Megemlékezés az 1921-es Ágfalvi ütközetekre

Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak szeptember 1-én szombaton 18 órakor Ágfalván a Baracsi László emlékműnél ( Rómia kat. templommal szemben található ) a Nyugat-magyarországi felkelő harcok kitörésének 91. évfordulóján.
Felszólal: Gőbl Gábor önkormányzati képviselő.  

Az emlékmű Ágfalva bejáratánál a vasútállomás mögött az évek során magasra nőtt ciprus fáktól eltakarva található.

Ezen a helyen zajlottak a harcok, melyek az 1921. évi sorsdöntő népszavazáshoz vezettek - halálos áldozatokat követelve, köztük az első elesett fiatal kecskeméti gazdalegény volt. A hősi halott emlékére szülővárosa ajándékozta Ágfalvának a nevét is viselő emlékművet. Azon a helyen állították fel ahol a halálos lövés érte.

Sarkadi Sándor történész írása szerint az eseményekről:

Augusztus 28-án a történelmi határt több helyen osztrák csendőralakulatok lépték át. Az egységek lőfegyverekkel, géppuskákkal voltak felszerelve. Őket rezesbandás, vörös zászlós fegyveres tömeg követte. Ágfalvánál azonban a Francia-Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor parancsnoksága alatt álló irreguláris erők meglepetésszerű puskatűzzel visszavetették az osztrákokat. A kibontakozó tűzpárbajban hősi halált halt Baracsi László kecskeméti gazdalegény. Nevét ma már utca őrzi. Az ágfalvi temetőben helyezték örök nyugalomra, halála helyén pedig emlékmű hirdeti önfeláldozását a hazáért.

Az 1919 áprilisában alakult Prónay Pál és Héjjas Iván vezette Rongyos Gárda elnevezésű fegyveres csoport egyebek között vissza akarta szerezni a trianoni diktátum miatt elvesztett területek egy részét. A nyugat-magyarországi felkelés 1921. augusztus 28-tól október 13-ig tartott az Őrvidék és Magyarország nyugati területén. Előzménye az volt, hogy a trianoni diktátumban Ausztriának ítélték Nyugat-Magyarországot, beleértve Sopront és környékét is. Magyarországon felkelőcsoportok szerveződtek, amelyek felvették a harcot a bevonuló osztrák csendőrökkel. A felkelés után sikerült elérni, hogy Sopron és környéke népszavazás útján dönthessen hovatartozásáról.

“Isten velünk, ki ellenünk, ha kell egy szálig elveszünk, a zászlót mégsem hagyjuk el!
Turulmadár, ne szállj tova, nem szállhat el, el nem soha e földön élni, halni kell.
Ha magyar vagy, nem hagyod magad, és az ellen mind a porba hull.
Ez a szent föld a miénk marad, nem lehet más földünkön az úr.
Mert nem magyar vér, aki gyáva, és aki gyáva nincs hazája, míg a földön ellenség akad, ha magyar vagy, nem hagyod magad!”

(Rongyos Gárda Induló 1919, Polgár István)