Reinkarnációs terápiák a természetgyógyászatban.

Segítség vagy Káosz?

„Mikor a szépet megismerik,

Felbukkan a rút is;

Mikor a jót megismerik,

Felbukkan a rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást,

Nehéz és könnyű megalkotja egymást,

Hosszú és rövid alakítja egymást,

Magas és mély kulcsolja egymást,

Sok hang összeolvasztja egymást,

Korábbi és későbbi követi egymást.”

                                         Tao Te King

Szeretettel köszöntöm a kedves olvasót. A több mint 20 alternatív terápiákkal töltött idő alatt számtalan esetben megtapasztaltam, hogy a betegségek nagy része megfelelő életmóddal elkerülhető lenne. Az egészség fogalma a holisztikus szemlélet szerint a testi, lelki, szellemi harmóniát jelenti. A legtöbb esetben a betegségek mögött emberi gyengeségek húzódnak meg. Úgymint hanyagság, információhiány. A mai felgyorsult világban egyre fontosabbá válik, hogy megfelelő információk eljussanak mindenkihez.

Ma egyre többen fordulnak a spirituális terápiákhoz, ezen belül az Előző életekkel kapcsolatos rendszerekhez is.

Nem véletlen, hogy születésünkkor, a NEM EMLÉKEZÉS JÓTÉKONY FÁTYLA BORUL ELMÉNKRE AZ ELŐZŐ ÉLETTEL, ÉLETEKKEL KAPCSOLATBAN.

Mégis egyre többen kutakodnak ilyen irányban jól, rosszul.

Mostani cikkemben, néhány ezzel kapcsolatos gondolatot szeretnék megosztani.

Az ember hármas egység.

Alkotói: a szellem, élet-erő és anyag, vagy ismertebben kifejezve: a szellem, a lélek és a test. (I. Thess. 5,23)

A szellem: teremtetésünkkor kapott értelem, szeretet, és akarat-erő „ellátmányunk” ön- és éntudatos, örökéletű, anyagtalan, sugárzó energia központja.

Szellemi erő utánpótlását az örök isteni sugárzásból kapja, törvényes kapcsolatunk rendezettségi fokának arányában.

A test levetése utáni tevékenysége nincs egészséges emberi aggyal való „szerves” kapcsolat feltételéhez kötve.

 Néha, prófétai megnyilatkozásoknál előálló, átmeneti helycsere tartamára igényli.

A lélek: éterien ritka, „anyagi” burkolata a teljesen anyagtalan szellemnek, „akit” szerves egységbe kapcsol a fizikai testtel.

Egyben hordozó tartálya az „élet-erőnek” is.

E felnőtt-ember alakú éterikus test különleges esetekben (pl. angyaljelenéseknél) láthatóvá válik, színe, fénye, a szellem-erkölcsi fejlettségének arányában nemesedik mind világosabbá és sugárzóbbá.

A test: durvább anyag, amelyet a lélek közvetítésével a szellem akarata, célkitűzése éltet, alakít és irányít.

Mint látható, lényegbevágó tartalmi és működésbeli különbség áll fenn a szellem és lélek között, az előbbi javára.

Mindig a szellem a meghatározó, az értelem, akarat, szeretet alkalmazása dolgában.

Míg a lélek és a test csak engedelmes, részben átmeneti segédeszközök a szellem önkifejezése szolgálatában.

Az első magyar Biblia fordítások, Károli és Káldi idejében, a magyar nyelvben a „szellem” kifejezés még nem nagyon volt használatos. Inkább a „lélek”. Azóta a magyar nyelv is differenciálódott – szellemre és lélekre, az eredeti görög (pneüma és pszüché), és a kánoni latin (spiritus és anima) szöveg szerint.

Önismeret szükségessége.

Mikor az ember megjelenik a földön megszületik a gondolkodási képesség. Mint egy új minőség.

Ennek következményeként létrejön a tudat, amely emlékezni képes.

Így létrejöhet a képzeletben elvégzett próbacselekvés, amely elvezethet a kreatív gondolkozás kifejlődéséhez.

Élményeink mindig kötődnek valamilyen érzéshez, indulathoz, stb. így rögzülnek az idegrendszerben.

Az önismeret útján saját testünk is a külvilág tárgyává válik és megnyílik az út a belső „világok” felé.

A tudat és a gondolkodó képesség létrehozza a belső ént.

A belső én az éntudat, hogy kik is vagyunk, mire vagyunk képesek.

Itt halmozódnak fel a különböző késztetések, az értékeink, az etikánk, stb.

A belső én, amely az egyénre jellemző, a karakteren (az egyéni élet során épül fel) keresztül kapcsolódik az altudathoz.

A karakter, a tudat és az altudat között húzódik és minden újabb tapasztalatot, mint élményt megvizsgál, szűr, fokoz vagy elfojt.

Védi a személyiséget, de ugyanakkor korlátozza is.

A karaktert (cenzúrát) felfoghatjuk úgy is, mint a „küszöb őrét”, amely a belső félelmeink összességét is jelentheti. Megakadályozza, hogy a kollektív tudattalanból megszűretlen információk kerüljenek fel és tudatosuljanak.

A tudattalanba azokat a dolgokat nyomjuk le, melyek kellemetlenek, vagy túlságosan fájdalmasak, hogy a tudatukban meglegyenek. Ezt elfojtásnak is hívjuk.

Az elfojtás időnként az életben maradást is szolgálja.
Pl. korai szexuális trauma

Ezek a tudattalanban lévő tartalmak olykor fizikai vagy lelki betegség formájában jelentkeznek (fóbiák, allergiák, stb.)

A tudattalanban olyan rész is található, amely közelebb visz az ember magasabb értékeihez.

Kapcsolatba kerülhetünk egy olyan résszel, ami minden tudást, minden közös emberi tapasztalást hordoz.

Ebben a mélységben a különbségek

elhalványodnak, az egyediség gyengül, s a mindenkiben közös, az évezredek tapasztalata, tudása, az ősképek, ősminták megértése található.

Ebben a mélységben különböző archetípusokat tapasztalhatunk meg.
Pl. bölcs öreg, anya, testvér, hármasság

Az orvostudomány által gyógyíthatatlannak ítélt betegek esetében az eredményes gyógyuláskor szinte minden esetben a személyiségben egy belső átrendeződés is történik.

Feltételezhető, hogy a cenzúrán, vagy karakteren keresztül megjelennek az ősi erők a tudattalan mélységeiből és segítik a személyiség átalakulását az öngyógyulás útján.

Úgy is felfoghatjuk, hogy a betegség archetípusa helyett az egészség archetípusa működik.

A betegség elérte célját, az egyén megtanulta a leckét és változtat az életén.

El kell fogadnunk azt az új fogalmat, amit árnyéknak nevezünk. Ez a meg nem cselekedettek gyűjteménye.

Másképpen: árnyék az, amivel az én-tudatunkban nem azonosulunk.

Minden terület, amivel magunkat nem azonosítjuk, amit „nem én”-nek nevezünk, ami más, ez mind árnyék. (Pl. börtönkísérlet: választható rab és foglár szerep)

S. Freud óta a pszichoterápia kedvenc témája, hogy idegi zavaroknál, vagy általánosabb szimptómáknál mindig van egy ok, és ez a tulajdonképpeni traumatikus ok vissza lett szorítva, el lett fojtva a tudattalanban.

A terapeuta azon fáradozik, hogy az okot megtalálja, tudatossá tegye, a kliens átdolgozza és ezáltal a neurotikus viselkedési formák megszűnnek.

Pl. az allergia okát keressük. Az ok logikusan a pollenek. De ha továbbmegyek?

Miért pont nekem rossz az ellenálló képességem? Mondjuk a genetikai faktor az ok. De miért pont nálam ilyen a genetikai faktor…????????  Így akár elmehetünk Ádámig és Éváig is….

Megtaláljuk a nagy traumákat. Ha egy negatív traumát találunk, vissza kell menni, hogy miért kellett ennek az embernek mindezeket megélnie.

A traumák után a keresgélés értelmetlen és végtelen zsákutcává válhat.

Az élményt ott kell hagyni a múltban, de a tanulságát, az üzenetét erre az életre vonatkoztatva át kell hozni, hogy ne kövessük el ugyanazt a hibát.

Fontos, hogy a terápiát képzett szakember vezesse, aki fel tudja mérni a páciens személyiségének terhelhetőségét, és segít egy jól körvonalazott terápiás célt (pl. fóbia megszüntetése) felállítani.

A terapeutának tiszteletben kell tartania betege hitrendszerét és a megjelent élmény anyaggal kell foglalkozni.

A feldolgozás több lépcsőben történhet.

Az első lépés a trauma átélése. Ez függ az illető személyiségétől. Pl. szegény én; én, a szenvedő; én, a megkínzott; én, a kihasznált.

Ezt a traumát át kell polarizálni. Módosítani kell, hogy amit áthozunk, annak a tanulsága maradjon itt, a jelen életében, ahonnan indultunk.

Kívánom, hogy gondolkodjunk el, és vonjuk le a megfelelő következtetéseket.

Kívánok minden kedves olvasónak kellemes Tavaszi készülődést!

Daróczi Zoltán

Békefény Alapítvány Elnöke

4024 Debrecen, Jászai Mari utca 4. Fszt. 3

Telefon/fax: (52) 537-777

  Mobil: 06-30/9 631-635

       E-mail: mandala@termeszetesgyogymodok.hu

             www.termeszetesgyogymodok.hu