KIS MAGYAR ALKOTMÁNYTÖRTÉNET

A magyar alkotmányfejlődés eltér a nyugatitól, annak a kategóriáiban értelmezhetetlen. Alapvető rendszerével már ott találkozunk, ahol a legfőbb politikai egység a törzs, melynek gazdasági egységei a nemzetségek, s vezetői a törzsi- és nemzetségfők. Az államszervezet törzsi szövetségből formálódik, melynek reprezentatív, vallási vezetője a kende, politikai végrehajtója a gyula, bírói ítélethozója a horka.
Etelközben a magyar törzsek a Vérszerződés megkötésével nemzetté alakulnak. A közjogi elveket a nemzeti kötelékek határozzák meg. A hazatérést követően Ópusztaszeren lefektetik az állami berendezkedés alapjait. Jogi döntéseket a nemzet nevében hoznak, a legfelsőbb hatalmi szerv a nemzet szabad tagjainak összessége: a nemzetgyűlés. A nemzet hatalmát megtestesíti a vezér, aki személyében az első tisztségviselő, hadi állapotban teljhatalommal bír, s tevékenységéről a nemzet előtt számol el.
A szentistváni állami berendezkedés sok nyugati befolyást érvényesít, de különállása, eredetisége megmarad. A Vérszerződés továbbra is érvényes, a törzsi-nemzetségi jogszokás tovább él. A király a koronázással válik a nemzeti hatalom, s így a nemzetgyűlés hatalmi jogainak megtestesítőjévé. A koronázás isteni rendelést szentesítő, még főként egyházi jellegű szertartás, melynek során a király fölesküszik a krisztusi szellemben folytatott uralkodásra. A központi hatalom kiépítése ekkor teljessé válik. A királyi hatalom megszerzésének később elengedhetetlen feltételei: a Magyar Szent Koronával történő megkoronázás, a koronázási eskü letétele és a királyi hitlevél kiadása.
A rendi alkotmány korában a központi, királyi hatalom mellett az adományozási rendszer révén létrejövő magánhatalmak alkotmányos védelmet kapnak, sőt, az Aranybulla ellenállási záradéka, alkotmányszegés vagy törvénytelenség esetén a királlyal szemben jogos fellépésre ad lehetőséget. A legfőbb udvari tisztségeket az országgyűlés felhatalmazásával töltik be, melyen a királyi tanács, a teljes nemesség, a szabad királyi városok és a nemzetiségek képviseltetik magukat. A nemzet az országgyűlésen keresztül gyakorolja államhatalmi tevékenységét. Az országgyűlés választ királyt és hoz törvényeket.
A Magyar Szent Korona a magyarságnak, a Magyar Királyságnak, az ország egységének, a magyar tulajdonlásnak s egyben a magyar közjogi hatalomnak – a király változó személyétől független – változatlan forrása, megtestesítője és történelmi szimbóluma. A hozzá kapcsolódó szentkorona eszme másutt, Európában nem található meg. A szentkorona tan tette lehetővé azt az alkotmányfejlődést, amely a Magyar Szent Korona uralkodása alatt - megkerülve a nyugati, hűbéri alárendeltségi viszonyokat - egymás mellé rendelte a Korona szolgálatában állókat, kit-kit a maga helyén. A nemzet a koronázással hatalmazta fel a királyt, hogy a Magyar Szent Korona első számú szolgája legyen. Király nélkül – halála, fogsága, kiskorúsága idején – az országtanács vagy a nádor a szentkorona nevében és pecsétjével gyakorolta a főhatalmat. A szentkorona tannak köszönhetően, korszakos változásokat átélhetett a nemzet, de alkotmányossági alapelveit változatlanul a történelmi jelleg, a jogfolytonosság, a nemzet önrendelkezésének elsőséget biztosító közjogi szellemiség, a keresztyén értékrend, a szabadságjogok széleskörű biztosítása jellemezte. Nem az alkotmány betűjéhez, hanem a szelleméhez ragaszkodtak, s az mindig együtt fejlődhetett az állammal.
1848 után – bár a szabadságharcot leverték - a magyar nemzet a jogairól nem mondott le és 1868-ban elérte, hogy az ősi alkotmány erőt vett a fegyverek hatalmán. A Szent Korona testét eddig csupán a nemesség alkotta, 1848-tól azonban valamennyi magyar állampolgár, akik nemzetiségükre, felekezetükre tekintet nélkül, annak egyenjogú tagjai.
Ezért fogalmazhatták meg szellemi kiválóságaink – Kölcsey, Wesselényi, Deák és sokan mások - már a 18-19. században, hogy a magyar alkotmány jobb, demokratikusabb, polgáribb, mint a nyugati, írott alkotmányok, s a szerepe sokkal jelentősebb, mint más országokban.
Az élő magyar jogszokást, ide értve az alkotmányosságra vonatkozó tételeket, elsőként Verbőczy István rögzítette írásban 1514-ben, amit később „Tripartitum…” vagy „Magyar Decretum” –címeken nyomtattak ki, 1696-ban pedig ennek átdolgozásával adták ki a „Corpus Juris Hungarici”-t. A magyar alkotmány nem írott, kartális, hanem történeti alkotmány, hasonlóan az angolokéhoz, s mint ilyen, a kontinensünkön egyedülálló. A magyar alkotmány írásban foglalt részleteit – Szent István, Szent László, Kálmán, II. Endre és más királyok törvényeit, a királyi kiváltságokat és bírói ítéleteket - a Magyar Törvénytár kötetei tartalmazzák. (Újabban lásd a hasznos összeállítást: Zétényi Zsolt: A történelmi alkotmány. Magyarország ősi alkotmánya. Bp. 2010.)
Az ősi magyar alkotmány sok évszázados fejlődés, számos nemzedék munkájának gyümölcse, az együttélés évezredes kerete a Kárpát-medencében, a nemzet egyik alapvető létformája. Összetartó, nevelő erő, a közmegegyezés, nemzeti akarat és szellemiség kifejezője és legmélyebb sajátja, a nemzet önazonosságának egyik legfontosabb eleme. Sok évszázados tapasztalatok hordozója, s megfelel az itt élők karakterének, akik önmagukat valósították meg benne. Az ősi magyar alkotmány hungaricum: nemcsak a magyarságnak, hanem az egész Európának és az emberiségnek becses kultúrkincse.
Az 1919-es „patkánylázadás” megpróbálta kiváltani az ősi alkotmányt egy – a proletárdiktatúrát törvényesíteni szándékozó - írásos fércművel, a saját uralmának igazolására. Súlyosbította a helyzetet az 1920-ban bekövetkezett ország-csonkolás, aminek következtében a Kárpát-medence lakói hirtelen 8-10-féle államalakulat polgárai lettek. Emiatt 1920 és 1926 között csonka-Magyarországon nemzetgyűlést hívtak össze, így reagálva azokra az állapotokra, melyeket nem a nemzet akarata idézett elő. A nemzetgyűlés helyreállította az ősi alkotmány jogfolytonosságát, s alkotmánymódosítást csupán annyiban hajtott végre, amennyiben az alkotmányos válság elhárítása azt időszerűen megkövetelte.
1944. október 15.-től a német megszállás felfüggesztette a Magyar Királyság alkotmányát. 1945-ben az ideiglenes nemzetgyűlés a magyar államhatalom kizárólagos képviselőjének nyilvánította magát. Azután lemásoltak egy szovjet, alkotmányt, (1949/XX. alaptörvény) azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a magyar nemzet gerincét megtörjék. Emellett a sztalinista, írott „alkotmánynak” az volt a szerepe a megszállt országban – amelyikben éppen a diktatúra tombolt - hogy fenntartsa a valamiféle jogállamiság látszatát és igazolják vele az elkövetett törvénytelenségeket. 1989 – az ún. „rendszerváltás” - után ezt az alkotmány-szöveget hagyták meg, különböző kiegészítésekkel ellátva. 2010-ben a többségi szavazatokat elnyert parlamenti párt „alkotmányozást” hirdetett és egy írott alkotmány szövegének tervezetét bocsátotta vitára. Ha igaz az a jogelméleti elv, hogy „jogsértés jogot nem alapíthat”, akkor mindazt, ami 1944 óta alkotmányozás címén történt és ma történik, nem tekinthetjük törvényesnek és érvényesnek.
Amit tehát ma vitára bocsátanak, az legfeljebb egy sarkalatos törvény, alaptörvény lehet és nem alkotmány, mert az alkotmány az alaptörvények összessége. Parlamenti többség módosíthat alaptörvényt, de alkotmányozáshoz csak a nemzetgyűlésnek van illetékessége. Ma, amikor alkotmányozásról beszélnek, módszeresen félrevezetik a közvéleményt. Tekintettel a jelen állapotainkra, a 67 éve eltagadott és elhallgatott magyar történelmi alkotmányt fel kell tárni a közvélemény előtt, s be kell mutatni a históriájával, sajátosságaival és jelentőségével együtt. Ez alkalom egyúttal arra, hogy a nemzet újra átgondolja és megerősítse a demokratikus berendezkedésnek és a jogállamiságnak azokat az intézményeit, melyeket lényegében megfelelő tájékoztatása és érdemi hozzászólása nélkül erőltettek rá a posztkommunista átmenet során. A nemzetgyűlés feladata a jogfolytonosság helyreállítása, s az alkotmányozás oly módon, ahogyan azt a Horthy-korszakban végezték.
Tanúi vagyunk annak, hogy a különféle államalakulatokba szétszaggatott, diktatúrával pusztított magyarságot és anyaországát hogyan fosztották ki keletről, majd nyugatról, s a szétvert nemzetet, a szándékosan züllesztett, erkölcsi, gazdasági, kulturális, alkotmányos válságba kergetett, kisebbségi terrornak kiszolgáltatott társadalmunkat hogyan próbálják kiforgatni a még megmaradt szellemi értékeiből. Akik azzal próbálkoznak, hogy örökre elvegyék népünktől az ősi magyar alkotmányt, azok a magyarság megtagadásával, elárulásával és kulturális genocídiumával vádolhatók és feltételezhető róluk, hogy a magyarok nélküli „Magyarország” „építésének” a zsoldosaiként, adandó alkalommal - ha érdekeik úgy kívánják, vagy erre parancsot kapnak – elveszik a nemzettől akár az anyanyelvét, történelmét, népi kultúráját, hagyományait, vallását is, hogy végleg elvágják valamennyi éltető gyökerétől.
Az ősi magyar alkotmány hagyományosan a királyság államformájához kapcsolódott, bár tartalmában igen különbözött az Európában egykor és ma is létező királyságoktól. Történelmi alkotmányunk fölélesztése, fejlesztése lényegében nincs államformához kötve. Átdolgozott alaptörvényei a legmodernebb társadalom legkorszerűbb működése elé sem gördítenek akadályt.
Sárospatak, 2011. március 1. Kiss Endre József

Válasz

Rajtam nem múlik. Szerintem lenne követő!!!

Válasz

Ez igy is van sak az it a baj, hogy hát minéltováb huzuk az idöt anál nehezeb lesz, rendet csinálni. Tehát az lene-a legjob ha már tegnap léptünk volna, ha érted mit akarok ezel mondani...

Válasz