Kedves Feri!

Tartok tőle, hogy  az emberiség parazitáit, Földanyánk tönretevőit a jó lélek soha nem fogja megszállni.
 Részletekért harcolni, vagyis egyes tüneteket megszüntetni eredménytelen szélmalomharc.
Te tudod a legjobban, hogy az egész organizmusban rejlő ok megszüntetése, legyőzése vezethet csak eredményre és olyan világ soha nem lesz, miként a rossz, a sötét ne törekedne uralomra, legalábbis a mi dimenziónkban és tudatosan ne kellene ellene valamit tenni, mert ez a természeti törvény és ennek része az egyensúly felborulásának lehetősége, vagyis a rossz uralmának lehetősége is. - Ugye jól mondom?

Tehát ebben a dimenzióban nagyjából így működik és nekünk kötelességünk gyakorlatilag ide koncentrálni, tehát tenni, mindet, ami a teremtő által mindenkinek megadatott alap értékek ( Empátia, morális, erkölcsi - nem leírt alap, hanem mélyről jövő.) szerint és nem valamely vallás, esetleg téves hit által megtehető ( Aki viszont abban a burokban él, onnan kell törekednie.), vagyis tehetség és adottság, valamint ezek általi felelősség  mértékében, mert ki mit tud, olyan mértékben lehet hasznos és lesz felelős, ha nem tesz, de nem a szintén önző félelemből, hanem az igazságérzet motiválta tettről beszélek, még ha véletlenül téves is, bár kétlem, hogy őszintén, önzetlenül létezik ilyen.

Persze mindenki önző és fél valamilyen mértékben, mert egészséges esetben az összetett teremtés szerint gyúratott, viszont a jó tettre való tudatos törekvés teremtheti meg bennünk és a világban is a fenntartó egyensúlyt, persze, ha nem az egyensúlyra, hanem a jó győzelmére törekszünk és ebben van az ember szabadsága, döntéseinek felelőssége és felejtsük el az érdemtelen megváltást, mint az önzésre hajlamosító judeo- keresztény kamut!

 Meggyőződésem, hogy az ember önön magát válthatja meg és csak a göröngyös, tövises utat bejárva, melyen megtorpanhatunk, visszacsúszhatunk- ránk van bízva - de az idő és a lét valamely formája végtelen, persze be jó lenne majd a nagy, kényelmes semmi!

Ami még szerintem fontos, hogy nem mindig az a jó, melyet magunkra visszavetítve jónak találunk, mert ezt a megítélést sokszor az önzés képezi, hanem ami az igazságnak, a jó szándékú egyénnek a jók közösségének, a természetnek jó, tehát bátran lehet ártani a gonosznak, hiszen természetéből adódóan nem ért a jó szóból, miképpen a rosszból sem, de, ha bizonyos kivételek esetében ért, akkor ért mind a kettőből. Induljunk ki csak a magunkban legyőzött rossz eseteiből ( Van még bőven.)!
 
 NEMES LÉLEKRE, IGAZSÁGSZERETETRE (  MAGA AZ ISTENI  SZERET, MELY AZ IGAZSÁGOS KEGYELMET IS MAGÁBAN HORDOZZA, DE CSAK AZT, MERT AZ IS CSAK AZ IGAZSÁGOT SZOLGÁLHATJA, MERT  CSAK AZ LEHET AZ ISTENI IGAZSÁG!!! ) ALAPOZOTT TISZTA ÉSZ ÉS EZEK SZOLGÁLATÁBA ÁLLÍTOTT CSELEKVŐKÉPES ERŐ, MELY LEGYŐZHETI A GONOSZT ÉS SOHA NEM AZ ÖNZŐ ÉS A VALAMELY MÉRTÉKŰ GONOSZ ÁLTAL SAJÁT VÉDELMÉRE KITALÁLT ÉS MINDIG AKTUÁLISAN TERJESZTETT, KÖRMÖNFONT SZERETETTANA!
A JÓT SZERETNI KELL, HARCOLNI KELL ÉRTE, A GONOSZT MEG KELL VETNI ÉS HARCOLNI KELL ELLENE - EZ LEHET A TÖRVÉNY!!!