Szégyen a Nemzeti Ünnepen

Mint az 56-os Antibolsevista Szövetség öreg tagjai, örömmel készültünk, hogy a Magyar Nemzeti Gárda fiatal lelkes tagjaival együtt, a Hősök terén ünnepeljük meg az 1848-as forradalom évfordulóját. Éreztük, de legalább is reméltük, hogy a „választófülkék forradalma” után nem vaskordonok között, a háztetőkön elhelyezkedő mesterlövészekkel a fejünk felett és műanyagpáncélba öltözött robotrendőrök előtt kell ünnepelnünk. Tudtuk, hogy a Magyar Nemzeti Gárda vezetője több alkalommal járt benn a Rendőrkapitányságon és pontosan egyeztették az ünnepség lebonyolításának részleteit, hogy semmi zavaró körülmény vagy provokáció ne veszélyeztethesse a méltó megemlékezést. A Gárda vezetője vállalta, hogy a rendezők biztosítják az ünnepély zavartalanságát. Jelezte, hogy a gárdisták nem fognak alakzatba felsorakozni, nem fognak menetelni és katonai vezényszavak sem fognak elhangzani. A rendőrség vállalta, hogy nem építenek vaskordonokat és a közlekedés biztosítása mellett csak képletes erők vigyáznak majd a rendre.
Ilyen előzmények után örömmel tapasztaltuk, hogy az ünnepség megkezdése előtt, a több száz gárdista a legnagyobb fegyelmezettségben,libasorban, törökülésben, a sorok egymástól 6-8 méter távolságban várták az ünnepély kezdetét. /Alakzatról, vezényszavakról, menetelésről szó sem lehetett. /Az 1.500 főt számláló rokonokból, barátokból és az érdeklődőkből álló közönség, nemzetiszínű és árpád sávos zászlókat tartva figyelte, a fegyelmezett, néma csendben várakozó gárdistákat. A látvány nagyszerű és lélekemelő volt.
Pontban 11.00-kor elkezdődött a megemlékezés. A műsorközlő felszólította az ünneplőket, hogy közösen énekeljük el a Himnuszt. Mindenki vigyázzba merevedett, odalépett a mikrofonhoz a közösség egy jó hangú nőtagja és elkezdte előénekelni nemzeti imánkat: Isten áldd meg a magyart! Ezt vette át, aközben kétezer főre növekedett tömeg.
Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, megszólalt egy durván bömbölő, mindent túlharsogó hangszóró: „ Itt a teret biztosító rendőrparancsnok beszél. Felszólítom az engedély nélküli, alakzatban felsorakozott egyéneket, hogy az illegális tevékenységet hagyják abba, különben a rendőrség kiüríti a teret! „ A Himnuszt éneklő emberek el sem tudták képzelni, hogy mi történik és tovább énekelték a Himnuszt. Ekkor több tucat rendőr rohanta meg az ünnepi emelvényt és a Himnuszt éneklő hölgyet durván elrángatták a mikrofontól és igazoltatni kezdték. Közben a rendőrök lekapcsolták az áramfejlesztő aggregátort, így a rendezvény szervezői nem tudták figyelmeztetni és tájékoztatni a résztvevőket a rendőrség kívánságáról. Ezzel egy időben a Műcsarnok felől, tetőtől talpig műanyagvértbe és sisakba öltöztetett, tomfával, gázsprével, gázálarccal felszerelt rohamrendőrök tömege támadt rá a megzavarodott tömegre, akik semmi ellenállást nem tanúsítottak, csak zászlóikat védték, amit a rendőrök el akartak venni. Egyszer került sor kisebb összecsapásra, amikor egy idős gárdista a földre rogyott és a rendőrök ütlegelni kezdték. Ekkor néhány fiatal gárdista idős társa védelmére kelt. Ekkor a rohamrendőrök mint bőszült vademberek rontottak rá a gárdistákra és többet elhurcoltak. Közben a rendezvény szervezői megkérték az intézkedő rendőrparancsnokot, hogy a rendőrségi hangszórón keresztül bejelenthessék, hogy a rendezvény véget ért, de ehhez a főrendőr nem járult hozzá. Így a rendezőknek nagy nehézségbe ütközött az emberek tájékoztatása, akik értetlenül álltak az események előtt. Ki volt az, az eszement alsó, középső, vagy felső vezető, aki egy rendőrség által tudomásul vett, nem betiltott, minden törvényes előírást betartott szervezet, fegyelmezett, impozáns, hazafias megemlékezését, a legdurvább, Kádár és Gyurcsány rendszereken is túltevő megszégyenítő és aljas módszerrel szétveressen. Ezt az embertelen és lélekromboló cselekedetet csak a fasiszta és bolsevista kifejésekkel lehet minősíteni. Mélységes szánalmat éreztem az állásukat féltő, parancsot teljesítő, kis rendőrök felé. Akiket ilyen megalázó, a nemzeti ünnepet meggyalázó feladatra kényszerítettek. Ugyanakkor mélységes mélységes megvetést és haragot éreztem azokkal a rendőrségi vezetőkkel szemben, akik ezt az aljas provokációt kieszelték és végrehajtatták. Remélem megtudjuk a nevűket!
Egy öreg 56-os harcos
Ui.: Csak a gárdisták hihetetlen fegyelmének és vezetőik józanságának köszönhető, hogy nem történt a 2006. Október 23.-hoz hasonló összecsapás. Arról a mellékes dologról nem is beszélve, hogy több rendőrnél még géppisztolyt is lehetett látni. /erről fotó is van./

Válasz

SÜNRAJZÁS

Rohamrendőrök a budapesti Hősök terén


Mottó:
„Egy szép napon óvodások érkeztek a Kreml előtti Vörös térre. Hangos kacagás kísérte játékukat. Éppen Sztalin elvtárs ablaka alatt álltak meg hosszabb időre pihenni. Sztalin elvtársat nagyon zavarta munkája közben ez a hangzavar. Ezért íróasztala mellől felemelkedve az ablakhoz lépett és mosolyogva behajtotta azt. Sztalin elvtárs kiemelkedően emberséges gesztussal reagált az őt zavaró hangokra, hiszen le is lövethette volna őket.”


Gyönyörű időjárás köszöntött ránk egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk napján. Különböző helyszínek és rendezvények között válogathat a tisztelt honpolgár. Így többek között bejelentett és elfogadott rendezvény keretében a Magyar Nemzeti Gárda kívánta leróni kegyeletét 1848 emléke előtt a budapesti Hősök terén.
Néhány tucatnyi gárdista jelent meg a téren, s talán a szimpatizánsok többen voltak. Már az ünnepség kezdete előtt 20-30 perccel gyülekeztek a rendőrnek látszó vegyületek, és feltűnően nagy létszámban masíroztak. Folyamatosan érkeztek az erősítésnek szánt erők, úgy terjedelemben, mint darabszámban. Csak úgy sárgállott a mellényüktől a környék!
Délelőtt 11 órára volt hirdetve a rendezvény. Külön kötekedés céljából beszóltak a sünök a gárdistáknak, hogy nem fejlődhetnek alakzatba. Nem is tették. Szép egyenes sorokban ültek a tér díszburkolatának kövén. Annyit tettek, hogy talpra álltak, amikor elkezdődött a megemlékezés. Ez már a sünöknek alakzatnak számított, és megindultak menetoszlopban a résztvevők felé. A Műcsarnok felől érkező legnagyobb létszámú erő egyik krumplivirágosa fennhangon többször elmondta a láthatólag most végzett csekélyértelmű mundérosoknak, hogy csak az alakzatban állókkal foglalkoznak, más senkivel.
Némileg megnyugtatónak szánhatta a civil szimpatizánsoknak? Ki tudja? Nem az volt, ez már kifejezetten fenyegetés látszatát keltette. Közben a színpad mögött megjelent a helybéli fősün hangágyús kocsija, és felszólította a tömeget, hogy fejezzék be a rendezvényt, mert szabálysértést követnek el. A második felszólítás után nemes egyszerűséggel megszűntették a rendezvény hangosítását.
Valahol a tömegben volt egy ember, akinek ősz haja messzire világított. Potyka bácsi, aki az egész eseménysor alatt szinte sziklaszilárdan egyhelyben várta a történéseket.
Ezeket az egyenruhás vadakat az sem zavarta, hogy a rendezvény résztvevői éppen Magyarország Himnuszát éneklik. Fapofával folytatták az igazoltatást. Később a Székely Himnusz alatt ugyanez történt.
Tanulság: Budapesten nem változott semmi!

Ezek a rendőrnek látszó beszélő szénvegyületek ugyanazt a pofátlan, provokatív metódust követik, mintha nem is történt volna semmi egy évvel ezelőtt. Nos, ugyanaz a pökhendi, kommunista maradék garnitúra grasszál az országban. Ezek valóban csak az erőből értenek? A látszat ezt mutatja.
Szükség volt ilyen viselkedésre? Sokba fog ez nekik kerülni még egyszer. Csípi a szemüket a semmisségi törvény megszavazása? Igen, akkor 2006 őszén kivétel nélkül minden rendőr hazudott, akiknek a jelentése alapján bárkit elítéltek, minden ügyész hazudott, aki elhitte a sünök hazugságait, és kivétel nélkül minden bíró is hazudott, aki ezek alapján bárkit elítélt.
Pintérisztánban csak az maradt nyitott kérdés, hogy a vadászpuskás hájas figurákat, aki azóta saját biztonsági céget alapítottak, mikor viszik a Markó utcába talpig vasban? Mikor hurcolják el azokat a tiszteknek nevezett állatokat, akik akkor a törvénytelen tömegoszlatásra parancsot adtak, és mikor vonszolják nehéz vasban azokat, akik a süntiszteknek vonyítottak ideg érdekeknek megfelelve, és gyalázva a magyarokat.
A többit az olvasóra lehet bízni! Itt nem változott semmi a világon!


Budapest, Hősök tere, 2011. március 15., délelőtt

Lengyel Károly

Válasz

Fizetett statisztákkal tapsoltatta magát Orbán
Mintegy ötszáz ember kapott 1500-2000 forintot azért, hogy végignézzék és megtapsolják a Nemzeti Múzeumnál tartott március 15-i ünnepséget - állította az Origónak több, magát statisztának mondó fiatal. A Miniszterelnökség tájékoztatása szerint a lépcsőn álló emberek látványa része volt az ünnepi műsornak.
Szervezett statisztákat hívtak a Nemzeti Múzeumhoz a március 15-i ünnepségre, ahol beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök is - állították kedden reggel az Origónak a helyszínen magukat statisztának mondó fiatalok. Az egyik fiatal szerint ötszázuknak fizetett egy meg nem nevezett cég azért, hogy részt vegyenek a megemlékezésen.
Egyikük azt mondta, hogy "nem igazán érdekli őket Orbán beszéde" és egyébként a politika sem, de fejenként 1500-2000 forintot kapnak a részvételért. A fiatal nem árulta el, hogy melyik cégtől kapták a megbízást. Egyikük szerint nem kell mást tenniük, mint állni és nézni, más szerint tapsolniuk is kell. Három kokárdát viselő lány elmondta, hogy a pénzt az ünnepség után kapják meg.
Arra a kérdésre, hogy miért volt szükség statisztákra, ki és mennyit fizetett a munkájukért, Havasi Bertalan, a Miniszterelnökség sajtófőnöke azt mondta: "ismereteim szerint a művészeti produkció, vagyis az ünnepi műsor része volt a lépcsőn álló emberek látványa. A rendezvényen egyébként a korábbi évekhez képest sokkal többen, több tízezer ember, fiatalok, idősek, családok ünnepelték örömmel, szabadon március 15-ét" - tette hozzá.

Válasz