A zsidó életérzés alapja: Uralkodom, tehát vagyok

Zsidó származású társadalomtudósok – köztük a milliókkal kistafírungozott „filozófusok” – gyakran elemezgetnek fontos történelmi, gazdasági, társadalmi kérdéseket. Némelykor okos elemzéseket is olvashatunk tőlük. De amikor a számukra legfontosabb problémával – az „antiszemitizmus okaival” – szembesülnek, mintha teljesen megbolondulnának.
undefined
Ha ugyanis feltesszük egy cionista értelmiséginek azt a számára nyilván létfontosságú kérdést, hogy vajon miért terjed az antiszemitizmus, az idiotizmus határát súroló ostoba válaszokkal fog előállni. „Az antiszemiták bűnbakot keresnek saját kudarcaik, tehetségtelenségük miatt”, vagy ha egy kissé kifinomultabb az illető, és nem nézi teljesen hülyének a kérdezőt, akkor azt mondja, hogy a „gazdasági-politikai válságok idején főként a zsidókban, illetve más kisebbségekben találják meg a bűnbakot”.
Ezen a ponton természetesen felmerül a kérdés, hogy miért éppen a zsidók számítanak mindenütt, évezredek óta a „legfőbb bűnbaknak”, de erre már vagy dühös antiszemitázás és nácizás a válasz, vagy pedig az, hogy azért, mert ők a „legokosabbak és a legtehetségesebbek”, akikre a kevéssé sikeres gójok haragszanak. Sok esetben azonban az „antiszemitizmus terjedésével” kapcsolatos cionista „elemzések” végkövetkeztetése az, hogy az antiszemiták egész egyszerűen „bolondok”, „fanatikusok”, akiknek a „gyűlölködés elvette az eszét”, mivel minden esemény mögött „zsidó összeesküvést” látnak. De az sincsen kizárva persze, hogy az antiszemiták „ostoba, tanulatlan, tudatlan” emberek, akik képtelenek felfogni a „világ bonyolultságát”, ezért „leegyszerűsítő válaszokat találnak”, és semmi nem egyszerűbb – hangoztatják a cionisták -, mint egy népcsoportot, jelesül a „zsidókat tenni meg minden gond és baj legfőbb okozóiként”.
Nos, mindezek az „antiszemitizmus okait” boncolgató elemzések és publicisztikák egy hajítófát sem érnek. A kutya ugyanis egészen máshol van eltemetve, amivel egyébként a cionista értelmiségiek egy része is tisztában van. (Nem mindegyikük – Konrád Györgyről például el tudom képzelni, hogy elhiszi az évtizedek óta szajkózott böszme propagandát.) Csakhogy az igazat nem szabad elmondaniuk, mert a cionista oligarchia – az „antiszemitizmus erősödésének megakadályozása céljából” – „rejtőzködik”, vagyis a média segítségével, valamint egyéb megtévesztő manőverek révén el akarja hitetni az alávetett népekkel, hogy nem létezik semmiféle „cionista oligarchia”. Ennek egyik közismert módja, hogy a zsidók előszeretettel tolnak előtérbe – akár a politikai hatalom csúcsaira – olyan nem zsidókat, akiket teljes mértékben a markukban tartanak. A módszer nem új, régóta alkalmazzák. (Gondoljunk a morbid pesti viccre az 1919-es Tanácsköztársaság idejéből. „Miért Garbai Sándor a Forradalmi Kormányzótanács elnöke?” Válasz: ” Azért, hogy legyen, aki sábeszkor aláírja a halálos ítéleteket.” Garbai Sándor ugyanis – ellentétben a Forradalmi Kormányzótanács többi tagjával – nem volt zsidó.)
Az természetesen nehezen tagadható, hogy kulcsfontosságú hatalmi posztokon – a gazdasági és médiahatalom csúcsain szerte a nyugati világban – igen sok „zsidó származású ember áll”. A cionista propaganda azonban azt szeretné elhitetni velünk, hogy ezek a zsidó pénzemberek politikusok és médiaguruk „kiemelkedő tehetségüknek és szorgalmuknak” köszönhetően jutottak a csúcsokra, egymástól teljesen függetlenül ténykednek, és semmilyen módon nincsen közöttük együttműködés. Ami már csak azért is teljesen hihetetlen, mert a történelem során minden uralkodó osztály arisztokratái szorosan összetartottak, hiszen közös érdekük volt a hatalmuk megvédése minden külső és belső fenyegetéssel szemben. A cionista oligarchia tagjai kivételek lennének? Szó sincs róla! Sőt, nagyon hatékony stratégiákat dolgoznak ki hatalmuk megőrzése érdekében. Amikor pedig ezekről a stratégiákról valaki lerántja a leplet, rögvest „antiszemitának”, „gyűlölködőnek”, „holokauszt-tagadónak” bélyegzik, illetve „fanatikus őrültnek”, aki hisz a „zsidó összeesküvés-elméletekben”. Nos, igen: ami a cionista oligarchia számára az uralma fenntartása érdekében tett lépések sorozata (katonai akció, médiapropaganda stb.) az a külső szemlélő számára a „zsidó világösszeesküvés” bizonyítéka – habár ezt a kifejezést manapság maguk az „antiszemiták” sem használják.
Igen gyakran megesik azonban, hogy a cionisták kiesnek a szerepükből, és leleplezik saját magukat. Legutóbb, amikor a volt tel-avivi főrabbi, Israel Meir Lau hazánkban járt, a Dohány utcai zsinagóga előtt világosan kimondta: „egy nép vagyunk”! Zsidó szervezetek vezetőitől gyakran hallani a kijelentést: „Nem fogjuk megengedni, hogy egy újabb holokauszt történjen”, ami teljesen világosan mutat arra, hogy igenis létezik egyfajta zsidó-cionista stratégia a hatalom megőrzése érdekében. Aminek egyébként elképesztően sok jele van, amelyeket persze megpróbálnak valamiképpen rejtegetni – de hát lehetetlen nem észrevenni az izraeli lobbi óriási befolyását Amerikában vagy éppen Európában. Lehetetlen nem észrevenni, miként parancsolgatnak a „zsidó szervezetek” állítólag független kormányoknak, miként kell az ünnepeikről mindenki másnak is megemlékezni, miként rettegnek a folyamatokat átlátó, okosabb emberek őszintén kimondani a véleményüket a zsidóságnak a múltban és napjainkban játszott szerepéről, továbbá lehetetlen nem észrevenni, hogy a zsidóság, illetve Izrael bármiféle bírálata miféle egzisztenciális következményeket (sőt, börtönt) von maga után.
Mármost teljesen nevetséges, amikor a cionisták zsoldjában álló propagandisták – vagy csak agymosott emberek - azzal érvelnek, hogy „ostobaság minden jelenség mögött a zsidók kezét keresni”. De vajon „ostoba”, vagy „őrült” volt-e az a magyar ember, aki a 40 éves szovjet megszállás alatt úgy vélekedett, hogy az ország életét befolyásoló legfontosabb események mögött a szovjetek állnak? „Ostobák vagy őrültek” voltak-e azok az indiaiak, akik az angol gyarmatosítás idején „kényszeresen az angolokkal foglalkoztak”, tudván, hogy a hódítók érkezése alapjaiban forgatta fel mindennapi életüket? „Őrült vagy bolond” volt-e Zrínyi Miklós azért, mert hadtudományi könyveiben „kényszeresen a törökökkel foglalkozott” akkor, amikor hazánk legnagyobb részét a törökök tartották uralmuk alatt?
Amikor a cionisták azt mondják, hogy „nem fogjuk megengedni, hogy újból gázkamrába vigyenek minket”, akkor nem teszik hozzá, hogy ezt miképpen képzelik: úgy, hogy szilárdan a kezükbe összpontosítják a hatalmat! A hatalom önmagában is édes, de a cionisták – részben a saját harsogó holokauszt-propagandájuk hatására - tényleg azt hiszik, hogy amennyiben nem ők uralkodnak a világban, akkor őket menthetetlenül legyilkolják. Ez az oka annak, hogy egyébként tisztességes zsidó emberek is miért tartják teljesen helyénvalónak az izraeli hadsereg „célzott gyilkosságait” és a palesztinokkal szembeni terrorját, a Moszad merényleteit, a félrevezető, hazug propagandakampányokat, a durva történelemhamisítást, a sajtószabadság korlátozását, a média fölötti szigorú ellenőrzést, vagy akár a demokrácia felszámolását is – mindezt az uralmuk megőrzése érdekében. Végtére is a cél szentesíti az eszközt, és mi lenne szentebb és elfogadhatóbb cél, mint az életben maradás. Amelynek a feltétele azonban az, hogy ők uralkodhassanak!
Márpedig tudomásul kell venni: mindig lesznek olyanok, akik a hatalom birtokosai ellen lázadozni fognak. Manapság az antiszemitizmus terjedésének oka tehát nem a „bűnbakkeresés”, a „tájékozatlanság”, a „fanatizmus”, a „másság gyűlölete”, hanem az, hogy a nyugati világban is egyre többen ismerik fel a rejtőzködő hatalom valódi természetét. Persze a hatalomhoz az emberek mindig is különféleképpen viszonyultak. Napjainkban – az erőteljes médiakampány, az egyoldalú oktatás és tájékoztatás a zsidókat mindig ártatlan áldozatnak, vagy nagy hősnek feltüntető filmek hatására – sokaknak valóban fogalmuk sincsen arról, kiknek az uralma alatt állnak. Vannak azután olyan tisztán látó emberek, akik hallgatnak, és legfeljebb otthon, a négy fal között merik kimondani a felismert igazságot, mert féltik a megélhetésüket és a karrierjüket. Azok a kevesek pedig, akik vállalják a nyilvános megszólalás kockázatát, fasisztának, nácinak, gyűlöletkeltőnek, szélsőségesnek bélyegeztetnek. Egyértelmű és világos stratégia létezik arra vonatkozóan, miképpen kell bánni velük: először meg kell próbálni „elszigetelni”, „karanténba zárni” az antiszemitákat, ami ha nem sikerül, akkor lesújt a törvény ökle. Általában a „gyűlöletkeltésre”, a „holokauszt tagadására”, vagy éppen „terrorcselekmények előkészítésére” hivatkozva állítják bíróság elé a cionista Világbirodalom oligarchiája ellen fellépő ellenállókat.
Perge Ottó

Válasz

Tanulságos tanmesét osztunk meg olvasóinkkal. Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész és egy rabbi vitatkozik, hogy melyikük a jobb hittérítő. Mindegyik meséli a csodásabbnál csodásabb eseteit, míg végül elhatározzák, hogy egy döntő próbát tesznek: az közülük a legjobb hittérítő, aki egy medvét meg tud téríteni a saját vallására.

Két nap múlva a katolikus pap felhívja a másik kettőt, hogy jöjjenek el hozzá. A templomkertben mutat nekik egy medvét, és büszkén meséli:

– Elmentem az erdőbe, és addig mentem, amíg rá nem találtam a medvére. Mikor észrevett, morogva elindult felem, de én elkezdtem felolvasni neki a Bibliából, erre kissé lehiggadt, és körülszimatolt. Behintettem szentelt vízzel és ettől olyan kezes lett, mint a bárány - haza is
hoztam a hívek épülésére! A másik két pap mélyen elgondolkodik a hallottakon.

Három nap múlva a protestáns lelkész hívja fel a többieket, hogy látogassák meg. Amikor belépnek az imaházba, földbe gyökerezik a lábuk: egy hatalmas medve ücsörgött a padban és ájtatos képpel hallgatta a zsoltárokat. A lelkész elmesélte a történetét:

– Én is kerestem egy medvét az erdőben. Mikor meglátott, bömbölve rohant rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az égre függesztve zsoltárokat kezdtem énekelni. Erre a fenevad leheveredett a lábam elé, és úgy hallgatta a szent énekeket, majd hazáig követett és azóta itt él az imaházban! Csodálkozik a másik kettő, aztán csöndesen elmennek.

Eltelik egy hét, mikor a katolikus és a protestáns pap telefonhívást kap a helyi kórház orvosától, hogy sürgősen látogassák meg a rabbit. Bemennek, és elhűlve látják, hogy a rabbi eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon, tetőtől talpig be van kötözve, keze-lába gipszben és
több infúzió csöpög a karjába. Csöndesen topognak az ágya mellett, amikor nagy sokára a rabbi kinyitja a szemét, és suttogva megszólal:

– Hát igen, a medve... Nos, azt hiszem, talán mégsem volt jó ötlet a megtérítését a körülmetéléssel kezdeni...

Válasz

Hazánkért (Hazánkért Online, 2004. június. - `Uncle Joe´)
A második világháború után Joszef Viszárionovics Dzsugásvili, azaz Sztálin (oroszul: acélból való férfi) jelentős szakadásokért volt felelős a nemzetközi zsidóság köreiben.
Sztálin, az 1953-ban meghalt szovjet diktátor, családja nem tartozott származás szerint Izrael tíz törzséhez, amelyeket az Ókorban az asszírok elűztek, és amelyektől a legtöbb kaukázusi zsidó is származik, hanem portugáliai szefarád-zsidó család sarja volt, akiket száműztek a portugál gyarmatokról. Ezek először a Perzsa Öböl Djuga nevű kis szigetén telepedtek le, ahonnan később a török birodalmon keresztül Georgiába (Grúzia) vándoroltak.
A zsidóknál általános szokás, hogy letelepedésük alkalmával a befogadó lakosság előtt álarc mögérejtőznek, céljaikat titkolják. Ennek ellenére felismerték Sztálin családjának zsidó származását. Sztálin nevében a Dzsugásvili georgiai nyelven azt jelenti, hogy egy ´zsidó ember fia´. Így hívták azokat a zsidókat, akik a Dzsuga szigetről jöttek, bár georgiai nyelvben egy másik szó: uria jelenti a zsidót.
(Európában a 15. században a spanyolországi zsidók színleg felvették a keresztény vallást és titkos zsidók /marranos/ lettek. Legkegyetlenebb üldözőjük a szintén zsidóTorquemada spanyolországi inkvizitor volt, aki embertelen módszereivel a keresztény vallás felvételére kényszerítette őket. Sajnos, ma már Torquemada embertelensége is a kereszténység bűnlajstromát terheli!-tj)
Sztálin családja úgy rejtette el zsidó származását, hogy színleg áttért az ortodox-keresztény vallásra, de titokban zsidók maradtak. Mint tudjuk, Sztálin mielőtt kommunista forradalmár lett, ráadásul még ortodox-keresztény papnevelde tanítványa is volt.
Sztálin első két felesége: Ekaterina Svanidze és Nadezsda Allilujeva (ez utóbbit maga Sztálin gyilkolta meg egy Gleiser nevű zsidóval fenntartott viszonya miatt) kaukázusi zsidó nők voltak, míg a harmadik felesége kazár eredetű Rosa Kaganovics volt, LazarM. Kaganovics nővére. Kaganovics Sztálin idejében a Politbüró egyik leghatalmasabb tagja volt. [Bakony István: Imperializmus, Kommunizmus és a zsidóság, Párizs, 1969]
Az acélból való férfi Sztálin, akit a zsidók a mai napig zsidógyűlölettel vádolnak, világuralmi szándékai miatt szakadást okozott az egységes nemzetközi zsidóság soraiban.
Kevesen tudják, hogy a Nyugat legnagyobb megbecsülésében részesített ´Uncle Joe´-ja nemcsak a Szovjetunió diktátora volt, de egyben a szovjet zsidóság legfelsőbb rabbi vezetője is, mint ahogy Lenin is viselte ugyanezt a tisztséget. (A mai napig ezt úgy magyarázzák a politikailag helyes történészek, hogy mindezt Sztálin a mérhetetlen zsidógyűlölete miatt tette, holott csupán testvérharc volt a hatalomért. A kommunizmus átmentésének legfontosabb tényezője a széles tömegeket megtévesztő, sokféle formában való megnyilvánulás. - tj)
Lenin halála után a cionista-moszkovita Trockij, Zinovjev és Kemenyev nem akarták Sztálint a szovjet zsidóság és a Szovjetunió legfelsőbb vezetőjeként elismerni. Ez vad harcokat váltott ki, (amit ma "antiszemitizmusként" magyaráznak), amelyek nemcsak a szovjet-oroszországi zsidó hitközségekben okoztak szakadást, hanem a zsidók-irányította kommunista pártban, a kormányzatban, a titkosrendőrségnél és a vörös hadseregben is.
Ami személyes becsvágy, - harc a hatalomért - okozta viszálykodásként kezdődött, az intézményekért folytatott vad küzdelemmel végződött, s ez nem volt előnyös a (cionista) világzsidóság uralmi terveire nézve.
Kemény belső harcok után Sztálinnak sikerült hitsorsosait Zinovjevet, Kamenyevet, Trockijt,Bucharint, Jagodat és követőiket a jólismert módszerekkel halálba küldeni, ugyanakkor zsidók és Sztálin-ellenesek százezreit, jórészt vezetőket gyilkoltak meg a szokásos tarkólövéssel.
A New Yorkban 1931. január 12-én megjelent The Daily Worker, az amerikai Kommunista Párt folyóirata az alább szöveget közölte:
Az `antiszemita´ Sztálin véleménye az antiszemitizmusról
1931. január 12-én Sztálin így nyilatkozott az amerikai Jewish Telegraphic Agency /JTA/ újságírójának:
"Válaszolva a kérdéseikre: a nemzeti-faji sovinizmus a kannibalizmus korszakából fennmaradt embergyűlölő jellegű hagyomány. Az antiszemitizmus, a kannibalizmusnak egyik legszélsőségesebb és legveszélyesebb formája, és ez a fajvédelmi sovinizmus. Az antiszemitizmus, mint villámhárító eszköz előnyös, mert eltereli a kapitalizmusról a munkásság ütéseit. Az antiszemitizmus veszélyes, mert a munkásságot a helyes út helyett a dzsungel hamis útjára téríti. Ezért a kommunisták, a meggyőződéses internacionalisták az antiszemitizmusnak csak kiengesztelhetetlen és kemény ellenségei lehetnek. A Szovjetunióban elítélik az antiszemitizmust, mint a szovjetrendszer legkomolyabb ellenségét. A Szovjetunió törvényei szerint az aktív antiszemitákat halállal büntetik."
A nemzetközi zsidóság félt, ugyanakkor nem hagyta magát félrevezetni Sztálin feltűnést keltő kirakatperei által, hallgatott és Sztálint, legalábbis egyelőre, kedvenc testvérként kezelte.
Sztálin a második világháború alatt szoros kapcsolatba lépett a cionistákkal és Anglia tudtával megkapta a másik titkos-zsidó Franklin Delano Roosevelt beleegyezését Lengyelország kiszolgáltatására. Lengyelországot így árulták el és az ügyet arra használták fel, hogy a németlengyel összecsapást világháborúvá fejlesszék azzal az ürüggyel, hogy majd megmentik Lengyelország sérthetetlenségét és függetlenségét.
Roosevelt, a Delano híres szefarád-zsidó és a Rosenfeld nevű németországi zsidó családból származott és az utóbbi nevet változtatták át Rooseveltre. A másik titkos zsidó Harry Salomon Truman, aki Roosevelt után az Egyesült Államok elnöke lett. Winston Churchill és Anthony Eden szintén zsidó volt, akik kiszolgáltatták Közép-Kelet-Európát a szovjet parancsuralomnak. Miközben Sztálin hűséget színlelt a zsidóság világhatalmi törekvései iránt, rendíthetetlen titkos vágya az volt, hogy mihelyt elég erős lesz, fellázad a New Yorkban székelő zsidó világkormány ellen, magát a zsidó nemzet vezérévé és a világ urává teszi, és erőszakkal eltávolítja a zsidó területi hitközségek fennhatóságát. Amit elhallgatnak: Sztálin fanatikus cionista volt. Ő volt az első, aki államként ismerte le Izraelt, és annak az ENSZ-be való felvételét is indítványozta. Midőn zsidó ügynökeinek nem sikerült ezt az államot kellőképpen a saját befolyása alá terelni, támadólag lépett fel Izrael és a cionizmus ellen. A kozmopolita zsidókat pedig, hogy ne kelljen őket nemzetközieknek hívni, egyszerűen elátkozta.
Sztálinnak, a New Yorkban székelő zsidó világkormánnyal való végleges szakítása 1948-ban kezdődött, amikor megparancsolta a félelmetes szovjet titkosrendőrséget vezető zsidóknak és főleg a zsidó Bériának, hogy "minden rabbit és zsidó vezetőt öljenek meg, mivel azok őt, a szovjet-zsidóság és a kelet-európai csatlósállamok zsidóságának egyetlen jogszerű vezérét elárulták."
Sztálin a Szovjetunió és a csatlósállamok kormányzati állásaiban lévő zsidók ezreit ölette meg, és azokat olyan zsidókkal helyettesítette, akikről feltételezte, hogy hűségesek lesznek hozzá.
A kozmopolitáknak, a new yorki zsidó világparancsnokság híveinek titkos főnöke Bernard Baruchvolt, aki az USA minden elnökének - Wilsontól Kennedyig! - titkos tanácsadója volt. (Aki ezekről többet szeretne tudni, olvassa el Louis Bielsky külföldre menekült lengyel hazafi "A szovjet-izraeli fogó megfojtja az arabokat" c. művét.)
A Hideg Háború
A nemzetközi zsidóság new yorki központja megparancsolta a titkos-zsidó Harry Truman elnöknek, hogy ezt a halálos háborút (mármint a szakadást) ugyanilyen halálos háborúval viszonozza a Nagy Tervek ellen tevékenykedő Sztálin ellen. Így kezdődött az úgynevezett Hideg Háború, amit naiv halandóknak úgy magyaráznak, hogy ´mivel a Nyugat felismerte a kommunizmus veszélyét, tehát ellene fordult´.
A Hideg Háborúhoz a zsidó világhódítás tervének New Yorkban székelő szervezete létrehozta azÉszak-Atlanti Szövetséget (a NATO-t), a Földközi-tengeri Szövetséget, a Bagdadi Szövetséget, aDél-Kelet-Ázsiai Szövetséget, az Amerikai Államok Szervezetét pedig kommunista-ellenes szövetséggé változtatta át. Másszóval, rövid időn belül sikerült a Sztálin-ellenes zsidóságnak (cionistáknak) az emberiség történelmének legnagyobb és leghatalmasabb szövetségét létrehoznia.
A világ zsidósága történelmi tapasztalatból tudta, hogy Sztálin halála után véget lehet vetni az egységüket megosztó és bomlasztó Sztálin-szakadásoknak. A new yorki főhadiszállás nem akarta a teljhatalmú judeo-kommunista államokat megsemmisíteni, mert ez a zsidó népet félévszázaddal vetette volna vissza nagy céljainak elérésétől, a világ meghódításától.
A moszkvai és new yorki zsidó vezetők kibékülése után újból megindult a zsidóság által ellenőrzött amerikai és angol kormányok segélynyújtása a kommunizmus további életben tartásához.
Sztálin teljes bekerítésének céljából Truman tengeri és szárazföldi támaszpontokat állíttatott fel Európában, Afrikában és Ázsiában és megsemmisítő fegyvereit a Szovjetunióra irányíttatta, amennyiben Sztálin lépéseket tenne a világhatalom elnyerése érdekében.
Sztálin nagy barátjának, a kínai Mao Tse-Tungnak semmi közössége nem volt a zsidósággal és harcának kezdetén győzedelmesen küzdötte le a Tiao-Kiu-Kia-kot, a kínai titkos-zsidókat Sanghajban lévő főhadiszállásukkal. Sztálin hosszú évekig támogatta kínai-zsidó testvéreit, de a ravasz georgiai zsidó, aki a világzsidósággal való szakítását előre látta, úgy vélte, hogy Mao szövetségi hűségében inkább bízhat, mint a zsidókéban, akik kikerülhetetlen szakadás esetén a new yorki zsidó világkormány oldalára állhatnak.
A későbbi események őt igazolták. Az 1948 végén bekövetkezett szakadás és az 1949. évi Sztálin-ellenes nagy zsidó offenzíva folyamán minden arra irányuló kísérlet meghiúsult, hogy Mao-t egy másik Tito marsallá változtassák. Mao Sztálin haláláig hű maradt barátjához.
A sztálintalanítás - Nyikita Hruscsov vezetésével a Szovjetunióban és a csatlós államokban - volt az egyik oka a Peking-Moszkva közötti szakadásnak. Hruscsov, az új szovjet diktátor "détente" címen kibékült a világkormánnyal, és ennek bizonysága gyanánt new yorki látogatása alkalmával Bernard Baruch vendége volt. Így kezdődött a Sztálin-szakadás és a világzsidóság újra egyesült.
Aki nem ismeri a leplezett titkokat, képtelen megmagyarázni, miért korlátozta magát az USA a Sztálin és utódai (Hruscsovig) elleni viszályban csupán védekező műveletekre anélkül, hogy támadott volna. Számukra szinte az is érthetetlen, hogy az égbekiáltó kommunista bűnökért egyetlen kommunistát nem vontak felelősségre.
Annak ellenére, hogy Sztálin több mint 100 millió ember elpusztításáért felelős, a minden idők legnagyobb gyilkosa mégis Hitler Adolf, akit még a Denver-i középiskolákban (1999 tavaszán) történt tömegmészárlásért is felelőssé tettek! - tj)
Ha a dolgok mélyére nézünk, láthatjuk, hogy Észak-Amerikában valójában egy kivételezett kisebbség tartja kézben a hatalmat, de semmiképpen sem az Egyesült Államok népének az érdekeit képviselve, hanem a világon szétszórt hitsorsosok érdekeit, az úgynevezett szociális forradalom illetve szocializmus álarca mögött. [Forrás: Jean Boyer, Népeink ádáz ellenségei, La Paz Kiadó, Bolívia, 1988]
Szovjet titkosszolgálatok
A háború után, Magyarországon a szovjet típusú titkosrendőrséggel, az ÁVÓ-val kezdődött a "honvédelem", aztán felújítva behozták az ÁVH-t. Valamennyi -- a népidemokrácia védelmében -- ugyanazzal a terrorista módszerrel pusztította magyarok ezreit. Az 1989-es kommunizmus "bukása" után új titkosszolgálat -- a Nemzetbiztonsági Hivatal/NBH -- lépett működésbe, (valószínűleg a Moszáddal a háttérben).
A KGB-nek 1917 óta hat neve volt: CSEKA, NKVD, OGPU, MVD, GPU és KGB. Minden névcserével tisztogatásokat végeztek a felső vezetőségi beosztásokban: ezreket tettek el láb alól az újjá szervezéshez. A KGB-nek mintegy 1.5 millió tagja tevékenykedik szétszórva a világban.
Amióta a nagy Szovjetunió felbomlott, a KGB-tagoknak új szerepe van: most a pénzes maffiát szolgálják a jól fizetett egykori képzett bérgyilkosok. Férfiak és nők egyaránt részt vesznek a szolgálatban: bármilyen harci gépezetet maguk el tudnak készíteni, komputerekbe betörni, repülőgépet vezetnek úgy, hogy ügyesen kikerülik az ellenséges radarkészüléket... Ugyanazokat a bevált módszereket használják, amelyeket az egykori KGB-nél tanultak, csak most nem a kormányt szolgálják, hanem a mögöttük álló pénzembereket, zsíros bankárokat. Gorbacsov peresztrojkája óta a KGB új neve FSB, vagyis Federális Biztonsági Szolgálat. A KGB egykori feje, Vlagyimir Putyin a megújult Oroszország elnöke!
A napokban ítélték el Moszkvában az FSB egyik tiszti beosztásából eltávolított ügynököt, MikhailTrepashkint, aki a nyilvánosság elé akarta tárni az 1999-es bérház-robbantások eseményeinek tetteseit. Bizonyítékai voltak, hogy a terrorcselekmény nem csecsen felkelők műve volt, -- akikre ráfogták a bűncselekményt! -- hanem a moszkvai kormány parancsára történt.

Otthonról jelentik, hogy Sztálin Magyarország uniós csatlakozásakor továbbra is Budapest díszpolgárának tekintendő, ugyanis a Fővárosi Közgyűlés áprilisi ülésén nem törölte a szovjet diktátort a kitüntetettek sorából. Ezt a kitüntetést Sztálin 1947-ben kapta Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságától. Kiknek fontos még ma is a kitüntetés megtartása? Azoknak, akik Sztálint egykor tárt karokkal várták!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fontos!!!
Az nem nagy baj, ha egy átlagember idáig nem tudta, hogy a Szovjet rezsim, benne a haláltáborokkal totális zsidó uralom vezényletével működött, de, ha a Nemzet sorsával foglalkozó egyén nem tudta, vagy a felvilágosítás ellenére nem hitte, az nagy baj, mert semmit nem ért Hazánk és a Föld végzetes gondjának a lényegéből.
Jegyezzétek meg, hogy a mai Oroszorszában most is totális zsidó és zsidó- lakáj bűnözői uralom sanyargatja a népet és a Jelcini változást is ők pénzelték, persze ők is döntöttek minden lényegesben. Putyin is az ő gátlástalan emberük és a hagyományokhoz híven állami szinten folyik tovább a nemzetközi - " orosz" - zsidó terrorizmus, melyhez a szerencsétlen orosz népnek csak annyi köze van, mint az amerikai népnek a nemzetközi - amerikai terrorizmushoz- ,kötelezik rá, vagy megveszik, mint kiszolgáltatott, vagy agymosott tömeglényt. Ne tévesszen meg senkit a részbeni marakodás a vályunál, mert lényegi kérdésekben: népeink megszállása, kizsigerelése, pusztítása kérdésében egy a zsidó- bűnöző tábor, légyen az Obama, Putyin, vagy más vezényletével, parlamenti pártjaink, Gyurcsány, vagy éppen Fidesz kormány szolgálatával népeink legádázabb ellenségei és mi - elnyomott, elhallgatott népek csak magunkra számíthatunk.
Az ostoba, felhasznált, vagy éppen ébredő kis zsidónak meg kell értenie, ha van ilyen, hogy bűnösei által teremtett óriási rizikótényező okán nincs keresnivalója a változásért tenni akarók vezetésében, viszont elemi érdeke támogatnia azt!

2010.7.15. Sopron Kőműves Géza Magyar Nádori Szövetség

Válasz

"A Kongresszus, a Fehér Ház és a Wall Street a cionistáké" - nem visszakozik az amerikai riporternő

Helen Thomas változatlanul fenntartja az Izraellel kapcsolatos szavait, amelyeket korábban mondott, és amelyek miatt el kellett hagynia a posztját. Sőt, még tovább ment, azt állítva, hogy a cionisták ellenőrzik az Egyesült Államok külpolitikáját és más intézményeit. A helyi zsidók persze patáliáznak.
Helen Thomas
Egy interjúban a 90 éves "nemzeti kolumnista" azt mondta, hogy az Izraelt érintő bírálata vezetett el a lemondásához és Washingtonból történő száműzetéséhez.
"A könyvben szereplő összes jelzőt alkalmazhatom az USA elnökére, de nem érinthetem Izraelt, ahol vannak olyan utak, amelyeket csak zsidók használhatnak Ciszjordániában."
Fiatal riporter korában
Thomas, a Fehér Ház régi vezércikkírója, libanoni bevándorló család lányaként az arabokkal szemben érvényesülő előítéletek tárgyában megtartott konferencián mondott beszédet Dearbornban.
Felszólalásában szót ejtett "a politikába került pénz kérdéséről" is. "A Kongresszus, a Fehér Ház és a Wall Street a cionistáké, véleményem szerint ez egyáltalán nem kétséges", mondta. "Oda tették a pénzüket, ahol a szájuk van. Mindig a rossz irányba taszítottak bennünket" - tette hozzá.
Amikor a Free Press megkérdezte tőle, hogy mit válaszol azoknak, akik antiszemitának tartják, Thomas ezt válaszolta: " Miről beszél? Én is szemita vagyok."
(Antidogma)

Válasz

Meg kell büntetni az Izrael nevű gennyesedő kelést

Erdogan: Meg kell büntetni az Izrael nevű gennyesedő kelést
Izraelt meg kell büntetni a segélyhajókon végrehajtott véres mészárlásért - jelentette ki kedden Törökország miniszterelnöke. Eközben egy török diplomata azt közölte az AFP hírügynökséggel, hogy a támadás kilenc halottja közül négyen törökök.
Recep Tayyip Erdogan török kormányfő azt is követelte keddi televíziós beszédében, hogy nemzetközi szankciókat vezessenek be a zsidó állam törvénytelensége miatt.
Ankara a támadás után azonnal visszahívta országának tel-avivi nagykövetét.
Erdogan szerint mindenkinek el kell ítélnie Izrael véres mészárlását és mindenképpen meg kell büntetni a zsidó államot. Senki sem teheti próbára Törökország türelmét. A török kormányfő gennyesedő kelésnek is nevezte Izraelt, amely gyűlöletet és ellenségeskedést terjeszt, felrobbantja a térség békéjét és instabilitást szít. Erdogan hozzátette: itt az idő, hogy a nemzetközi közösség azt mondja, hogy ami sok az sok.
(MTI korrigálva)

Válasz

A HAZAÁRULÓ ZSIDÓK LISTÁJA (Még bővül!!!!)

Agárdi Péter, Alföldi Andrea, Andrassew Iván, Angelusz Róbert, Ara-Kovács Attila, Bauer Tamás, Bartók János, Békesi László, Béki Gabriella, Bitó László, Bojár Gábor, Bokros Lajos, Deák Péter, Debreczeni József, Donáth Ferenc, Donáth László, Donáth Márta, Eörsi László, Erdős Tibor, Erős Ferenc, Farkasházy Tivadar, Fazekas Csaba, Fehér Gyula, Fencsik Flóra, Fleck Zoltán, Gábor Éva, Gáspár István, Göbölyös N. László, Göllner András,
Gömöri György, Görgey Gábor, Gréczy Zsolt, Gusztos István, Gyekiczki András, Hámor Szilvia, Hegedüs Andrásné, Hell István, Heller Ágnes, Iványi Gábor, Kálmán László, Kádár Judit, Kende Éva, Kenedi János, Kertész Ákos, Kertész Pálné, Kornis Mihály, Kósáné Kovács Magda, Klaniczay Gábor, Komoróczy Géza, Konrád György, Kozák Gyula, Kőszeg Ferenc, Kun István, Kuncze Gábor, Lánczos Vera, Lázár András, Lendvai L. Ferenc, Lévai Júlia,
Litván Györgyné, Lukács János, Lukáts Andor, Magyar Fruzsina, Majsai Tamás, Marosán György, Mayer István, Márton László, Mécs Imre, Mihályi Péter, Mink András, Mocsonaki László, Molnár Csaba, Molnár Kati, Orbán Júlia, Örkény Antal, P. Szűcs Julianna, Pap Ágnes, Parti Nagy Lajos, Rádai Eszter, Radnóti Sándor, Ranschburg Jenő, Réti Ervin, Révész Sándor, Salamon András, Sándor Iván, Sellő Katalin, Seres László, Simonovits András, Soós K. Attila, Sz. Bíró Zoltán, Szalai Júlia, Szelényi Iván, Dr. Szatmári Marianna, Szügyi Jerne, Szüts Miklós, Törzsök Erika, Ungvári Tamás, Ungváry Rudolf, Vámos Tibor, Váradi Júlia, Varga Gyula, Várhegyi Éva, Vásárhelyi Júlia, Vásárhelyi Mária, Vekerdy Tamás, Vértes András, Vitányi Iván, Vojnich Erzsébet, Volosin Hédi

Szerintük:
- Az "elszámoltatás" fogalmában összemossák a bűncselekményekért való jogi felelősségre vonást a másfajta politika egzisztenciális szankcionálásával, s ez jogállamban megengedhetetlen. A Fidesz frakcióvezetőjének korábbi nyilatkozatát követően most Kövér László fenyegetőzött Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök elleni eljárással, a politikai ellenfélnek a közéletből való erőszakos eltávolításával – olvasható a nyilatkozatban.

Válasz