Hétfő van megint és tele a levegő terrorral, áldozatok neveit suttogja a szél. Azt mondják, megint magyar állampolgárok gyilkoltak valahol, valakiket, mert valahol, valakiket mindig gyilkol valaki. Magyar állampolgár cigány, zsidó, kínai és ki tudja még miféle népek hordáit védi a „magyar állam”? Magyar állampolgár? Miért és meddig még? Vagy inkább világpolgár, mint a jött-ment sehonnai bitang ember, akinek nincs hazája, csak átmeneti és hadiszállása? Gyurcsány vakkant, Draskovics makog, magyarok, meddig lesztek még vakok? Mi kell még? Térdig álljanak vérünkben a gazok, hogy azzal mossák le eddigi mocskos bűneiket? A tiszta magyar vérrel? Őskorban élünk tán, ahol egy szóváltás miatt leszúrnak, szétrúgnak, és lepuffantanak a szabadon garázdálkodó maffia-bandák? Ukránok, szerbek, románok és magyar áruló hitványak? Adod-e az életed? Nem adod? Akkor veszem! De mikor jöttök már rá, hogy ha adod, akkor nem vehetik el! Add önként oda! Rendezett sorokban, hadoszlopokban, vassal a kézben, hittel a szívben és félelem nélkül add oda Hazádnak!

Kicsiny csonka hazánk ezer sebből vérzik, de vérzik a Föld is, mely testünket befogadja. Már nem döbbenek meg azon, hogy az, amit jó ideje mondok, országosan is visszhangra talál. Cigányok fegyverrel; elszabadult hiéna falka. Mit gondoltok, miért merik mindezt tenni? Ki a felbujtójuk, ki védte eddig is őket és ki pénzelte a fajvédőket? Mondom, hogy van fegyverük és a Mossad is ott van velük. A rendőrök mind félnek de ti arról csak keveset tudtuk még, hogy az ORFK úgy intézkedett, hogy a cigányokkal kesztyűs kézzel szabad csak bánni, nem ám rájuk hágni. Jó cigány, rossz magyar, a jeles zsidó mindent akar? Köpnöm kell, mikor ezt a hazug gyilkos bandát a televízióban látom. Köpnöm kell, de csak amolyan munka előttit, amikor az ember a markába sercint, hogy ne csússzon majd a szerszám benne: villának, kaszának, szekercének, gépkarabélynak szilárd fogása lenne. Hallgatom, ahogy Bencénk a kicsi, hogyan magyarázkodik és nem sül le az orcájáról a bőr. Hallom, de nem értem, minő bátorsága van ahhoz, hogy az általuk kreált és fenntartott helyzetet menti, ahelyett, hogy a bőrével tenné, mert mindenki, aki látó, érti, hogy eddigi bűnpártolásuk a magyar nemzetet sérti. Drazsé, adod az életed a magyar hazáért? Kisbence, nincs még tele a kemence? Hogy van pofátok még kamera elé állni? Nem látjátok a jövőtöket, vagy csak izraeli barátaitok biztatnak tovább is ostobán: Ha már úgy is veszni kell, hát vesszen a mostohám, de ne az édes kis zsidó gyermek, aki a világ uralmára termett? Fajvédő lettem. Édes fajom, aki nem ti vagytok, el nem hagyom. Nézzük, mire megyünk egymással, és ha kell, hát vitázok mással, aki még mindig nem érti léte lényegét, a magyarság célját, és a letéteményt, amit ránk bízott Úristenünk, s amíg azt őrizzük, el nem veszünk!
Szerencsen jártam, és voltak ott pár százan, akik érzik, hogy a jövő elillant és jelenünk is már múlté, mert megette a sok kis purdé. Se cukorgyár se csoki, csak a máz. Hallgattak és ébredeznek, miközben a panzió előtt a járőrök köröztek. Félnek tán kendtek, hogy a magyar előbb tér tudatára, mint ahogy a Kabbala és a Menóra jegyzi? Talmud és Tóra, ütött az óra. Ébred a nemzet, készül indulóra! Mi lesz eztán pajtikák? Külditek ránk a csürhébe tömörült kitenyésztett cigányt, vagy a pártokba tömörült, közpénzünkön hizlalt kettős-polgár zsidó bandát, miközben fújjátok a handabandát? Elég volt? Belőletek elég, fasiszta csőcselék! Hazug, perverz média-pereputty, bankár-és fegyvermaffia, drogkereskedő és strici! Elég volt! Ami itt folyik az már régen háború, és nem jön ránk a derű, csak a komor ború. Ti üzentetek hadat a magyar nemzetnek, amely most ébred rá, hogy már régen nagykorú. Nem kell nekünk dadus, sem pesztra, ki gügyögve beszél hozzánk, mert csak most eszmélünk bár, de tudjuk, hogy mi már akkor is folyékonyan daloltunk és írtunk, mikor ti még makogva ugrándoztatok a fán. Istenünk nem a pénz és nem egy szentesített Sátán, és benneteket is könnyebben utolér a végzet, mint a kutyát, sántán.
Tegnap olvastam is: KGB, olaj, maffia, MSZP és FIDESZ. Pintér, Boros, Gyurcsány, most velünk így mi lesz? Hallom, hogy a FIDESZ csitítja a népet, és kampánycsendet hirdet, még mielőtt lépett. Nem akarnak nyerni, csak sakkoznak a táblán; Orbán egyet léphet, hármat lép a kormány. Aki ezt megérti, tudja jól, hogy vége; demokrácia nem volt, de mi mentünk csak lépre, hisz acsargunk és bénán álmodozunk tovább, hogy jön majd egy békés és Gyurcsány-mentes világ. Jön is, meg nem is, mert hoznak is, meg nem is. Maradjon nekünk a történelmi lecke! Ki nem védi önmagát, az másokat sem óvhat! S ki nem óv másokat, elhagyja a jókat! Fogjunk végre össze, mind magyar, zsidó, cigány, kinek szívében a Magyarok Istene táncol, és kiket őseik vére mind e röghöz láncol! Legyen hát minek kell, jöjjön az a bosszú népe! Hadd váljon el végre, hogy a magyar méltó –e még régi nevére! Csel ellen csellel, szó ellen szóval, de fegyver ellen nem szabad karóval, ám annál inkább hittel és reménnyel, némi leleménnyel, mert hol az Igazság, ott lakozik Isten, s hol nincsen igaz szív, ottan igaz Isten sincsen! Ébredj Magyar Lélek, emelkedj a széllel! Vidd hírét a bajnak, kardon nemes magyar vérrel! S ha pusztulni kell, hát legyen úgy, de harcban, dicsőséggel!

Posta Imre