1944
októberében a Vörös Hadsereg már az ország felét megszállta - most nem
térek ki a „felszabadítás” minden borzalmára, mert az többé-kevésbé
közismert.
Horthy,
hogy magát és rendszerét átmentse, október 15-én rádiónyilatkozatban
jelentette be, hogy Magyarország kilép a II. világháborúból és leteszi a
fegyvert.
Ez
megdöbbenést keltett országszerte, mert a szovjet uralmat senki nem
akarta, mindenki félt a bolsevizmustól, különösen az ország
„felszabadított” területeiről érkező hírek hallatán. Ezért majdnem
mindenki inkább az ellenállást választotta. Még a Horthyra esküt tett
honvéd tisztikar 99,9%-a is megtagadta a Legfőbb Hadúr parancsát és a
további harc mellett döntött. Ezt látva Horthy - német nyomásra -
lemondott és Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnöknek. Ezután
összeült a Parlament és mind az alsóház, mint a felsőház jóváhagyta a
kormányzó döntését, amit Szálasi a Szent Koronára tett esküvel erősített
meg.
Ezt
követően a honvédség, rendőrség és csendőrség, az állami alkalmazottak,
valamint az állami üzemek dolgozói felesküdtek az új hungarista
kormányra.
A
fronton fokozódott az ellenállás. Fiatalok tízezrei jelentkeztek önként
katonai szolgálatra, a haza védelmére a bolsevizmus ellen. Az ország
azonnali megszállása helyett, fél évig tartottuk fel a Vörös Hadsereget.
Ez lehetővé tette közel egymillió magyar Nyugatra menekülését, akik
nagy része áldozatául esett volna a kommunista uralomnak. Kimentették az
ország értékeinek jelentős részét. Fontos gépeket, műkincseket, a
Nemzeti Bank aranykészletét stb.
Ezek
a háború után nagyrészt hazakerültek és alapját képezték az ország
újjáépítésének, a jó forint megteremtésének. Gondolni sem merek arra,
hogy mi történt volna, ha ezek hadizsákmányként kerülnek a Vörös
Hadsereg kezére.
Ezt az október 15-i hatalomátvételt nevezik a magukat történésznek mondó bértollnokaink törvénytelen nyilas puccsnak.
1956
október 23-án az elkeseredett, kizsákmányolt, kommunista terror alatt
nyögő nép fellázadt elnyomói és az idegen megszállók ellen, és az egész
világ megdöbbenésére és csodálatára, ha rövid időre is, de kivívta
szabadságát.
Dicsőséges forradalmunk és szabadságharcunk akkor világtörténelmet írt!
A
Szovjetunió nem engedhette meg ezt a kudarcot és október 31-én 19
páncélos, gépesített hadosztállyal, valóságos hadüzenet nélküli
háborúban megkezdte Magyarország megszállását.
Miután
rövid, de elkeseredett küzdelem után vérbe tiporták a forradalmat,
november 7-én szovjet tankokkal, Szolnokról Budapestre hozták a Kádár,
Münnich. Marosán vezette hazaáruló gyülekezetet és megkezdődött a véres
kommunista bosszúállás, melynek „eredménye” 400 bírósági kivégzés, 22
000 bebörtönzés, 16 000 internálás, 200 000 külföldre menekült és
számlálhatatlan egzisztenciális leépítés volt.
A
Kádár-kormányt senki nem ismerte el. Külföldön világszerte
tüntetéseken, gyűléseken tiltakoztak a forradalom leverése és a
törvénytelen szovjet bábkormány ellen.
Itthon
nem volt országgyűlés amelyik elfogadhatta volna az új kormányt,
amelyet senki nem nevezett ki, amelyiket senki nem választott meg. Az
emberek milliói, hetekig tartó országos sztrájkkal tiltakoztak a
Kádár-kormány léte ellen. Csak a mérhetetlen terror és az éhségtől való
félelem kényszerítette az embereket a munka felvételére.
Ezt a novemberi hatalomátvételt nevezik a magukat történésznek mondó bértollnokok törvényes kormányváltásnak.
Mikor jön el az ideje annak, hogy tárgyilagos, igaz történelmet tanítsanak az iskolákban?
Szalay Róbert történelemtanár
Kapcsolódó hírek:
Szalay Róbert: A vérbe tiport forradalom
Egy kis történelem: Kilián laktanya, 1956. október 23.
Az ellopott forradalom - folytatja-e a fülke-forradalmi kormány elődei történelemhamisí-tását?
Gyarmatlátogatás