LÉLEKMÉRGEZŐK A pszichológiai harc bérgyilkosai „A Lélek Mérnökei” A tagadás és a gyűlölet népe – bár ezt mindig gondosan titkolta –, hamar rájött arra, hogy egy alapvetően szellemi és spirituális világot, pusztán csak „ésszel” irányítani és befolyásolni nem lehetséges, mert az így felfoghatatlan és értelmezhetetlen. Az emberiség valódi tagjaival történt biológiai keveredés, züllesztés és tapasztalatszerzés után egy szűk réteg, szinte „vallásos gyűlölettel” kezdte keresni azokat a módokat és lehetőségeket, hogy a Második Világháború fizikai győzelme után, a világuralmának megszerzése érdekében ezen a területen is csapást mérjen a mit sem sejtő és gyanútlan, jóindulatú emberiségre. ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL Ennek a folyamatnak a modernizálója és új, még ördögibb irányítója és kiagyalója maga J. V. Sztálin (Stahlin) volt, aki a Cseka bolsevik, vörös zsidó vezetőivel, a „flepzsidó” vezérkarával és talmudista-cionista alapállású gyűlölködőivel megterveztette és létrehozta egy új és még borzalmasabb szellemi háború magvát, a Lélek Mérnökeit. Az erre a célra kiválasztott alkalmas és megfelelően gonosz zsidókat – mert azt tudnunk kell, mint ahogyan az amerikai Manhattan Projectben, Los Alamosban is csak zsidók dolgozhattak, százezres tömegben – úgy ebben az esetben is csak a vér, az alvadt és emberidegen zsidó vér volt az, ami az első számú feltétele volt az ide történő bekerülésnek. Voltak közöttük a Dzserzsinszkij Akadémia „végzősei”, kínzói, gyilkosai, leszerelt vagy aktív komisszárok – „politikai tisztek” –, rabbik, cionista oktatók és nem utolsó sorban olyan orvosi és pszichológiai végzettségű egyének, akik már jelentős tapasztalatra tettek szert a háborús sebesültek kezelésében és ellátásában, így megismerve a halál közeli élményen átesett katonák lelkivilágát is. Ezeket a kiszemelt romlott lelkületű és mindenre kész „munkatársakat” a KGB tisztjeivel összeíratták és kioktatták a titoktartásra, majd egy Moszkva melletti, minden luxussal felszerelt dácsában szigorú katonai őrizet mellett elhelyezték. 1947-et írtunk ekkor, és minden katonai és politikai tiszt számára világos volt, hogy a halálos sebet kapott emberiséget még nem győzték le, és csodával határos módon, minden terror és megfélemlítés ellenére, a felszín alatt izzott a parázs és az életerő, a hit és az erkölcs örökké égő és kipusztíthatatlan életerejével. A bolsevik vörös-zsidók 66 millió ember(!) borzalmas legyilkolásáért voltak felelősek, amelynek az elszámoltatása és büntetése a mai napig nem történt meg! Ez a büntetlenség nagyban elősegítette a zsidók „sikerélményét” és további folytatólagos gátlástalanságát! „GYŰLÖLJENEK, AMÍG CSAK FÉLNEK!” Sztálin, aki ekkor hatalma és tekintélye csúcsán volt, egy rövid beszédben vázolta a szellemi harc és az emberiség „átnevelésének” és „megváltoztatásának” szükségességét, majd átadta a szót olyan történelemben és vallásban járatos rabbinikus „professzoroknak”, akik ennek a részleteivel már régebbről tisztában voltak. Magáról az eseményről kevés írásos dokumentum szivárgott ki, bár az úgynevezett „vasfüggöny” és csak a részünkre kitalált „hidegháború” után a CIA ügynökei mindent elkövettek ennek megszerzésére, hogy összehasonlítsák azt a maguk által is létrehozott és működtetett „Érzékeken Túli” amerikai titkos kísérletekkel. (Emlékeztetőként kell itt megjegyezni, hogy a zsidóság legősibb és legrégebbi szimbóluma a fekete alapon lévő, fejével lefelé állított vörös csillag volt, mint a gonoszság és a gyűlölet, a bosszú jelképe. A zsidóság a saját hatalmi harcaiban megosztotta az erőit az emberiség félrevezetése és becsapása érdekében, ezért a keleti zsidók a vörös csillagot, míg a nyugati zsidók a fehér csillagot választották. Így tulajdonképpen a becsapott emberiség bárkivel is harcolt, vagy győzött, vagy vesztett, az mindenképpen valamilyen formában a zsidók leplezett érdekében történt! A sárga csillag is ezt szolgálja, kiterjesztve a zsidó befolyást az ázsiai területekre is. Most nálunk is alkalmazzák ezt a harcmodort, csak ezúttal nemzetiszínű pántlikával átkötve és „magyaros” felhanggal kiegészítve. A zsidó világ tulajdonsága az, „hogy semmi sem az, aminek látszik”.) Visszatérve az alapokhoz, a „Lélek Mérnökei” megállapították, hogy szem előtt tartva az emberiség, a nemzsidók tömegeit, felfogását, minden ellenük való fellépést és aknamunkát különféle jelszavakkal kell álcázni, megváltoztatni a szavak értelmét és valódi jelentését, ezzel is összezavarva azokat, akik mégis észrevennék az ellenük történő alattomos támadást. Így lett a kényszermunkából „munkaterápia”, a szabadságharcból „fasizmus”, a békevágyból „nacionalizmus”, az emberismeretből „rasszizmus”, a nemzetidegen begyűrűzésből „kisebbség” és a szabadságharcosból pedig „terrorista”. Aki ezen a példán elindulva tovább gondolkodna, az még számos hasonló félrevezetést és alattomos félremagyarázást találna – és nem véletlenül. A Lélek Mérnökei felhasználták azokat az eszközöket is, amely a hatalomba való beszivárgásuk közben a látókörükbe kerültek. Így az ősrégi vallásos iratokat, templomi feljegyzéseket, egyiptomi és keresztény tanokat és úgy általában mindent, amit hasznosíthattak az emberiség tudati és szellemi manipulációjához, tönkretételéhez. Nem áll szándékomban részletesen felsorolni ennek mozzanatait, csak szemléltetni szeretném azt a mérhetetlen és előre megfontolt kollektív aljasságot és rosszindulatot, amelyet a lélekmérgezők ellenünk mindig és mindenhol bújtatott és leplezett formában felhasználtak... Tudnunk kell, hogy jelenleg nálunk, az ellenünk folyó szellemi harcnak alapvetően három bástyája van: Az első és legismertebb formája a média összes csatornája, az internetet is beleértve, az írott és nyomtatott könyvkiadásig bezárólag, valamint a reklámok, amelyek nem egy esetben országos bújtatott üzeneteket hordoznak az itt meglapuló zsidóság jelképeken és mondatokon keresztül történő tájékoztatására és buzdítására, irányítására... (például X- Factor) A második, a judeókereszténység demoralizáló és ellenünk történő hazug erőltetése, élén a valamikori taxis besúgóval, a „Hitgyülekezet” hangadójával, valamint a nyálas-zsidó Erdő bíborossal. Elmondhatom, hogy miközben a zsidók szó szerint minden eszközzel a kiirtásunkra törekszenek, a templomokban lassan már hozzájuk imádkozunk cinikus és hazug módon... A harmadik és talán legveszélyesebb – és legkevésbé ismert is – az úgynevezett „Rózsakeresztesek Szövetsége”, amelyik a legvadabb és legocsmányabb voodoo rituáléktól kezdve, a megátkozásokon és áldozati kínzásokon keresztül próbál úgymond „sátáni segítséget, közreműködést felhasználni” az általuk csendben és orvul kiválasztott olyan prominens nemzeti érzelmű emberek, vezetők ellen, akiket így próbálnak az őrületbe és az öngyilkosságba kergetni. TESTI - LELKI CSAPDÁBAN Míg a zsidó vállalkozók és munkaadók a saját belső információs hálózatukon keresztül(!) szűrik ki a magyarszívű munkát keresőket, addig a polgármesteri hivatalok, apeh és egyéb közigazgatási szervezetek fizikailag lehetetlenítik el őket államilag irányított(!) adminisztrációs eszközökkel, amelynek a karja és cselekvő ereje az a „magyar” rendőrség, amelynek látszólag fogalma sincs arról, ami itt az országban körülötte zajlik... Maradjunk tehát a titokban, a háttérben tevékenykedő Rózsakereszteseknél, amely már átvette a szerepét a Rotary-Cluboknak, Vállalkozói Estélyeknek és egyéb „szakmai tanfolyamoknak”. Tudnunk kell, hogy a zsidó métely és gonoszság most vált formát, alkalmazkodva a spirituális és szellemi harchoz, most ő lett a magyarság hangadója, ősiségünk kutatója, történelmünk folytatója, és egyre másra talál olyan „dokumentumokat”, amelyek azt igazolják, hogy a zsidók építették fel a civilizációkat, laktak itt a Világ Szívében, miközben a magyarság a marhák és disznók között bolyongva, haszonállatként nyalta a zsidók munkakerülő és gyáván kardot fogni sohasem akaró puhány és vérfertőző testvérgyilkos kezét, pontosabban hitvány karmait... Egy megtörtént esetet kívánok itt bemutatni, amely nagyon jellemzően mutatja be azt a folyamatot, amelynek hangadói nyíltan mindig a békéről és biztonságról, családszeretetről és különösen undorítóan az „akadálymentesítésről és esélyegyenlőségről” papolnak álszenten, miközben az így elaltatott polgárt valójában gyanútlanná téve, a halálára törekszenek. A Lélek Mérnökei tehát most is(!) végzik a dolgukat, az embereket elaltatva álbékének álcázzák a nemzet- és emberpusztítást, miközben minden percükben fondorlatos módon azon munkálkodnak olthatatlan gyűlöletükben, hogy nekünk ártsanak. A RÉMSÉGEK ORSZÁGÚTJA Nevezett személyünk egy ismert Táltos Szermestere és közreműködője volt. Munkájához tartozott, hogy autóval sokat kellett utaznia és gyakran éjszaka is. Most nem térek ki itt az úgynevezett zsidó alapú és forgatókönyvű „horrofilmek” történéseire és előzetes pszichológiai tanulmányaira, hogy azt hogyan készítsék el, hogy tartós félelmet és borzalmat ébresszenek az emberben, mintegy önmagát generálva a félelemre és a rettegésre, mert ez sem véletlen... Tény az, hogy jólelkű és gyanútlan emberünk vitába keveredett egy zsidó telek spekulánssal, aki ténylegesen a Rózskeresztesekhez tartozott. Utánanéztek egymásnak és ekkor derültek ki hovatartozási gyökereik, vagyis, hogy született ellenségek, és emberünk nyíltan kijelentette, hogy a magyarságban semmi helye nincs a zsidóságnak és az általuk képviselt értékrendnek, és alkalmazkodásra vagy távozásra szólította fel a kapzsi és mohó „beruházót”. Az elkövetkező napokban érdekes módon egyre többet találkoztak „véletlenül”, nem egy esetben barátunk – nevezzük Lacinak – a háza és munkahelye környékén, mintegy demonstrálva, hogy ismerik a lakhelyét. A zsidók mindig a terrorra és a félelemre alapoztak és ez most sem volt másképpen. Lassan minden családtagja véletlenül összefutott zsidónkkal, de úgy, hogy eközben a kocsijában többen ültek és leplezetlenül, kimeredt, arckifejezés nélküli tekintettel nyíltan bámulták. A helyzete kezdett feszélyezetté válni, hiszen úgy nézett ki, hogy bármerre is legyen dolga, mindig összefutott a nem kívánt ismerősökkel. Családja is kezdett zárkózottá válni, ő pedig többet nézett a visszapillantó tükörbe, mint előre. Egyik este a kocsija mellett összetalálkoztak, miközben a „beruházó” ott várta egy pajeszos ortodox, kalapos zsidóval, aki héber nyelven nyíltan megátkozta, amit a hatás kedvéért rögtön fordításban is közöltek vele: „Mehetsz bárhová, lehetsz bárhol, az éj sötétje minket rejt, az Ördög lecsap rád, a Gonosz üldözni fog, vörösen izzó szeme mindent lát!" (Körülbelül ennyit a „szegény, vallása miatt üldözött kultúrnépről” ) Laci megborzongott ennyi tömény rosszindulattól, és most még jobban figyelt, mert már családját is féltette. Találkoztak továbbra is többször a „beruházóval”, de az, mint ha minden idejét azzal töltötte volna, hogy csak őrá vár, és a kocsijában ott ült a gonosz tekintetű kalapos hassidi rabbi, aki ha csak tehette, némán fekete szájjal szórta rá átkait. Laci ideges lett és gyanakvó, munkáját rosszul végezte, lefogyott és álmában egy nagy tűz körül álló, feketekabátos zsidók gyűrűjében találta magát, akik miközben rámutogatva átkozták, komoly testi fájdalmakat érzett. A fájdalmak nappal is megmaradtak... Fél évvel a nézeteltérés után Laci élete romokban hevert és a zsidók mindenhová követték, pénzt, időt és fáradságot nem kímélve, miközben a fekete kalapos öregember a fekete hangtalan szájával, gyűlölettől izzó tekintettel átkozta. Egy sötét téli éjszakán tartott hazafelé és már mániásan semmi másra sem tudott gondolni, mint a követőire, akik nyilván most is a nyomában járnak valahol. Még a hátsó ülésére is bepillantott az elhagyott erdei úton a késő éjszakai órán. Mikorra előrefordult, az úton előtte a kanyarban egy fekete ruhás alak állt széttett karokkal és izzó vörös szemekkel. A kórházban tért magához, keze-lába összetörve, épp hogy csak életben maradt. A kocsija megsemmisült a kanyarban, amikor belerohant egy nagy fába. Senki nem látott semmit, egy arra járó autós hívta ki a mentőket. Hivatalosan „nem a látási- és útviszonynak megfelelően vezette autóját”. Két hét után felkelve az ablakhoz támolygott és döbbenten vette észre a parkolóban a „beruházó” autóját és benne a kalapos alakot, aki fekete szájával őt átkozva nézett vissza. A Lélek Mérnökei – velünk ellentétben – már túlságosan is jól ismernek bennünket, és minden orvosi és emberi, vallási tudást felhasználva azt ellenünk is fordítják. Jólelkű és egyenes Laci testvérünk akkor követett el végzetes hibát, amikor egy zsidót partnernek ismert el. „Mert aki Énbennem hisz, azt nem kezdi ki a Gonosz ármánya!” (Magyar Szentírás) Ő hitt ugyan, de ezt a belőle fakadó hitet fordították rá vissza ördögi gonoszsággal, démoni borzalommal. Egyébként tehát ennek a testetlen gonosznak és a félelemnek a megalapozására, elfogadására hozták létre a horrorfilmeket, szórakoztatónak beállítva, legbelső, legelnyomottabb félelmeinket felszínre hozva, mint azt már az előbbiekben is írtuk. A történet vége nem boldog és igazságos befejezés, mert mint tudjuk: „az Igazság odaát van.” A „beruházó” nemsokára birtokba lépett és a polgármesteri hivatal érintett képviselője hamarosan egy vadonatúj BMW terepjáró boldog tulajdonosa lehetett, saját bevallása szerint az esetről semmit sem tud és a kocsit egy külföldi barátjától kapta, aki történetesen egy izraeli állampolgár. Csak nem vagy ezért tán’ rasszista? ÁLOMSZERŰEN A Lélek Mérnökeinek, hitünk mérgezőinek, hivatásos lélekmérgezőinknek ez csak egy kicsi, bár nagyon jellemző, kisded játéka volt, mert valójában ez megy nagyobb, országos, mondhatnám világméretekben is, melyet magunk is megtapasztalhatunk. „Álmomban, színesben, a Budai várban jártam, a Mátyás-templom előtt és figyeltem a tömeget, mert valamilyen ünnepség zajlott ott. Ott is bérmálkoztam gyermekként egy napfényes és boldog napon, amikor édesanyám könnyes szemmel elengedett magától és beállított a sorba a többi fehér ruhás leány és fiú közé, hogy a papi áldást megkapjuk. Az érzés most is olyan volt... Annak a Vérmező felől épített és fedett lépcsősornak az alján álltam, amelyről hosszú sorokban, mormogó és torokhangon kántáló „taláros” alakok jöttek lefelé. Fekete, hosszú, kék szegélyű kaftánban, súlyos aranyláncokkal felékesítve, mellükön csillogó aranyból készített hatalmas hatágú dávid csillag himbálódzott. Szikkadt, szakállas, pergamenszerű zsidó arcok voltak, lépésenként hintázó pajesszal. Undorító, természetidegen és nyomasztó volt a napsütés ellenére is. Előttük, hangosbemondóval egy szőke sephard zsidónő rohangált, tiszteletre és meghajlásra szólítva fel a jelenlevőket, valamint méltatva az érkezők fontosságát. Felháborodva és döbbenten figyeltem, hogy néhányan leborultak előttük, én inkább mást tettem volna... A sor előttem tört meg és fordult el, így egészen tisztán és közelről figyelhettem meg az arcokat, melyek bár másmilyenek voltak, mégis úgy tűnt, mintha mindnyájan ugyanúgy néztek volna ki. Megszámoltam őket és meglepődve tapasztaltam, hogy pontosan hatvanhatan voltak. Jöttek, monoton torokhangon kántáltak, penészszagot árasztottak, és mind előttem fordultak el balra. Emberszerűek voltak és mégis idegenek. Héberek... Sokáig nem jöttem rá, hogy mi az, ami mindegyikükben annyira idegen és visszataszító. Néztem a vértelen szájukat, a pergamenszerű arcukat, a hivalkodó ruházatukat, a fekete könyveiket maguk előtt szorongató csontos ujjaikat. Egyszerre csak belém villant a felismerés. Ahogyan néztem, hogy közelednek, tisztán láttam, hogy az arcukon keresztül látom a mögöttük jövő lábát és a barna falépcsőket is! Az orruk és a szájuk között átláttam rajtuk, és ott belül üresek voltak! Uramisten! Ezek üresek, és mi töltjük meg őket emberi tartalommal, mert ők a halál népe! Ekkor felébredtem és elgondolkoztam az álom jelentőségén. Az álmok figyelmeztetések és egyben jó tanácsok is egyben. - Ne higgy a külsőségeknek, a tartalom a fontos! Nem töltött el félelem, sem borzalom: „Mert aki Énbennem hisz, azt nem kezdi ki a Gonosz ármánya!” (Magyar Szentírás) Ismerjük fel ellenségeinket és a módszereiket, mert nem csak fizikai szinten harcolnak ellenünk, hanem lelkileg, spirituálisan is, elhintve bennünk a félelmet és borzalmat, bizonytalanságot, hiszen ezen keresztül irányíthatók, befolyásolhatóak vagyunk! Küzdjünk a Gonosz minden formája ellen, lelkünkben világítson Istenünk felé táplált korlátlan és megingathatatlan hitünk, odaadásunk: Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet urával szövetséget kötött. (Magyar Hiszekegy) (Forrás: MNE) Bajtársi üdvözlettel: Forintos Gyula 2010 augusztus 30.