NE SZAVAZZ!!! Szabadon közölhető, nyomtatható, honlapra tehető. Ne szavazz, mert becsapnak! Ne szavazz, mert aláírásodat adod a leigázáshoz! Ne szavazz, mert ezzel tovább élteted az Európai Unió korrupt globális gazdasági rendszerét! Ha ennek a gondolatnak érvényt lehetne szerezni, Magyarország ismét történelmet csinálna, belépne Európa véleménynyilvánító népeinek sorába (lásd Írországot). Egyszerűbben fogalmazva: a június 7-i európai parlamenti választáson részt venni – nem hír, a tüntető távolmaradás viszont hírértékű lenne, bár a globális sajtó működéséhez az elhallgatás vagy a meghamisítás is hozzátartozik. „EURÓPA” – Magyarországon megbukott! – ezt lehetne elérni a távolmaradással. Magyarország és Európa jelen helyzete a napi sajtóból ismert, de két irányból. A politika és a pénzvilág az eltelt 5 évet egyértelmű sikertörténetnek könyveli, amire a valóság erősen rácáfol. Ha csak a kulturális tükröt nézzük, 2004. május elsején milliók ünnepelték (milliókkal ünnepeltették) az ország uniós csatlakozását. A 2009-es jubileumi 5. évben már elmaradtak a látványos ünnepségek, sőt egy héttel később az Európa napon a például a debreceni Kossuth tér kongott az ürességtől. Az eurototó és a tervezett gyermekszórakoztatás sem tudta idecsalogatni az embereket. „EURÓPA” – Magyarországon megbukott! E mondat épp az ellenkezője annak, ami gyakorta elhangzik: Magyarország megbukott az Európai Unióban. Fordítva igaz! Eközben óriásplakátok szúrnak szemet falun és városon, úton-útfélen. Mégis kevesen értik a legnagyobb becsapások hordozóit. Nem Göncz Kinga, Herczog Edit vagy Gurmai Zita pirosajkú matrónaképeire gondolok, ezek könnyebben értelmezhetők. Az esélyegyenlőség kínálata fából vaskarika, lévén ez bárki számára születésétől fogva adott. (Akárki férfinak lehet esélye arra, hogy az angol királynő férje legyen, de a lehetőség csak egy ember számára él.) Jog, esély és lehetőség nem azonos fogalmak. Különösen megható az a mondat, mely szerint a három grácia egyike a „magyar otthonok energiabiztonságát” védi. A jól hangzó fogalom ugyanúgy ködösít, mint a szocialista filmiparban (egy kiváló szatírában) az „elhajlásvizsgáló hivatal” megnevezése. Egyébként az esélyegyenlőség jegyében Göncz, Herczog vagy Gurmai egyaránt lehet még akár soros EU elnök is, sem formailag sem eszmeileg nem alábbvaló Angela Merkelnél. A nevesített plakátok másik gyöngyszeme az új kiegyezést hirdető Habsburg György. Benne csak az bízhat, akit a magyar történelem még mindig nem tanított meg arra, hogy „Habsburg, kommunista, cionista unió, büszke, szabad magyarnak nem való!” A hazugságok csúcsa mégis a szavazásra buzdító Fidesz plakát, mely szerint „Egy ország mondja: ELÉG!” A mondat ugyanis igaz, millióknak volt elege nemcsak 1956-ban, de a rendszert nem váltás 20. évfordulóján is abból, ami körülöttük zajlott és zajlik. Csak az nem mindegy, hogy ki mondja ki, valóban ELÉG volt! Amikor korrupt igazságszolgáltatás védelmezi a bűnt, amikor tolvajok irányítják a gazdaságot, amikor országrontók „képviselik” a magyar érdeket Európában, akkor jogos a felkiáltás: ELÉG VOLT! Az alaphelyzet azonban olyan, mint mikor a gyilkos kiált gyilkost. Az európai parlamenti választás kampánya Pécsett kezdődött, a jól tervezett fideszes „győzelem” után ez a terv országszerte. A szocialista filmipar említése nem véletlen, egy olyan korszakot idéz, ahol a háttérből minden gondosan tervezett volt, semmi nem volt a véletlenre, különösképp nem a véleményalkotásra bízva. A szocialista választásoknak a lényege volt, hogy az csak a felkínált lehetőségből történhetett. Kezdetben a Hazafias Népfrontnak egyetlen jelöltje volt, ami később ugyanolyan gyökerű, többes jelölésre váltott. Ugyanitt tartunk ma Európai Uniós szinten, csak a felkínált lehetőségek vannak az étlapon. A helyzet még ennél is rosszabb, lévén listás szavazással történik az „európai választás”. A mai magyar parlamentarizmus csődje is részben a képviselőválasztás listás jellegében keresendő. Ez is ok arra, hogy megtagadjuk a listás európai választást. A Fidesz azonban csak az egyik az arc nélküli plakátok megjelentetői között. Van egy másik sorozat, melynek háttere balról kék-fehéren, jobbról piros-fehéren csíkozott. Ez balról zsidó, jobbról árpádsávos. Balról a liberalizmus dicsérete, jobbról az árpádsávosak lejáratása. Kinek vannak milliói ilyen plakátokra? Természetesen a baloldaliaknak, a liberálisoknak, a zsidóknak. Nem lehet fordítva. Nincs zsidókat lejárató, görbeorrú, nagypajeszes változat. Valamennyi plakát azonos méretű, azonos minőségű, egyetlen célt szolgál, az egyetlen központból irányított félrevezetést. Ha az igaz gondolatoknak plakáton való megjelentetésére is lennének milliárdok, akkor néhány szó is versenyképes lehetne: NE SZAVAZZ, mert sok a GÖNCz, és para-ZITA, rabló, ZSIDÓ kommunista! Dr. Nagy Attila orvos, közíró