Gasztro 2016. 06. 17.

Ha csak fele igaz az állításainak, még akkor is letaglózó, hogy miket etetnek meg velünk...

Egy volt hentes a alábbi levele kering a neten:

Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. 1984 óta voltam hentes, amióta sok helyen dolgoztam és sok mindent láttam is. Nem amiatt dolgoztam sok helyen, mert rossz hentes vagyok, csak nem tudtam összeegyeztetni a megtapasztalt dolgokat a lelkiismeretemmel. Ezért sem dolgozom már 10 éve a szakmámban!

A húspótlók

10 éve háromféle adalékanyag létezett a szakmában: a soluprat, a tejpor és a szójafehérje. Már ez is elég volt nekem ahhoz, hogy abbahagyjam, mert a régi hentesektől azt tanultam, hogy a kolbász és minden más hasonló termék is húsból készül.
A soluprat viszont egy furcsa kémiai anyag, és az a tulajdonsága, hogy a súlyához képest leglább 10-szeres vízmennyiséget képes megkötni, amit főzés, sütés vagy füstölés hatására sem veszít el.

Mire kell ez az anyag? Hát a hús helyett! Biztos tapasztalta már mindenki azt, hogy egy felvágott után vedeli a vizet. Ez amiatt van, mert az anyag a belekben is működik, és ott is felveszi a folyadékot! Korábban csak a parizerbe és az olcsóbb hentesárukba rakták ezt, de ma már mindenbe!

A tejpor is sok mindenre jó, de nem a húsiparban! Ezzel is a húst helyettesítik úgy, hogy beállítják vele a fehérjetartalmat az előírtak szerinti mértékre.
A szójafehérje is húspótló, amit a drágább termékekbe tesznek a fehérjetartalom növelése érdekében. Vagyis ha veszünk 2.500 forintért egy kiló szalámit, akkor valójában maximum 500 forintnyi az, amit tényleg jóízűen megehetnénk!

Műhús és műbél

A gyártásban „népszerű” anyag még az emulgeálószer is. Legfőbb funkciója a zsír megkötése, de úgy, hogy ne legyen látható. Vagyis minél több zsír van egy felvágottban, annál több az emulgálószer is benne! Ezt leginkább akkor érezhetjük, amikor a szájpadláson „fent ragad” a falat. És az elmúlt 10 évben az adalékanyagok fajtái csak rohamosan bővültek...

A másik kedvenc témakör a műbelek. A műbél színe és állaga tökéletesen alkalmas arra, hogy megtévessze a vásárlókat. Ilyen az, amikor egy szép barna színű virsliről azt gondoljuk, hogy milyen jól meg van füstölve. Persze, amíg le nem húzzuk róla a celofánt!

Normális esetben az igazi húsipari termékek húsból és némi zsiradékból, valamint valódi fűszerekből állnak, a készterméket pedig a végén főzik illetve megfüstölik! De ez ipari szinten már régóta nincs így, hiszen néhány kivételtől eltekintve az összes többi legfeljebb 20% húst tartalmazó szemét!
Mi lehetne a megoldás? Háznál, termelőnél kell vásárolni, vagy kis hentesnél falun, és a multikat messzire kerüljük el.

Sokan úgy gondolkodnak, hogy „Megveszem, mert olcsó”. De aki minden szemetet megvesz, mert azt hiszi, hogy olcsó, az hatalmasat téved! Ugyanis lehet, hogy a megspórolt pénze 10-szeresét is rákölti majd gyógyszerekre, vagy akár a rákszűrésre...

Eddig tart a volt hentes tanulságos levele, mai nagyon elszomorító, de ugyanakkor felháborító is!