Miért szellentünk? A kérdés megértéséhez fontos, hogy az alapoknál kezdjük. A szellentés és a böfögés egyaránt a belek gáztartalmához köthető. Hogyan is kerül az oda? – vetődik fel a kérdés.

Egyrészt lenyeljük. Itt elsősorban nem kell komoly betegségekre gondolni, normál étkezés, rágózás, dohányzás mellett is bőven jut levegő a tápcsatornába. Igaz, evészavarokban, egyes pszichiátriai betegségekben több levegő is juthat a belekbe. A lenyelt levegő nagy része böfögés formájában távozik, azonban egy kevés továbbhaladhat a vastagbél felé.

A másik lehetőség magunkban keresendő, hiszen az emésztési folyamat során is képződik gáz. A félig megemésztett táplálékot a vastagbélben élő baktériumok tovább bontják, fermentálják. A kémiai reakciók eredményeként gáz képződik.

Mindannyian megfigyeltük már, ha bizonyos ételeket (például hagymát, tejtermékeket, élesztőt stb.) eszünk, később a fokozott gázképződés miatt többet fogunk szellenteni. Azt azonban kevesebben tudják, hogy egyes zöldségek – leginkább a káposztafélék családjába tartozók (például karfiol, brokkoli, karalábé, káposzta), bizonyos húsok, sőt a magas kéntartalmú borok fogyasztása nemcsak a napi „szellentésátlagot” növeli, de felelőssé tehető a csípős, kellemetlen szagokért is. Problémásak lehetnek még a sokak által használt édesítőszerek (például sorbitol, mannitol) is. Kalóriát nem lehet velük bevinni, de emésztetlenül a vastagbélbe jutva az ottani flóra fermentálja azokat, fokozva így a gázképződést.

Na, ő például ezt az egészet viccesnek találjaFotó: diane39 / Getty Images Hungary

Ez a kérdés már sokakat foglalkoztatott, és vannak, akik kutatásokat végeztek ezen a területen is. Tomlin és társai 1991-ben közölt cikkükben a következőről számoltak be: 10 egészséges férfinél és 10 egészséges nőnél mérték a szellentések mennyiségét egy speciális katéter segítségével. 24 óra alatt átlagosan 705 ml bélgáz távozott az önkéntesektől (476-1491 ml), a férfiak és nők között nem volt eltérés. Éjszaka is zajlott gáztermelés, igaz csökkent mennyiségben (16 ml/h vs 34 ml/h). A vizsgálat során megnézték a kiürített gázelegy összetételét is.

Az eredmények azt mutatták, a jellegzetes illatért felelős alkotók, különböző kéntartalmú vegyületek (kén-hidrogén, metántiol, dimetil-szulfid stb.) minimális mennyiségben vannak csak jelen, a távozó gázok nagy része színtelen-szagtalan. 1998-ban Bolin és munkatársai 120 (60 férfi – 60 nő) egészséges önkéntes szellentési szokásait vizsgálták. Azt találták, hogy a férfiak kissé gyakrabban, átlag 12,7-szer, míg a nők mindössze átlag 7,1-szer szellentettek (a többi irodalom nagyjából 8-20 szellentésről számol be naponta). A különbség azonban nem a nemek eltérő anatómiájában, sokkal inkább a férfiak táplálkozási és italfogyasztási szokásaiban keresendő.

Akkor csak az étkezésen és a bélbaktériumokon múlik minden? A helyzet nem ilyen egyszerű. Bizonyos élethelyzet, szituáció hajlamosít egyébként is a szellentésre. Gondoljunk csak a köhögés, erőlködés – fokozott hasűri nyomás mellett megszökő levegőre. Sőt! A szerelmi együttlétek alkalmával jelentkező bosszantó gázokról már Jannus Pannonius is megemlékezett Luciáról ír pajzán epigrammáiban. Ugyancsak gyakoribbak a szellentések az alsó záróizom tudatos vagy éppen tudattalan elernyedése mellett, például ha alszunk. Speciális helyzet a terhesség, ekkor a hormonális változások következtében lassul a bél működése, ezáltal a hosszabb fermentációs idő miatt több gáz is képződik. A fentiek mellett az alsó záróizom feletti kontroll is csökken, így törvényszerű a gyakoribb szellentés is. Sokak félelme, hogy mi történik, ha bennmarad. Semmi. Normális esetben egy darabig ellen lehet állni, de előbb-utóbb úgyis távozni fog.

Nem, így a Salamonhoz köthető bölcsességnek nincs valóságtartalma. A hang a záróizmok feszességétől és a kirobbanó gázok gyorsaságától függ. Igaz, ezt még befolyásolni tudja az elhízás mértéke, esetleg a távozó gázok mellé került folyadék jelenléte is.