Mikor, kik, kiket is lőttek a Dunába: mi a sábeszeseket, vagy ők minket?

13 órája | 14 88 | 0 hozzászólás

Mikor, kik, kiket is lőttek a Dunába: mi a sábeszeseket, vagy ők minket?2011. május 26. 23:35
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

lenin-fiuk-aldozatukkal-pozolva250.jpgBitó László néphazugságbeli, a „Szálasi-vészkorszak diabolikus nacionalizmusá"-t kárhoztató gágogására válaszul nem árt végre tiszta vizet öntenünk a pohárba és kissé körüljárnunk, mikor, kik, kiket is lőttek a Dunába: mi a sábeszeseket vagy ők minket?

1944-1945 fordulóján szerinte halomra lőtték őket a Dunába a „vészkorszak” démonjai, a „szomszédom szomszédjának szomszédjától hallottam” című meseregény prológusához igazodva, mi azonban nem szorulunk e műfaj remekeire, nekünk elég maga az igazság is, vagyis ha az 1919-es sábeszuralom áldozatai közül azokat idézzük, akiket ők viszont valóban belelőttek a mieink közül.

Íme néhány példa erre az elsősorban Váry Albert vizsgálóbíró, koronaügyész-helyettes „A vörös uralom áldozatai Magyarországon” és Gabányi János: „Mártírjaink” című forrásmunkája alapján a jeles magyar katolikus teológus, Luzsénszky Alfonz „A zsidó nép bűnei” című történelmi tanulmányából.

»1919. április 20-án végezték ki Budapesten Dobsa Miklós 19 éves zászlóst a „Lenin-fiúk”. Húsvét vasárnapján apjával a Duna-korzón sétált, amikor igazolásra szólították föl. Minthogy szerencsétlenségére igazolványát elveszítette, a vörösök bevitték Schön-Goldberger politikai megbízott elé. Dobsa védekezése közben véletlenül mosolygott s ezért levitték a pincébe, össze-vissza verték a karját, állkapcsát eltörték, azután agyonlőtték s hulláját a Dunába dobták.

A vörös uralom utolsó gonosztettei közül ki kell emelnünk a legbrutálisabbat, Fery Oszkár csendőraltábornagy, továbbá Borhy Sándor és Menkina János csendőrezredesek legyilkolását[április 22-én – Ifj. T. L.]. Névtelen följelentésben ellenforradalom szervezésével vádolták meg a derék tiszteket. Három napig vallatták őket, mialatt hozzátartozóik minden követ megmozgattak, azonban még Romanellinek [utalás a Dunába lövőkkel leszámoló Guido Romanelli (1876- 1973) olasz alezredesre – Ifj. T. L.] sem sikerült megtudnia, hol tartják őket fogva. Háromnapi kínzás után éjnek idején egy Mozdony utcai pincében akasztották fel őket a vízmelegítő csőre. A kötelet maguknak kellett a nyakukra tenni s még azután is kínozták, pofozták, szurkálták őket, holttestüket pedig teherautóra rakták s bedobták a Dunába. A tettesek közül Cserny József, Schőn-Goldberger Gábor, Groó Géza, Mészáros Sándor, Lőbl Mór, Steiger János, Papp Sándor, Küvér Lajos, Max Miksa, Bonyháti Tibor, Kakas Ferenc, Csomor Gábor, Neumayer Géza és Löscher Márton életével lakolt a gaz gyilkosságért.

Április 23-án éjjel Budapesten Cserny József különítményes nyolc budai polgárnak túszként való letartóztatásával bízta meg egyik legvérengzőbb segédjét, Lázár Andor 25 éves sábeszes terroristát. A nyolc túsz közül csak négyet találtak otthon s ezért féltek, hogy Cserny nem lesz munkájukkal megelégedve. Két túszt tehát, a két Hollán Sándort agyonlőtték s holttestüket a Dunába dobták. Cserny ezért megdicsérte őket s cigarettával kínálta meg.

Május 3-án Budapesten Bodnár Gyula ácsmestert elhurcolták s meggyilkolták, hulláját a Dunába dobták. A tettesek közül kettőt kivégeztek.

Június 18-án Sarud községben Kovács Jánost lőtték agyon, június 10-én a fővárosban Effinov Grigory és Jukelsohn Isay ukrán tiszteket Kun Béla egyenes parancsára elfogták, levezették őket a Duna partjára, levetkőztették, kezeiket összekötözték és miután köveket akasztottak nyakukba, beledobták őket a Dunába.«

Ki tudja, hány hasonló eset történt, annyi azonban így is bizonyos, hogy a sábeszesek valóban a bűnátruházás bűvészei, vagyis saját bűntetteiket mindig másokra ruházzák át, mint a tolvajok, akik azokra haragszanak, akiket megloptak.

Válasz

De Lenin sem:
Ha valaki még kételkedett volna: kiderült, Lenin bizony zsidó volt


Lenin, a Sátán földi megtestesítőjeLenin származásáról és egyebek mellett életének utolsó szakaszáról érdekes dokumentumokat tár első ízben a közönség elé egy kiállítás, amely a napokban nyílt meg a moszkvai Vörös téren lévő Történelmi Múzeumban – harangozza be a spanyol viasz felfedezését az MTI.
A kiállított dokumentumok között szerepel egy levél, amely alátámasztja a hosszú ideje forgalomban lévő híreszteléseket, miszerint Lenin zsidó származású volt. Ez a „jelentős antiszemita hagyományokkal” bíró Oroszországban, ahol ma is sokan tisztelik az 1917-es forradalom vezérét, komoly megbélyegzést jelenthet. A jelentős antiszemita hagyomány alatt annyit kell érteni, hogy az oroszoknál az ortodox egyház az uralkodó, amely a római katolikussal ellentétben nem túl toleráns a zsidókkal szemben, őket mai napig Krisztus gyilkosainak tartják.
A levelet Anna Uljanova, Lenin legidősebb nővére írta Sztálinnak, és az áll benne, hogy anyai nagyapjuk ukrajnai zsidó volt, aki azért tért át a keresztény hitre, hogy tanulhasson, továbbá hogy elkerülhesse a zsidók számára kötelező letelepedési helyet előíró rendelet hatályát. "Szegény zsidó családból származott (a nagyapa), keresztlevele szerint a zsitomiri Mozesz Blank fia volt" - írta Uljanova az 1924-ben elhunyt Lenin helyére lépő Sztálinnak 1932-ben.
Lenin nővére levelében rámutatott: "Vlagyimir Iljics mindig nagy véleménnyel volt a zsidókról, és sajnálom, hogy családunk eredete - amelyet mindig gyanítottam - nem vált ismertté életében". Azért Uljanova levelét is illetik fenntartásokkal kezelni, nem valószín, hogy Lenin nem tudott saját szidó származásáról, amikor kaftános-pajeszos kommunistáktól körülvéve elindult Oroszországba proletárforradalmat csinálni.
Lenin nővére arra kérte Sztálint, hogy tegye közzé a Lenin származásáról szóló adatokat, és ezzel lépjen fel az antiszemitizmus terjedése ellen. Sztálin azonban nem vett tudomást a javaslatról, és utasította Uljanovát, hogy tartsa titokban ezeket az adatokat.
A kiállítás anyagai mindenesetre további bizonyítékkal szolgálnak a nemzetiszocialista oldalon elterjedt nézetet illetően, hogy a kommunizmus tulajdonképp a zsidók társadalom-leigázási elképzelése volt, amelyet egy zűrös korban ráerőltettek Európára, hogy évszázadokkal vessék vissza a gójok fejlődését.
Lenin életében ugyan kapott némi támogatást a zsidó kultúra, de ez véget ért a harmincas évek elején, amikor Sztálin zsidóellenes tisztogatásokat rendezett a kommunisták körében, és azt tervezte, hogy a Szovjetunióból minden zsidót a kínai határra, a későbbi Birobidzsánba telepít. A kiállításon kizárólag a titkosítás alól nemrég felszabadított 111 dokumentum látható, és mind első ízben került a közönség elé.
Bemutatnak egy olyan levelet is, amely arról tanúskodik, hogy Lenin az 1922-ben elszenvedett szélütése nyomán olyan állapotban volt, hogy megkérte Sztálint: hozzon neki mérget.
Marija Uljanova, Lenin legifjabb húga 1922-ben azt írta: "Nem véletlenül választotta erre Sztálint: tudta, hogy szilárd talajon álló bolsevik, akiben nincs semmiféle szentimentalizmus. Ki más merné kioltani Lenin életét?"
Nem kevésbé morbidok a politikai bizottság tagjai által rajzolt karikatúrák, amelyek szintén a kiállításon tekinthetők meg. Nyikolaj Buharin Sztálint hatalmas, eltúlzott orral, örökös pipájával ábrázolta, és a többi rajz sem túl hízelgő. A kor egyik vezető közgazdásza Trockijt bolygó zsidónak, a pénzügyminisztert pedig furcsa pózban lógva rajzolta meg. Az utóbbi karikatúra alá Sztálin azt írta: "Felakasztani a golyóinál fogva". Mindkét karikaturistát, és a minisztert is 1938-ban letartóztatták, és később kivégezték.
A kiállítás július 3-ig tekinthető meg, amennyiben olvasóink közül valaki Moszkvában jár ebben az időszakban, úgy feltétlenül tekintse meg, élményeit pedig ossza meg szerkesztőségünk által a Kuruc.info szélesebb olvasóközönségével is.

Válasz

http://hu.wikipedia.org/wiki/Horthy_Miklós#Sz.C3.A1rmaz.C3.A1sa.2C_csal.C3.A1dja

Az emigráció [szerkesztés]

A hadifogságból szabadulás után Horthy a Weilheimben élő családjához tért vissza. Pénzadományokból éltek szűkösen – nagyobb támogatást csak a Vatikán nyújtott. Emellett az Egyesült Államok két utolsó nagykövete rendszeresen küldött csomagokat a család részére. 1948 nyarán volt magyar tábornokok részéről felkérés érkezett, hogy álljon a Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége élére – amely szervezet a szovjet csapatok kivonását próbálta elérni. Ezt visszautasította azzal az indokkal, hogy ígéretet tett a politikai tevékenységektől tartózkodásra – bár ilyen ígéretéről írásos feljegyzés nem készült. Horthy belátta, hogy életének aktív szakasza lezárult és innentől kezdve ragaszkodott a magánember szerepéhez.[106]
Horthy Miklós sírja Kenderesen

Négy évet élt Bajorországban, majd felesége romló egészsége miatt a salazari Portugáliába költözött, Estoril városába. John Flournoy Montgomery, az Egyesült Államok volt budapesti nagykövete 1949-ben alapítványt hozott létre a család anyagi támogatására. Ebben több zsidó származású személy részt vett,[107] többek között ifjabb Chorin Ferenc is.[108] Portugáliában írta meg az emlékiratait, amit 1952. augusztus 20-án fejezett be. Először Buenos Airesben adták ki 1953-ban, a magyarországi kiadásra 1990-ig kellett várni.[106] A német és magyar fordítás mellett még franciául (Mémoires de l'admiral Horthy, Hachette, Paris 1954), finnül (Muistelmat, Otava, Helsinki, 1955) és angolul (The Admiral Horthy Memoirs, Spellers, New York 1957) adták ki visszaemlékezéseit.[109]

Válasz