érdekeiket képviseljék, míg a lényeg a háttérben láthatatlan marad, mint a „nagyszerű és kiválasztott erkölcsös nép”prófétái.
Most sem történt ez másként, kiskanászunk pályája és egója töretlen.
Vannak erre történelmi példák is.
„Az alkoholista és teljesen alkalmatlan – éppen ezért teljesen alkalmas – „veszprémi hóhér”, a párttitkár Szekeres (Stein) Imre, volt Honvédelmi Miniszter nagyapja, a bakonyaljai Guttamásiból történetesen egy és ugyanaz a személy, Stein Jakab, haza- és nemzetáruló zsidó, aki a II. világháborúban harcoló 2. Magyar Hadsereg részére eladta a papírtalpú bakancsokat és a vágóhídra szánt gebéket, ezzel is elősegítve annak pusztulását.”
A zsidók ilyen módon támogatják egy nép harcát, lelkiismeretesen és becsületesen, hogy az általuk mindig is gyűlölt fehér emberek a háború poklában még többet szenvedjenek...
Ezért is kell egy töretlen zsidóhatalom, hogy ez büntetlenül maradjon és elévüljön!
A zsidók ilyenek.
Érdemes elgondolkozni azon is, hogy szeretett parasztvezérünket, Dózsa Györgyöt a zsidó(!) Szapolyai János parancsára, az ebben örömüket lelő cigányok(!) kínozták halálra, ültették izzó trónra!
Szegény kirekesztett jóravaló cigányaink, akik annyira tartanak az esélyegyenlőségtől.
Magyar ember ilyen mocskos gyalázatot soha sem tenne, még az ellenségével sem!
A tisztánlátáshoz elkerülhetetlen beleolvasnunk a „cigány-lélek” szépségeibe, az ellenkultura.info-n: „Az emberevő cigányok bűnlajstroma 1927-ből (1 és 2. rész...)”, mely a „Hozott Anyagból” című részben olvasható.
Megnyugtatásként nyomatékosítom, hogy még a nyolcvanas években Gyöngyös környékén is fordultak elő kannibál cigányok, tehát ahogyan a zsidók, ugyanúgy ők sem változtak az eltelt idő alatt, tehát akár ez napjainkban is lehetséges, a zsidómédia híresztelni nem fogja.
Nem csak ünnepnapokon és gourmandként, hanem csak úgy munkavacsoraként is „főzőcskéltek”.
Ők is „vonóval” jártak, mert egy a vér, egy az értékrend, egy az ízlés és a húsfőzési technika is!
(Elképzeltem, hogy valamilyen komoly természeti vagy egyéb katasztrófa utóhatásaként milyen bájos meglepetés érheti a lakosságot, amikor rájön arra, hogy a „roma” szó mennyire cigány emberállatokat takar, annak teljes súlyával és gyalázatával, veszélyeivel.)
A cigányok meg ugye ilyenek.
Most szépen menjünk egy tükör elé, és bamba arccal kérdezzük meg attól a szerencsétlen agyhalottól, akit ott látunk, hogy mivel magyarázható hazánkban a törvényileg védett és szinte támogatott zsidó- és cigánybűnözés, szadista büntetlen gyilkosságok és a nemzetirtás?
A helyes válasz, ami az ott látott arcból szinte sugárzik: „A magyarok miatt!”
Azt kell, hogy válaszoljam, minden demokratikus (amely meghatározás egyenértékű a korrupcióval, csalással, rablással és népirtással) sugalmazással ellentétben ez azért van, mert a mi Parlamentünkben nincs a magyarságnak semmilyen érdekképviselete, de még faji írmagja sem, ugyanis az a zsidóhatalom fertője! Aki ide belép, az megfertőződik.
A jól tájékozottak és gondolkozók, szinte emberfeletti csodalények már azt is tudják, hogy ez most sincs másként.
A zsidó, ha bejött neki valami, megismétli, mert kapzsian mohó.
Hollywoodban sincs ez másként, egy jó ötletről több bőrt is lehúznak, ennek nem tudnak ellenállni!
A kiskanász is annyira bejött nekik, hogy majdnem évfordulóra és napra kreáltak egy másikat, ugyanabból a „felismerhetetlen anyagból”, hogy ezúttal – a biztonság kedvéért – legyen egy a szükséghelyzetben lévő nemzeti oldalnak is, így egészen biztosan nem kerül veszélybe a kiválasztottak berajzása, mint dögre a húsevő legyeknek.
Mert a lényeg ez!
A lényeg a hatalomról és a hozzá kapcsolható korlátlan jólétről az egyik oldalon, míg a másikon pedig a hatékony és lelketlen pusztításról, öldöklésről és kegyetlen emberirtásról szól, álbékébe és „gazdasági megszorításba”, International Monetary Found-ba csomagolva!
MERT A ZSIDÓ ÁLBÉKE NEVE: HALÁL!
A jelenlegi hazai helyzet egy olyan visító patkányok által elárasztott düledező vigalmi akolhoz hasonlítható, amelynek közepén a zsidó végtermékek által szükségszerűen felgyülemlett robbanásveszélyes puskaporos hordók találhatók, melyet szépen és kényelmesen körbeépítettek luxusgettókkal és csak arra várnak, hogy valaki ebbe végre beledobjon egy szál égő gyufát...
Mondanom sem kell, hogy erre nem a patkányok várnak, mert az ő véleményük szerint ők a kiválasztottak és az örökéletűek, úgy is viselkednek, terveznek, bár hozzá kell, hogy tegyem, ez eddig mindig egy jól megérdemelt és tömegméretű felháborodáshoz – szép és gyakorlatias szóval „pogromhoz” – szokott vezetni, történelmi törvényszerűségként...
A hordók azonban ott vannak és telnek egyre jobban, napról-napra, és szinte mutatják, kelletik magukat kacéran, hogy „gyere, gyújtsd lángra végre a szívemet”!
A nemzeti oldalnak is ez a fő problémája, mert látni ugyan lát, de mivel rajta ül a saját kezén, - a jobbikon –, a végtermék közelebb van a cselekvő kezéhez, mint a szívéhez.
És bizony szarból várat építeni nem lehet, főleg nem csak mellénykékből, hogy ne bántsam meg az elvakult „fan”-okat, akik a nemzeti rögeszméjüktől beszűkült csőlátásukon keresztül azt sem veszik észre, hogy már egy halom kiskanászt termeltek ki magukból, a zsidóink nem kis örömére és megnyugvására, bedelegálva őket a mi nevünkben a zsidók Parlamentjébe.
A megszüntetni kívánt félkatonai nemzeti oldalon olyan nagyarányú a nyúlszívűség – tisztelet a kivételnek –, hogy senki sem meri venni a kockázatot, patkányaink rémisztő marketingjének hatására, hogy összekaparjanak bátorságot arra, hogy legalább remegve is, de rágyújtsanak végre!
„Nem is férfi az, aki ha kell, dohányozni nem mer!” – mondták a nagyjaink.
Egyszerűen nincs ember, aki odamenjen és nyomorult, hiábavaló életét mérlegre téve, ezt egy könnyed mozdulattal megtegye, bár a nagyon „okos és bölcs” MVSZ szerint, most Petőfi Sándor halálának körülményeit kellene elsődlegesen felderítenünk.
Agyhalál!
Tudja, mert azért annyit tud, hogy valószínűleg akkor neki is vége, az viszont nagy érték.
Ez a visszatartó erő, mert egy semmittevő hazafi pótolhatatlan.
Ami nem más, mint az önfeláldozás és bátorság, az emberi minőség, hazaszeretet nagyfokú hiánya és egyben hiánycikk is a Dugonics Titusz-féle harci morál jelenlétére.
Itt minden hazafi értékes, napról-napra értékesebb és különféle teóriákat kiagyalva mentegeti önmagát, önmaga előtti tétlenségének és cselekvőképtelenségének a takargatására.
Eddig a pontig mindent lehetett csinálni, jönnek a zászlók, a kiképzések, eskük, fogcsikorgatások, közös imák, könnyes búcsúk, és a végén ott hever Irinyi Jánosunk nagy találmánya – a biztonsági gyújtó –, amely sajnos ember nélkül képtelen önmagával végezni...
Bár lehet, hogy Ö viszont megtenné.
A kulcs mindig és minden helyzetben az ember!
(„A szarember szarnak se jó”, viszont hazaárulónak, álhazafinak kiválóan alkalmas!)
Meg kellene bízni egy kapzsi zsidó céget, hogy jó pénzért egy sokat tapasztalt palesztín szuperharcost, egy „Terminátort” – egy bátor, kövekkel tankokat dobáló kisfiút – hozzanak már be az országba a kezdő dobáshoz!
Köztudomásúlag nekik már nincs mit veszteniük, éltek vagy nyolc évet, igaz, hogy azt viszont mind harcban töltötték.
(Már egyébként az első kilenc hónapot is...)
Országunk lakosaiból, legalább is a férfijaiból kigyomlálták a virtust, a harcost, a bajtársat.
Egy régi mondás szerint, egy szerető nő a természet, a Földanya legszebb ajándéka.
A katona-bajtárs pedig az Öregistené, aki így jutalmazza és védi a harcos szívet.
Nem tudod, nem látod a bajtársadat, de tudod, hogy valahol szemmel tart és számíthatsz rá.
Te is figyeled őt, mert férfilelkednek egyszerűen szüksége van a támaszára, elszántságára.
Vállt vállnak vetve harcoltok, mint nagyjaink, ismerve a katona örök titkát, hogy a bajtársak izzadsággal, keserűséggel és fájdalommal, olykor vérrel megpecsételt hűsége és odaadása az a kapocs, amely a nemzetet valójában, mint sejtek sokasága tartja össze!
Ez a lényeg!
(Nemzetünk éltető és védő sejtjeit most újra támadja a fertőző bolsevik flepzsidó métely, mely sohasem szűnik meg, csak átalakul nevében és kinézésében, de lényegében ugyanaz marad, mely kínozta és gyilkolta apáinkat és szeretteinket, a neve most: IMF, a kiskanász „vezette” cigány-zsidó söpredék, gyalázatpárti fidesz és egy tőről fakadó parlamenti társai!)
A testi szerelem tárgya a nő és vele a család, ez többnyire az emberek világában így is van.
A lelki nagyság kulcsa a hitben gyökeredző bajtársiasság, e nélkül nincs igazi katona, férfiboldogság, vagy megbecsült Vezér, következésképpen nemzet sem!
A Vezér mindig harcban születik, „azt vagy adja az Isten, vagy sem!”
Tehát harc nélkül Vezér sem lesz, viszont Vezér nélkül meg nincs harc!
Ezt a katonai nemzeti oldal ésszel felfogni képtelen, ami nagy szegénységi bizonyítvány!
A bajtársak tisztán állnak egymás mellett, nincs titkuk, nincs takargatnivalójuk, hiszen tudják, hogy a halál mezsgyéjén járnak, és testvérként szeretik, becsülik egymást, még a szemüket is talán a bajtársuk fogja utoljára lecsukni.
A férfibarátság és egyenesség a harc vállalásának első és legfontosabb feltétele!
Ezért kell a katonából homoszexuálist, a hadseregből pedig buzi felvonulást csinálni, mert a gyáva és sunyi zsidó-cigány nem bír az igazi férfiakkal!
Kiskanászunk tehát ezt az utolsó lehetőséget akarja szétzilálni, nehogy honvédelmi vagy katonai ismereteken keresztül kialakuljanak olyan haláltmegvető és harcolni is kész egységek, csapatok, akiktől ő is, mint született zsidó-cigány tart, az általuk „demokratikusnak” nevezett népirtás megakadályozására. Vagyis ők a „fasiszták”!
A bűvös szó, ami emögött megbújik: Faji háború!
Bajtársakra van tehát szükségünk, nincs már idő és lehetőség hosszas esti szájtépésekre és impotens petíciókra, szavazgatásokra és gyáva tiltakozásokra.
Látnunk kell kikkel állunk és álltunk is eddig szemben, ők emberi minőséget és felelősséget irántunk soha nem is képviseltek, egyetlen cél vezérli őket, hogy harc nélkül, kényelmesen, a mi kihalásunkon keresztül fészkeljék be ide magukat, de csőstül!
A ruha, a pomádé, a szép szavak, csak a megtévesztésünket és félrevezetésünket szolgálják.
A szemüket, az arcukat kell nézni, a torz vigyort, vagy az érzések nélküli arckifejezést, olykor a heves gesztikulálást, mert ez mind jelértékű viselkedés a megtévesztésünkre.
A műsor nekünk szól, melynek a végén ott a pénztár: a pusztulásunk!
A zsidó számára a legnagyobb sértés, ha valamiből nincs haszna, mert a haszon a lételeme, ha az nincs, akkor élősködés sincs, és ezért nagyon ingerült tud lenni!
Egyszerűen szabotálni kellene minden munkát, önvédelemből, túlélésből!
A mi sorsunk a palesztínokét fogja követni, hiszen ismerjük az ő körülményeiket, mivé lettek.
A zsidó és cigány nem partner, vele egyezkedni nem lehet, bárhogyan is hívják és bármi is a pozíciója!
A zsidót, cigányt ingerli, felháborítja, ha nem tud minket zavartalanul és könnyen kirabolni, ellenállásunkat „rasszizmusnak” értékeli, így akarja megtörni önvédelmünket. A jóformán járni sem tudó cigánypurdé a középső ujját mutatta nekem, amikor nem akartam üzletelni velük. Mindenki az, aminek születik, ez hamarosan kiderül, nem kivételek a kiskanászok sem.
A zsidó egyszerűen mindig zsidó marad, az ősellenségünk, és az emberiségé is!
A cigány egyszerűen csak cigány, hiába jár páncélautóban és illeszti a fejére a koronát, ha korog a gyomra a húsunkra fog vágyakozni és nem csak képletesen.
Nem túlzás és nem ámítás ez, egyikük meg akar ölni minket minden áron, a másikuk pedig meg is enni, ha erre lehetősége nyílna, a szándéka mindig ez, de ennek a lehetősége, végrehajthatósága már tőlünk függ! Talán ezt azért mégsem kellene hagyni.
Az a legtökéletesebb nekik, ha ez egy személyben található, mert nem meggyőzhetőek és nem formálhatók át, semmi sem elég soha és semmikor, csak tettekkel(!) állíthatók meg!
Kiskanászunk magamutogató jóléte és mindenféle címei mögött magyarságunk egyik legsunyibb és legalattomosabb – egyben legutolsó – hatalombitorlója, - bábja - áll döntési pozícióban!
Hozzuk ide akár a palesztín testvéreinket és tanuljunk tőlük, amíg nem késő, vagy tegyük meg azt, ami a kötelességünk, kiskanászunk csak a birkáknak dirigál, azonban szemlesütve áll gazdája előtt.
Nekünk a gazdáit kell célba vennünk és eltörölnünk a föld színéről, a vigyorgó, birkaszagú kiskanász csak egy báb, amelyet nyom nélkül fog elnyelni az idő.
A Jóslat szerint név nem is illeti meg, a név csak olyanoknak jár, akik emberként cselekszenek és viselkednek, ne higgyük, hogy nemzetünknek jogalkotója lehet egy cigány kiskanász, kinek még a neve is lopott...
Ez a cinikus zsidóhumor: egy zsidó-cigány a „magyarok” legkiválóbbika, aki méltó követője Atilla és Árpád Királyunknak, Vezérünknek!
„Van tüzed, tezsvííír...?”
(Forrás: MNE)
Bajtársi üdvözlettel: Forintos Gyula
2010. július 26.

Válasz

Köszönöm ,ez igen érdekes volt számomra.

Válasz

köszönöm,remélem mielőbb,mert szeretném én is megérni a jobbat!!!

Válasz

Köszönöm szépen ,ehhez nincs mit kommentálni,szörnyű de egyszer a szenvedés után a béke jön...!

Válasz

Köszönöm!

Válasz

Köszönöm.

Válasz