Az évszázad magyar pere!
5000 milliárd eurós nemzeti kincs a tét!

2009. június 01. hétfő, 14:54
http://karpatiharsona.info/images/stories/file/upload_documents/Az%20evszazad%20magyar%20pere_2009.pdf

Több az energia-készletünk, mint

Kuvait összes olaja!

                    Vén István feltaláló 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t az ún. gádorosi NSZ.3 termálkút ügyében. A tározóból 5000 milliárd euró értékben 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértéknek megfelelő geotermikus energiát lehet kinyerni 25 év alatt. Vén István pechére a MOL-lal kezdett volna közös bizniszbe még 1992-ben. 5 milliárd forint névértékű kárpótlási jeggyel akarta megcsinálni az évszázad üzletét: egy 5000 KW-os villamos-erőművet az NSZ.3-as kútra. Több energia van itt, mint Kuvait összes olaja! Tervéből bukás lett: a feltaláló börtönbe került és immár 15 év óta áll a geotermikus villamos-erőmű ügye. Most úgy tűnik, fordult a kocka, és bírósági per lesz szeptemberben. A 15 éve tartó huzavona a kút tulajdonjoga körül bonyolódik.


                    A legnagyobb nemzeti kincs

          A szolnoki székhelyű Kőolajkutató Vállalat hazánk legnagyobb mobilizálható, több ezer köbkilométeres, ún. nagyentalpiájú geotermikus tározó rendszerére talált rá 1981-ben az Orosháza melletti Gádoroson. Az állami vállalat szakemberei ekkor még nem tudhatták – hiszen csak földgázmezőket kerestek - hogy az NSZ.3-as keresztnevet kapott kút, az ország egyetlen olyan ismert helye, ahová a feltörő több mint 180 fokos termálvize miatt, előbb-utóbb megérné egy 5000 KW-os erőmű telepítése is. A Kórógy és a Mágocs-erek határolta terület középpontjában meglelt „forrást” még ugyanebben az évben az állami vállalat mérnökei ledugattyúztatták, elzárták. 1985 decemberében a 13 kilométerre arrébb fekvő Fábiánsebestyén külterületén a cég fúrómesterei ismét rábukkantak erre a tározóra, ám a tengervíz itt már – a gádorosival ellentétben - 300-400 atmoszférás túlnyomással tört fel 180-200 Celsius fokon. A ritka geotermikus adottságokkal rendelkező kutat ekkor már nemzetközi figyelem kísérte.

          Becslések szerint a tározó hasznosítható energiakészlete meghaladja Kuvait Állam teljes olajkészletét. Egy valóságos „geológiai atomkazánnal” állunk szemben, amelyben az évmilliókkal ezelőtt bezáródott tengeriszapot a Föld belsejében mindenütt jelenlévő radioaktív anyagok bomlásánál felszabaduló energia hevítette fel. A 25 év alatt kitermelhető 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértékű energiakincs nemcsak a Kárpát-medence, hanem egész Közép-Európa energiaellátásában jelentős szerepet foglalna el. Nagy előnyünk Izlanddal szemben, amely ma geotermikus nagyhatalom, hogy ott a különböző helyeken felbukkanó kitöréseket kell befogni hasznosításra, míg hazánkban minden egyes fúrt kúton szabályozhatóan tör fel az elementáris energia. Mivel a víz oldott földgázt is tartalmaz, azt akár le is választhatjuk. A nedves tározórendszer oldott földgázkészletét néhány százmillió tonnára becsülhetjük, ami több mint a ma sokat emlegetett makói gázmező vélelmezett készlete. Az NSZ.3-as 0106/7 hrsz. termálkutat 1991-ben felújították, és próbatermelést végeztek rajta. Hőteljesítménye 20-30 MW-ra kalkulálható, amelyre a fent említett jellemzők miatt 5000 KW-os villamos erőmű telepíthető.

                    Kié a kút tulajdonjoga?

          A Kőolajkutató Vállalat bányaszolgalmi jogát 1984-ben jegyezték be az NSZ.3-as mélyfúrásra. Akkor a Magyar Állam volt a föld tulajdonosa. Aztán jött a rendszerváltás, és az 1990. évi LXV. tv. 107.§. (2) alapján a termálkút és az ahhoz tartozó terület Gádoros Nagyközség Önkormányzatának tulajdonába került. A képviselő-testület tagjai már korábban is kezdeményezték az ingatlan „f” alrészletét képező termálkút hasznosítását. Ehhez azonban sem tőkéjük, sem erre szakosodott vállalkozójuk nem volt. 1993. október 14-én „Adásvételi előszerződés” keretében az önkormányzat eladta a 0106/7 hrsz. ingatlant Vén Istvánnak azzal a kötelezettséggel, hogy az apportálást követően, a vevő 94 százalékos többségi tulajdonában lévő Első Magyar Geotermikus Villamos-erőmő Kft..-jének 5 éven belül villamos- és hőerőművet, valamint desztillációs és frakcionáló üzemet kell létesítenie. Vén István pechére a MOL-lal kezdett volna közös bizniszbe még 1992-ben, ám egy évvel később már 5 milliárd forint névértékű kárpótlási jeggyel akarta megcsinálni az évszázad üzletét A vállalkozó ugyanis nagyszabású kárpótlásijegy-felvásárlási akciót hirdetett. Annak érdekében, hogy felhívása kellő számú érdeklődőre találjon, néhány hónapos fizetési határidővel 120 százalékos árat ígért a jegyekért a vállalkozó. A felvásárlási akcióba - régi '56-os bajtársai segítségével - a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TŐB) és az Antall-kormány több politikusa is besegített. Az akció olyan jól sikerült, hogy a geotermikus erőmű felépítéséhez több ezer ügyfél ajánlotta fel az egymilliárd forintot is meghaladó összértékű kárpótlási papírját. Vén István állítja: tettével egyszerre több ellenséget is szerzett. A beruházás alapjául szolgáló gádorosi meddő olajkútra ugyanis nemcsak ő, hanem a MOL Rt. is kidolgozott titokban egy geotermia-projektet. A nagyszabású felvásárlási akció pedig nem esett ínyére a jegyek alacsony árában érdekelt spekulánsoknak sem.

                    Geotermiai lottóötös

          Nagy dobás volt, hogy 1981-ben eltalálták a Békés-Csongrád megyék alatti, több ezer köbkilométeres geotermikus tározót, amit a pannon rétegek alatt fekvő hatalmas töréstáblák, rétegek zártak közre. Lehet, hogy száz újabb fúrással sem érnénk célt, úgyhogy ezt az eredményt nevezhetjük „geotermiai lottóötösnek” is. Sajnos a közeli fábiánsebestyéni fúrás környezeti katasztrófával fenyegetett, így a kb. 100 MW-os vadkitörést el kellett fojtani. A két fúrás által eltalált tározó legalább 3000 méter mélyen van, a „felszínközeli” rétegekből 180-200 C fokos nedves gőz tör fel, a mélyebb – 8-10 km-re is lenyúló – törések átlagos hőmérséklete pedig a 250 C fokot is meghaladja. A tározóval ma egyetlen kapcsolat az NSZ.3-as mélyfúrás. Ezért megy a harc. Meg az ország energiaellátásának nagy üzletéért.

          Sokan inkább akarnak jó felárral orosz vagy közel-keleti energiát, mintsem, hogy kitermeljük az energiafüggőségünk enyhítésére és egy új iparág megalapozására alkalmas, nagyentalpiájú geotermikus tározóinkat.

                    Hazugságok és börtönévek

A történet további fejleményei mégis több kérdést vetnek fel: még negyedéves elmaradása sem volt a kifizetésekkel Vén Istvánnak, amikor csalás gyanújával 1994-ben a vállalkozót előzetes letartóztatásba helyezték a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói. Az erre vonatkozó rendőri indoklás többek között idézte a MOL Rt. azon nyilatkozatát, miszerint a Vén által magáénak mondott mélyfúrás valójában nem az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.-é, hanem az olajipari nagyvállalaté. A MOL arra hivatkozott, hogy mivel az 1993-as adásvételi szerződést a földhivatalok csak 1996. október 1-jén vezették át a tulajdoni lapra, így azok semmisnek tekinthetők. A MOL Rt. a rendőri, majd bírósági eljárásban azt is kijelentette, hogy Vén István 1990-ben bejegyzett szabadalma működésképtelen és a terve „kivitelezhetetlen”. A vállalkozót – aki 56-os forradalmi tevékenysége miatt már korábban ült négy évet a kádári börtönökben – végül kilencévi börtönbüntetésre ítélték, ám a bíróság végül is az ítéletét hét év letöltendő börtönbüntetésre enyhítette. Időközben a földhivatal - amely a vállalkozó szerint szándékosan késett a tulajdonjog bejegyzésével - Vén István nevére írta a kút tulajdonjogát.

                    A MOL új céget alapított a geotermikus energiára

          Tavaly a MOL a Green Rock Energy ausztrál céggel közösen CEGE néven társaságot alapított azzal a céllal, hogy az Magyarország piacvezető energiatermelő társaságává váljon. Időközben az NSZ.3 kút mélyfúrására a MOL bejegyzett bányaszolgalmi jogot szerzett. Vén István most a perújítást követő szeptemberi tárgyaláson azt kéri a bíróságtól, hogy az olajtársaság bányaszolgalmi jogát töröljék, hiszen a 0106/7 hrsz. alatti terület nem a MOL-é, hanem az övé. A 15 évvel ezelőtt kezdődött per és következményei a következő részben olvashatók.


Tároló paraméterek USA (Texas, Louisiana)
Magyarország (Nagyszénás-Fábriánsebestyén)
Települési mélység [m] 4 800 3165 – 4034
A tároló kőzetek típusa törmelékes kőzetek (homokkő) karbonátos kőzetek (dolomit) Kvarcporfir
Réteghőmérséklet [oC] 150 190
A tárolókőzet porozitása [%] 20 – 30 3 – 4
A tárolókőzet permeabilitása [mD] 20 – 120 11 – 120
A tárolt fluidum térfogata [Mm3] 10 a harmadikon 10 az ötödiken
A tároló nyomásgradiense [MPa/km] 13,5 – 18,1 20,0
Árpási Miklós A geotermikus energiahasznosítás Magyarországon – 2008


                    A fábiánsebestyéni vadkitörés katasztrófája

          1985 decemberében Fábiánsebestyén külterületén hatalmas geotermikus energiatározóra bukkantak. A tengervíz 180-200 Celsius hőmérsékleten és 300-400 atmoszférás felszíni túlnyomással tört fel. Azonban az ún. FÁB.4 környezeti katasztrófával fenyegetett, így a kb. 100 MW-os vad kitörést el kellett fojtani.

          Történt ugyanis, hogy a fúrásponton a 6 colos súlyosbító oszlop kiépítése során a lyukegyensúly megbomlott, ezért a biztonsági tolózárat felszerelték, majd a kitörésgátlót rázárták. Ekkor 50 bar túlnyomás jött létre, és a biztonsági tolózár leszakadt. A főfúrómester a baleset során életét vesztette. A 160 C fokos gőz olyan nagy nyomással tört a felszínre, amekkorát eddig a világon sohasem tapasztaltak.

          Ezért a Világbank javaslatára bevonták a kitörések elfojtására szakosodott amerikai Red Edert nevű céget. A kitöréselhárítás során a 160 tonna össztömegű fúrócsövet elvitték, majd a fúrótornyot ledöntötték, és alkatrészekre bontva elszállították. A sérült kitörésgátló helyébe pedig újat szereltek. A 47 napos megfeszített munka után 1986. január 31-én a kutat végleg lezárták. A magas hőmérséklet és nagy nyomás ugyanis felrepeszthette volna a béléscsövet, és a vízgőz kimoshatta volna a föld felső laza rétegeit kráterszerő üreget képezve. Ez pedig ellenőrizhetetlen vad kitöréshez vezetett volna.

          Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t. Iratokkal állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett el, hogy rátegye kezét a gádorosi termálkútra. Ez jelenleg az egyetlen műszaki kapcsolat az egész geotermikus tározóval, amelyre 5 db paksi atomerőműnyi kapacitás telepíthető – teszi hozzá a feltaláló. A kút és a tározó, mint szúnyogcsípés az elefánt hátán!

          Sok-sok kutat kellene fúrni, azokra magyar tulajdonú erőművek épülhetnének, hogy jelentősen csökkenjen az orosz gázfüggőségünk. Kinek érdeke, hogy 15 éve nem termel a nemzeti kincs? Mindenesetre az oroszok már a MOL-ban vannak.

                    Megalakult az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.

          Vén István feltalálónak, akinek turbina szabadalmát 1990-ben bejegyezték, nem volt olyan volumenű tőkéje, amivel megépíthette volna a villamoserőművet a gádorosi NSZ.3-termálkútra. Ezért 1992-ben a MOL Rt.-vel kezdett tárgyalásokba, hiszen úgy tájékoztatták, hogy a termálkút az olajtársaság tulajdonában van. Nem tudta, hogy a 1990 évi LXV. tv. 107.§. (2) alapján az állami tulajdon jelentős része az önkormányzatokhoz került. „Az 1993-as bányatörvény alapján derült ki számomra, hogy ki a valódi tulajdonos” – tette hozzá Vén István, aki ekkor elhatározta, hogy megveszi a kút körüli földeket. Voltak külföldi befektetők, akik szerződtek volna Vén úrral, de csak akkor, ha feláll a cég, a projekt és a kezükbe kerül a kút a földekkel együtt. Megalapította tehát az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.-t (EMGV).

                    Kárpótlási jegyek mizériája

          Vén terve az volt, hogy a megvásárolt földeket felértékelteti a föld mélyében rejlő geotermikus energiára hivatkozva, apportként beviszi a kft.-be, felemeli a törzstőkét, ami már elegendő lesz a hitelfelvételhez. A földek megvásárlásához pénzre volt szüksége, ekkor jött kapóra a kárpótlási jegyláz. 56-os múltja miatt jó kapcsolatokat ápolt a TIB-bel (Történelmi Igazságtételi Bizottság) és a POFOSZ-szal (Politikai Foglyok Szövetsége), akik segítettek abban, hogy 13 megyében jegyeket vásároljon. Előre 20%-ot fizetett ki, majd 90 nap elteltével további 100%-ot ígért, noha akkoriban jó, ha a címérték fele árában elkeltek a jegyek. Összesen 1,22 milliárd névértékben vásárolt jegyeket. Bár 700 milliót kifizetett, 1994 tavaszán fizetési késedelembe került, egyszerre több mint 3000 ember jelentette fel. Furcsa módon ugyanis egy hónap múlva bizonyos csoportok 50% alá vitték a kárpótlási jegyek árfolyamát, amit a vizsgálat 6 hónapja alatt már 18%-ra süllyesztettek, azaz az EMGV által ténylegesen mindenkinek kifizetett 20%-os előleg értéke alá. Ezzel összefüggésben érdekes adatokkal szolgál dr. Petri Edit „Kárpótlás és kárrendezés Magyarországon 1989-1998” c. műve. A szerző táblázatai szerint a „kárpótlási maffia” 30-40 milliárd forintot „keresett” az egész folyamat során.

                    Lecsukták

          Vén Istvánt 1994 áprilisában tartóztatták le különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt, hiszen a kárpótlási jegyek egy részét nem fizette meg. A nyíregyházi városi ügyészség 1994-s vádirata szerint az EMGV „sem az érintett földterületek tulajdonjogát, sem a kutat, sem a geotermikus energia kutatására és kitermelésére feljogosító koncessziót, továbbá a bánya-, vízügyi- és környezetvédelmi szakhatósági engedélyeket sem igyekezett megszerezni.” Ezzel szemben már 1993 októberében együttműködési megállapodást kötött a gádorosi tsz-szel, amely szerint a „kút földterületének cseréjét a földkiadó bizottság elősegíti. (…) Vén István a tsznek pénzeszköz végleges átadása címen 5 millió forintot befizet.” Az 1995. júliusi adásvételi szerződésben pedig leírták, hogy Vén 1993 őszén az adásvételi előszerződés aláírásakor kifizette a 3,9 millió forint vételárat. Az ügy azért haladt ilyen lassan, mert a pénzből a szövetkezet tagosította a földeket, aztán adták el. Az átírási késedelem miatt – furcsa módon a békés megyei földhivatalok roppant lassan dolgoztak – Vén István nem apportálhatta a megvásárolt ingatlanokat, így a befektetések függőben maradása a Kft.-nél fizetési késedelmet generált. A nyomozó hatóságok miért nem vették figyelembe a nyilvánvaló dokumentumokat?

                    Hazudott a MOL?

          1994 márciusában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrkapitányság felkérte a MOL-t, hogy nyilatkozzanak a termálkút tulajdonjogával kapcsolatban. MOL-válasz: „Az 1991-92-ben történt átszervezések eredményeként létrejövő MOL Rt. a jogelőd minden tulajdonát – így összes kútját és lemélyített fúrását is – apportként örökölte. A Nagyszénás-3. sz. fúrás ma is a MOL Rt. tulajdonát képezi.”

          Másodsorban a MOL bagatellizálni akarta az NSZ.3 kút jelentőségét, hogy nevetségessé tegye Vén István terveit: „Véleményünk szerint a grandiózus tervnek, a vállalkozásnak több erősen kérdéses műszaki-gazdasági problémája van.”

          Csak akkor a MOL miért alapította meg az ún. Geotermia Projektet, és 1995 végén miért kötött szerződést egy amerikai céggel, hogy a terület geotermális lehetőségeit felmérje? Az elkészül tanulmány szerint 64 MW-os erőmű telepíthető a kútra, a megtérülési idő pedig csak 5 év.

                    Bejegyezték a MOL bányaszolgalmi jogát

          Vén Istvánt 1995 őszén csalás miatt 9 évre ítélték, amit 1996 elején hét évre mérsékeltek. Eközben 1997-ben a MOL megállapodást kötött a Kőolajkutatóval, a MOL bányaszolgalmi jogot jegyeztetett be az NSZ.3 kútra. Az indoklás roppant „zavaros”, eszerint a MOL a kút kezelője, bár hogy ez jogi értelemben mit takar, nem lehetett tudni. Sőt 1997 őszén a Békés Megyei Földhivatal saját adatait meghamisítva azt mondja: „A korábban is bányaszolgalmi joggal védett kutak tulajdonosává a MOL Rt. vált.”

          Vén nem hagyta magát, barátai, rokonai – míg ő börtönben volt – újabb társaságot alakítottak Geopower 2000 Kft. néven, amely tárgyalásokba bocsátkozott a MOL-lal. Az olajtársaság arról tájékoztatta a Geopowert, hogy ők az NSZ.3 kútnak csak kezelői és nem tulajdonosai, így azt a Geopowernek nem is tudják eladni. A MOL tehát már 1997-ben tudatában volt annak, hogy a büntetőeljárásban Vén István terhére hamisan tanúzott, de ezt a mentő körülményt nem siettek közölni a hatósággal.

                    Összejátszottak?

          2002-ben a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVŐ) Békés megyei kirendeltsége úgy nyilatkozott, hogy a „kút nem képezi a Magyar Állam tulajdonát, amelynek a KVŐ vagyonkezelésében kellene lennie.” Az ÁPV Rt. ellenben 2003-ban úgy tájékoztatta a Geopowert, hogy az „Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVŐŐŐ. Tv. 109. § alapján a termálkút a Magyar Állam tulajdonában van, a vagyonkezelést pedig a KVŐ végzi. A KVŐ megerősítette a MOL véleményét.” Pedig egy évvel korábban azt mondta a KVŐ, hogy nem övék a kút. A tulajdoni lap alapján a termálkút a földdel együtt Vén Istváné 1995 óta, akkor vette meg Gádoros önkormányzatától.

                    Újabb elutasítás

          2001-ben Vén kiszabadult a börtönből. Közben próbálták elárverezni a földeket, ám az orosházi bíróság érvénytelenítette az eljárásokat. 2003-ban Vén pert indított a MOL, a Kőolajkutató és a KVŐ ellen, ám a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az NSZ.3 kút az állam tulajdonát képezi. A bíróság ítélete „meglepően furcsa” olvasva a beterjesztett iratokat. Vén úr által vélt MOL-bőncselekmények tekintetében a hatóságok „elévülésre tekintettel” megtagadták a nyomozást. A MOL ráadásul azt írta a Geopowernek 2004-ben, hogy „már maga a kezelői megbízás fogalma is ismeretlen előttünk, nem emlékszünk arra (sic!), hogy valaha is úgy nyilatkoztunk volna, hogy nekünk bármiféle kezelői megbízásunk lenne bárkitől is az állami tulajdonban lévő kutakra nézve.”

          Érdekes jogi evolúció zajlott tehát: 1994-ben még a MOL a tulajdonos állításuk szerint, később már csak kezelői a kútnak, ezért kapták meg a bányaszolgalmi jogot a Kőolajkutatótól, aztán már az sem. 2008-ban a 20 hektáros gádorosi ingatlant az „f” alrészletét képező termálkúttal és a MOL Rt. bányaszolgalmával terhelten 7,5 millió forintért, azaz a 650 aranykorona valós értékének 1/3-áért árverezték el. A termálkút több milliárdos értékéről szó sem esett!

          Azonban megtámadták az eljárást, így most áll az ügy.

                    A MOL-nak kell bizonyítania

Vén István 2008 júliusában a Pp. 260. § (1) a) és b) pontjai alapján perújítási kérelmet terjesztett elő, amiben azt is írja: „az NSZ.3-as mélyfúrás jogi helyzetét speciálisan az 1995. évi LVŐŐ. törvény a vízgazdálkodásról rendezi: „az ingatlan tulajdonosának tulajdonában vannak: az ingatlan határain belül keletkező és ott befogadóba torkolló vízfolyások; jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az ingatlan határain belül lévő és saját célt szolgáló vízi létesítmények.”

          A Fővárosi Bíróság 2009. szeptember 29-ére tőzte ki a per első tárgyalását, amelynek tárgya:
                    1. A MOL és Kőolajkutató közötti „megállapodás” semmisségének megállapítása,
                    2. A MOL Rt. bányaszolgalmának törlése,
                    3. A MOL Rt. kötelezése 20 milliárd forint kártérítés megfizetésére.

          Az idéző végzése szerint „az alperesnek (MOL Rt.) legkésőbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell, és elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait. Az ügyre vonatkozó okiratait pedig be is kell mutatnia.” Somlyai Dóra, a MOL magyarországi kommunikációs igazgatója kérdésünkre nagyon szűkszavúan elmondta: „a bíróság még nem döntött, hogy elfogadja-e a perfelújítási kérelmet, csupán a tárgyalást tőzte ki. A bíróság 2003-ban másodfokon is jogerős ítéletében elutasította Vén István kérelmét. Azóta semmilyen új körülmény nem merült fel, mely alapot teremtene az újabb tárgyalásoknak. Folyamatban lévő ügyről további információval nem szolgálhatunk.”

                    Kié lesz a nemzeti kincs és a hatalom?

           „Csak abban bízhatok, hogy a bíróság leállítja ezt a bűncselekmény-folyamatot. Ha igen, akkor rövid időn belül elkészülhet az 5 MW-os villamoserőmű.” – mondta Vén István. Kié lesz végül a termálkúttal „műszaki kapcsolatban” álló irdatlan geotermikus tározó energiája, a belőle származó pénz, és a hatalom? Hiszen ahhoz még jó néhány kutat kellene fúrni. A MOL csupán 2008-ban alapította Cege Zrt. Néven közös vállalatát egy ausztrál céggel geotermikus energia kiaknázásra. Érdekes egybeesésként a gádorosi termálkutat is tavaly árverezték. 15 évig mit csinált a MOL? Vén Istvánnak már 1990-ből bejegyzett szabadalma van ez ügyben, akkoriban kanadai és izraeli befektetőknek jó lett volna az a technológia. A MOL közben titkos tárgyalásokat folytatott nyugati cégekkel a 90-es évek közepén. Hogyan érvényesülhetnek a magyar nemzeti érdekek? Hogyan szűnhetne meg Magyarország egyoldalú orosz gázfüggősége?

          A MOL Nyrt. részvény- és tulajdonosi szerkezete

                    A HÁLÓZAT gátolja a geotermikus energia kitermelését?

          Vén István 2004-es vádindítványában ügyészek, főügyész, bírók, rendőrök ellen tett feljelentést: „Már 1957-1990 között kiépítették az ország energiafüggőségének rendszerét, amelyet utódaik most is devizaszivattyúként működtetnek. A kikényszerített energiaimport ma kb. 10 millió tonna kőolaj-egyenérték/év= 700 milliárd forint/év. (…)

          1981-86 óta ismert, hogy Békés, Csongrád megyék térsége alatt egy világgazdasági jelentőségő geotermikus tározórendszer van (kb. 10 milliárd tonna kőolajegyenérték), amelyhez az egyetlen műszaki kapcsolat az NSZ.3 mélyfúrás. A mező kitermelésével több ezer MW villamos- és hőenergia-termelő kapacitást építhetnénk ki, az olcsó áram korlátlan exportjának lehetőségével. Az utánpótlás miatt gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrásra alapított termelés pedig csökkenthetné/kiválthatná az ország végleges eladósodásához vezető olaj és földgáz importot.

           „Rendszerváló kormányok” tisztségviselőjének megtévesztésével a HÁLÓZAT ezért akadályozta folyamatosan az NSZ.3-as mélyfúrásra telepíthető villamoserőmű létrejöttét. (…) A vádlottak célja nem csak a geotermikus energia hasznosításának megakadályozása és a kárpótlási jegyek árfolyamának letörése, hanem a termálkút tulajdoni helyzetének erőszakos megváltoztatása volt. (…) Az ügyészség tíz éve szabotálja az általam alapított Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft. 5000 ügyfelének és a kárpótoltak szélesebb körének büntetőjogi védelmét.”


                                          Farkas Tibor
                             (forrás: ingatlanmagazin.com)