A zsidó nemzet és a hunok

Tácsi István - Magyar Nádori Szövetség elnöki tanácsadója-történész

ÉRDEMES MEGHALLGATNI, MEGNÉZNI, OLVASNI! ÉRDEKES beszéd 4 részben, 1961-ből:

http://www.youtube.com/watch?v=qHl6p0xR_kE

http://www.youtube.com/watch?v=Q3Wokz2H9Ck

http://www.youtube.com/watch?v=ouXF2DLyPhY

http://www.youtube.com/watch?v=aQD0Xdtjwvc

Hogy ki és miért tette fel ezeket a linkeket a Nemzeti Hírhálóra, nem tűnik ki a rövidségéből. De nagyon köszönöm, én először most és itt találkoztam vele közvetlenül. A mondanivalóját többé-kevésbé mindannyian ismerjük. Most sem a teljes szöveg általam történő méltatása az, amiért a számítógépem elé ültem. Hanem annak az egy mondatnak a kiemelése a szövegkörnyezetből, ami másoknak kevésbé került a látóterébe.

Nekem, mint történelmi érdeklődésű embernek, az egész szövegkörnyezetből nem az volt a legfontosabb, hogy megtudtuk a zsidó népről, mint szemita eredetű nemzetről, hogy ők a vallásuk híveiként a világuralomra törnek, és e cél érdekében mindenre rosszra és gonoszságra hajlandóak. Benjamin H. Freedman a beszédében mindezeket elmondja. De, ha már e nemzet képes minden erkölcsi árulásra, akkor azonnal felmerül a gondolkodó emberben, lehet, hogy ez is átverés? Sajnos a gyakorlati tények nagyon abban az irányba mutatnak, hogy a zsidó származású úr igazat, nagyrészt igazat mond. Hogy mégis igazat beszél, engem a következő idézet egy rövid mondata győzött meg, mely a cikkem írására is inspirált.

Nézzük Benjamin úr kérdéses bekezdésének idézetét:

„Ugyanezek a zsidók, amikor lehetőséget láttak Palesztina megszerzésére, elmentek Angliába és megkötötték az említett szerződést. Azután minden megváltozott, mint amikor egy forgalomirányító lámpa pirosról zöldre kapcsol. Ugyanazok az újságok, amelyek azelőtt németbarátok voltak és arról írtak, hogy milyen nehézségei vannak Németországnak Nagy-Britannia legyőzésében kereskedelmi és más téren, hirtelen úgy találták, hogy a németek nem jók. Gazemberek. Hunok. Vöröskeresztes nővéreket lőnek le. Csecsemők kezeit vágják le. Nem jók. Röviddel azután Wilson úr hadat üzent Németországnak.”

Bizony kérem, az idézetből félkövér betűkkel kiemelt rövid mondatszó az, amely számomra bizonyította, hogy ez az úr igazat beszélt. Olyannyira, mert még arról is elszólta magát, hogy a németek nemzetségileg nem mások, minthogy HUNOK. Az eddigi írásaimban tízszer, százszor leírtam azt az egy szót, hogy a német nemzet a feltárt eredettörténetem szerint, ők alapjában a hunmagyarok leszármazottai. Az, hogy nekem nem hisznek a mai magyar írástudók, az egy dolog. De mégis nagyon kíváncsi vagyok, hogy akiknek elkötelezett hívei ezen írói körök, vajon a zsidó nép egy tagjának Freedman úrnak az őszinteségi rohamában elmondott, vagy elszólt mondatszavának vajon elhiszik-e, hogy a tisztafajú árja német nép sem tisztafajú, hanem valóságban annak az árja úrnépeknek a leszármazottaik, akiket ma hunmagyarokként (Ungarn) hívnak?

Vajon ki figyelt fel erre a rövid kis mondatra: „Hunok.”, eddig az írástudók közül? Még rajtam kívül senki. És ez az a bizonyíték, amivel elárulta Freedman úr, hogy a mai zsidó vallás és hatalom pontosan és mindent tud a világ őstörténetéről, de azt hétpecsétes titokként kezelik. Az igazság elhallgattatásával, és a hazug történelmi folyamatok terjesztésével alapozzák meg az ő világuralmi törekvéseiket. Ennek szentelve alá teljes politikai offenzívájukat.

Mégis mit jelen az a mondat, hogy a németek is HUNOK? Csak azt, hogy Jézus Krisztus halála előtt, vagyis az új időszámításunk kezdete előtt a mai Németország területén hunmagyarok (vörösmagyarok) éltek. De nem csak ők, hanem a feketemagyar (kusok), és fehérmagyar (szkíta, avar) nemzetrészek is. Vagyis az emberiség őshazájából szétáradó mag-nép (a világ ősnemzete), a saját alkotott fogalmam szerint a három ágra szakadó ÚRNÉPEK lakták és lakják a német felségterületeket. Az ősmagyarul beszélő ősnemzet-részeink előbb felsorolt mindhárom ága résztvett Európa ókori megalkotásában.

Igen, nem jelent mást az előbbi bekezdés, minthogy esetünkben i.e. a mai német birodalmi területeket még kizárólag úrnépek lakják. Az új időszámításunk kezdete körül e területet megszállják az Új-asszír Birodalom bukását követően, i.e. 612-ben Ninivénél vereséget szenvedett és ide menekülő szemita asszír eredetű szarmata-germánok törzsei. Mégpedig a Yütland-félszigeten gyülekező teutonok, vandálok, angolok, és talán a gótok szemita hódító törzsei. Mégis mi történik e területeken? A katonailag sokkal hatékonyabb szemiták – a Kárpát-medencét kivéve - mindenhol megszerzik az ősnép feletti hatalmat. Vagyis elpusztítják az ősnép vezető erejét, vallását, a letelepült nagyállattartó ősi törzseket szolgaságba vetik. Hiszen kell nekik, akik eltartják a szemita katonai hatalmat. A vezető erejük nélkül maradt ősnépek felett uralkodó szemiták végül összeolvadnak az ősnépekkel, nyelvük mintegy 1000 éves folyamatban összeolvadva létrehozva az indogermán nyelvet, vagyis az úrnépi X asszír = indogermán nyelvet. Nyelvjárásonként eltérő ősnyelvi alapon germán nyelvűvé vált új nemzetségek majd sváb, bajor, szász, porosz, frank, angolszász, viking, svéd, dán, osztrák (és így tovább) nevek alatt alkották meg a nagy német nemzeteket.

Bizony kérem, Benjamin (szólíthatom keresztnevén, mint a legnagyobb „magyar történészt”) elszólása teljes mértékben bizonyítja a világtörténelem legnagyobb történelemhamisításának szándékát. Mint látjuk, nem csak a magyar történelem teljesen meghamisított, hanem egész Európa történelme. Mégis mit szólnak azon német nemzetiségű emberek, akik elolvassák talán e cikkem sorait, hogy a német nép mégsem tisztafajú árja nemzet? Vagy mit szólnak az angolok, hogy ők is a „walesi bárdok” úrnépeit elfoglaló szemitahódításból keletkeztek? Bizony, mára a francia kelta gallok sem tudják, hogy ők is valamikor ősmagyar nyelvű emberek voltak? Igaz, náluk a latin szemita behatás volt az erősebb. De hasonlóan sem a spanyolok, sem a görögök, de még az olaszok sem tudják, hogy anno az időszámítás előtt ők is ősmagyarul beszéltek.

Visszatérve a német nemzet létrejöttéhez, amit a zsidó vallás még pontosan tud, hogy a német nemzet is a hun X germán hozzávándorlás szerint fejlődött ki. Így már egészen más képet fest az a közép és újkori történelmi folyamat, hogy a német és a magyar nép bizonyos szimpátiával viseltetik egymás iránt. Megvan a történelmi és testvérnépi alapja! Akkor azt is meg kell értenünk, hogy a betelepített svábok sem igazán svábok, hanem például hun vagy feketemagyarok elgermánosított népei. Vajon miért nem tudnak erről, például a Magyarországon élő svábok? Csak azért, hogy a lassan kétezer éves elkülönülés nehogy baráti viszonnyá válhasson. Őket az osztrákok a rebellis magyarok megfékezésére manipulálták, használták fel. Micsoda aljas egy politika? Bizony meg kellene kérdezni Habsburg Ottó ekszelenciás urat, vajon ő mit tud a dologról?

A német nemzet fejlődéstörténetének befejezéséhez közeledve, mint abszolút érvényű bizonyításként, a saját kutatási témámból is bizonyítom a fentieket. Mit gondolnak a német nemzeti zászló színének az eredetéről? Bizony, a német zászló szakrális színösszeállítása pontosan követi a fenti soraimat. A felső fekete sáv jelképezi a németekben felolvadt feketemagyar (kus) nemzetrészeket. A zászlajuk középső piros sávja pedig a vörös színű hunmagyarok államalkotó népét. A zászló alsó sárga színe pedig a szemita asszír szarmata-germán (indogermánok) sárga színét jeleníti meg. Gondoljunk arra, hogy az asszírok nemzeti színei a kék-sárga volt, melyből a germánok a sárgát hozták magukkal, a kéket pedig a latinok vitték. De gondolhatunk Vatikán fehér-sárga zászlajából is a sárga szín átvételére, de mindkét esetben ugyanazzal a jelentéssel. Még kiemelve, ha a zászló ereklyének a mondanivalójában keressük a német népben a legfontosabb nemzetalkotó elemet, akkor az a középen, védve elhelyezett piros sáv, a HUNOK (hunmagyarok) megjelenítése.

Befejezésül azért le kell írnom, mert úgy gondolom, hogy ismét nem lesz, nem lehet átütő erejű a fenti soraim hatása a közvéleményre. Sajnos, mint eddig mindig a kollaboráns értelmiség ismét el fogja hallgatni soraimat. De ez legyen az ő bajuk.

Azért hadd szóljak mégis a közvéleményhez közvetlen is. Ugye mi mindannyian azt tanultuk, hogy a hun nép Attila halálával eltűnt a történelemből. Hát nem tűntek el Kedves Olvasók, hanem, mint a fentiekben olvashatták, beleolvadtak egyrészben a német nemzetbe, másrészben az orosz népbe (vörös zászló!) ahol keleti szlávvá váltak, de erről egyelőre az alábbi honlapcímem alatt olvashatnak. És talán harmadsorban és legnagyobb százalékban mi magyarok vagyunk a hunok, vagyis a hunmagyarok népe.

Külön köszönet érte, és várnám tisztelettel a linkek felhelyezőjének levelét.

Kérem, tekintse meg a honlapomat is: http://www.fiberweb.hu/taara Vaskút, 2008-07-26.