Mi a baj az étolajjal?                                2014.06.05. 13:37

Ismerjük az okát annak, hogy miért nem javasolják a lelkiismeretes dietetikusok, életmód-tanácsadók az étolaj fogyasztását? Tévedés azt hinni, hogy azért, mert jobban hizlal a többinél.

Az étolaj kalória- és zsírtartalma szinte teljesen megegyezik mondjuk az olívaolaj, vagy a kókuszzsír értékeivel. 100 grammban kb. 900 kcal található mindegyik esetén. Sajnos az étolaj és a kókuszzsír, valamint pálmazsír is nagyrészt telített zsírokat tartalmaz, ez az oka annak, hogy károsítják a keringési rendszert, és magas koleszterin-szintet okoznak. A telítetlen zsírok sokkal egészségesebbek. Csakhogy van itt egy másik fontos tényező is, ez pedig az étolaj előállítási módja.

 Az étolajat iparilag finomítják, hogy napraforgómagból minél több olajt nyerhessenek ki. És hogy mit használnak ehhez az eljáráshoz? Főként hexánt, ami a benzin és egyes ragasztóanyagok alkotórészeként használt oldószer. Emiatt ragad az étolaj, és mutatkozik lehetetlen küldetésnek lesikálni az edényekről. Vajon mit tesz akkor a szervezetünkkel, az érrendszerünkkel? Bár a hexán robbanásveszélyes anyag, és nagyon egészségtelen, de viszonylag olcsó, ezért nem helyettesítik más oldószerekkel. Ezután az étolaj derítési eljáráson esik át, ettől lesz a színe teljesen átlátszó és kedvező, valamint ettől válik a termék hosszan eltarthatóvá, viszonylag semleges ízűvé.

Valószínűsíthető, hogy ezen vegyi eljárások és anyagok miatt okoz sokaknál azonnali hasmenést az olajban sült ételek fogyasztása még akkor is, ha az étolajat először használták fel.

Ha nem akarunk lemondani a napraforgóolaj fogyasztásáról, idegenkedünk az olívaolajak és egyéb számunkra újszerű olajak használatától, akkor válasszunk hidegen sajtolt napraforgóolajt. Lehet, hogy az ára valamivel drágább a boltokban kapható társainál, és nem megy vele a motor, ha a tankba töltjük (hála Istennek), de mindenképpen egészségesebb, hiszen nem vegyi eljárással nyerik ki a magvak olajtartalmát. 

Fotó: pixabay.com

2009, August 1 - 12:30 — Bényi Bernadett

Egy barátnőm hívta fel erre a cikkre a figyelmemet és mivel nagyon szépen ábrázolja a finomítás menetét, gondoltam, megosztom Veletek.

Sokszor találkozom azzal a problémával, hogy valakinek az egészsége leromlik, hirtelen és minden látható ok nélkül. Ilyenkor az illető általában elmondja, hogy nem iszik, nem dohányzik, ésszerűen táplálkozik és nincs elhízva. Talán még sportol is, ha nem többet, de hetente egy órát. Az életmódjában nincs semmi szélsőséges és még vitaminokat is szed. Miért lett beteg? Mitől gyulladt be egyik-másik testrésze, mitől lett allergiás vagy éppen pajzsmirigy alul vagy túlműködése? Nem egyszerű az ilyenre válaszolni, mert néha olyan helyről éri támadás immunrendszerünket vagy sejtjeinket, ahonnét teljesen biztonságban éreztük magunkat. Például a Vénusz vagy a Floriol étolaj flakonjából.

Tudja ön hogyan készül egy flakon olaj, amit a TV reklámokban úgy tálalnak Önnek, hogy a faágak végén lógó bogyóból közvetlenül az üvegbe csepeg a drága nedv? Hát nem egészen így.

A közelmúltban egy közeli falu olajpréselő üzemében voltam, ahol hosszabban sikerült beszélgetnem a főnökkel. Megmutatta az eljárást elejétől a végéig, majd csodálkozott, hogy én az olajprésből kifolyó, általa használhatatlannak minősített olajból vettem egy üveggel. Azt mondta, hogy a feleségem ki fog dobni vele együtt, mert zavaros és rossz a szaga. Abban igaza volt, hogy zavaros, de az illata olyan volt, mint a friss napraforgó magoké. Nagyon kellemes. 

Nagyjából úgy készült, ahogy a jobboldali ábra mutatja. Rövid beszélgetés után felajánlotta nekem az olajpréselő gépet eladásra, mert azt mondta: nincs ebben üzlet. 

Amikor az után érdeklődtem, hogyan készül az a csillogó változat, amit üvegekbe töltenek, csak homályos magyarázatokat adott, de már akkor sem voltam vevő erre a változatra.

És a rideg valóság

Az alábbi képen látható ábra megmutatja, mit vesz Ön a boltban, amikor a megszokott, csillogó repce, napraforgó vagy olíva olaját szerzi be. Egy kémiai labor teljes arzenálját bevetik annak érdekében, hogy sikerüljön 20% extra olajat kinyerni a magból, amit korábban a takarmányba kevertek. Ennek érdekében például a képen jól látható, hogy a hexánnal kezelt őrlemény maradéka tisztítatlanul kerül a takarmányba. 

Az olajat aztán mindenféle módon “kezelik”, hogy olyan legyen, amit a háziasszony szeme elvár. Savazzák, lúgozzák, színtelenítik, szagtalanítják, és megpróbálnak belőle minden méreganyagot kiszedni, amit előtte pár perccel belekevertek. Sikertelenül.

Mire használják ezt a szennyezett olajat?

Amellett, hogy Ön ezt veszi meg és ebben sütögeti a pecsenyéjét, mert a reklámok szerint egészségesebb mint a zsír, belekerül szinte minden ipari péksüteménybe, ez a margarinok alapanyaga, sőt ebben úsznak a heringek az olajos halas konzervekben. Mivel sokkal kevésbé romlandó, mint a nyers vagy szűz változatai, a konzervipar is ezt használja. Ebből készülnek azok az olcsó “sajthoz hasonlító tárgyak”, amikkel a pizzériák meghintik az ételeiket és amivel az olcsó, házhoz szállított ebédek gyártói is dolgoznak. Még mindig nincs ötlete a felvezetésben említett problémára?