A következő (8 hetes) kormány programja

A következő miniszterelnök jelölt (legyen az Bajnai Gordon, vagy akárki) ugyan úgy Bokros Lajos klónja, mint a többi szóba jöhető likvidátor. A bajuszos briganti csak azért nem lehet (egyelőre) miniszterelnök, mert alulmúlhatatlanul népszerűtlen mindmáig, és személye egyértelmű fenyegetés a lakosság számára. Helyette jön valamelyik szellemi ikertestvére, jólfésülten farmerben. Fontos a jó megjelenés, mert az legalább két hét politikai egérutat jelenthet

A legszalonképesebb klón kibotorkál majd a kamerák kereszttüzébe, és szolgaian bevállalja a bokrosi gondolatmenetet, vagyis a politikai és gazdasági tarvágást. Nem nehéz megjósolni az elkövetkező menetrendet. Íme az aktuálisan kijelölt helytartónak és csapatának programja, vagyis a reformnak álcázott végső megoldás:

Először is képmutatóan megállapítják, hogy a 2008 ősze óta kibontakozó világméretű gazdasági-pénzügyi válság (vagyis nem az ő tevékenységük) jelentősen beszűkítette a magyar gazdaság rövid távú növekedési lehetőségeit. Visszafelé mutogatva bizonygatják, hogy a világválság negatív hatásait a legtökéletesebb hazai gazdaságpolitika is megérezte volna, nem hogy a miénk. Mindezt megfűszerezik egy kis önkritikával. Azt állítják majd, hogy „hanyag” (hazaáruló) gazdaságpolitikai tevékenységük következménye nem egyéb, mint sajnálatos félreértés. Ez a sajnálatos félreértés 2001 és 2006 között a durván túlköltekező, mesterséges élénkítésre alapozott, a belső fogyasztás növelését célzó, külső és belső hitelfelvétellel finanszírozott, jövőfelélő gazdaságpolitika eredménye, aminek következtében 2008. október végére hazánk az államcsőd küszöbére került, és azt, hogy a forint leértékelődése miatt fennáll a valutaválság lehetősége. Végre nyíltan bevallják, hogy a biztos államcsődöt csak az Európai Unió (EU) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közös fellépésével, az általuk együttesen folyósított 20 milliárd eurós hitel hatásával lehetett egy ideig elodázni, és azt hogy az EU és az IMF hitele nem jött feltételek nélkül.

Szerintük a következő kormánynak csak két választása van: Vagy az elmélyülő válság, elhúzódó visszaesés, majd államcsőd, vagy a nyílt, azonnali csőd. Ilyen helyzetben nyilvánvaló, hogy az elhúzódó válságot választják, mert csak akkor van halvány esélyük a politikai túlélésre. (és a fizikaira is).

A likvidátorkormány a fennálló csődveszély miatt nem folytathatja elődei „laza” pénz- és költségvetési politikáját, ezért a fűnyíróelv alapján kezeli a szociális hálót érintő problémákat. „Mélyreható szerkezeti változásokra, átfogó intézményi reformokra” vagyis a lakosság teljes elszegényítésére azért van szükség hogy befejezzék a kommunizmus alatt megkezdett projektet. A társadalom teljes szétverését. Az Ő szóhasználatukkal ekképpen hangzik: „A költségvetésen keresztüli jövedelem-újraelosztás mértéke, (vagyis a tudatosan elszegényített lakosság létfenntartásának minimális támogatása) gátja a gazdasági növekedésnek, méghozzá a költségvetés mindkét oldalán…

Cinikusan kijelentik, hogy Magyarországon túl kevesen fizetnek névlegesen túl sok adót. Az adóalanyok és az adóalapok köre rendkívül szűk, és őszerintük hihetetlenül elszaporodtak a kivételek és a mentességek, mellett a „legális" potyautasok is.

Éppen ezért összébb kell húzni a derékszíjat – a legszegényebbeknek. Keménykedve kijelentik: Miután hazánkban a minimálbér jelenleg adómentes, ezzel mindenki visszaél. Visszaélnek vele a rokkantnyugdíjasok, korkedvezményes nyugdíjasok, és az a 3 millió ember aki egyszerűen éhezik. Az persze nem számít, hogy a magyar gazdaság tönkretétele miatt Magyarországon a foglalkoztatási ráta rendkívül alacsony, az aktív korú (15 és 64 év közötti) népesség mindössze 57%-a. A maradék 43% alighanem dőzsöl valahol a Riviérán)

A szétvert magyar ipar és mezőgazdaság romjain éleslátóan megállapítják, hogy mint mindenben, természetesen itt is az egyszerű hétköznapi ember a hibás, mert alacsony szintű foglalkoztatásban szerepet játszik nem megfelelő minősége, képzettsége, egészségi állapota, helyhez kötöttsége, a lakáspiacok rugalmatlansága, minden, minden, csak a politikai elitnek hazudott társaság tevékenysége nem.  

Ez az illegitim társaság most úgy dönt, hogy megszünteti azt az elhibázott gyakorlatot, amely szerint a lakosság adót fizet, az állam pedig a befolyó összeget visszafordítja a lakosság javára. A reform lényege: Ezentúl csak az adót kell befizetni, az újraelosztás megszűnik. Ez a büntetés, mert szerintük a mélyreható és átfogó szerkezeti reform oka az állampolgárok bűnös tevékenysége. Ezért van szükség szerintük az ország teljes lepusztítása. Azért nincs gazdasági növekedés Magyarországon, mert a hazai állami vállalatok és intézmények hivatalok, kórházak, iskolák, stb., és főként az ott dolgozó vezetők és alkalmazottak „uralkodó magatartásmintái, értékrendje, hétköznapi kultúrája” verseny- és minőségellenes, pazarló, élősdi és korrupt. Tehát őszerintük, ha valaki a magánszférába dolgozik, akkor becsületes és tisztakezű, ha állami alkalmazott, akkor potenciális bűnöző.  Ebből az következik, hogy a gazdasági bűnözésnek melegágya nem a maffiaréteg, hanem maga az állam. Tehát meg kell szüntetni az államot.

Az állam felszámolásával megbízott új helytartó öt fontos területen akar rendet vágni.

Egészségügy,  oktatás, nyugdíjrendszer, közigazgatás és adózás.

Újra a privatizáció van napirenden. A felforgatás mind az öt területen azzal kezdődik, amivel ilyenkor szokott. Hivatkoznak az általuk meghatározott piaci versenyre, ami megköveteli legradikálisabb lépéseket. Ezek közül a legsürgetőbb a dolgozók közalkalmazotti jogállásának megszüntetése az állami tulajdonú intézményeken belül, hiszen Az állami (önkormányzati) szolgáltató intézmények csak akkor lesznek „versenyképesek” a szolgáltatókkal szemben, ha szabadon vehetnek fel, bocsáthatnak el bármely vezetőt, alkalmazottat. Vagyis jó lenne észrevenni azt hölgyeim és uraim, ha megszűnt az állam, akkor nincs szükség az alkalmazottaira sem.

Az egészségbiztosítás „reformja” roppant kézenfekvő. A társadalom 18 éven felüli népességének minden tagja kivétel nélkül fizessen be havi tízezer forintos fix díjat, a dolgozó népesség ezen felül fizesse valamennyi jövedelemarányos járulékát is.
A nyugdíjjárulék természetesen mint állami juttatás felülvizsgálandó, mert szerves része a munkaerő költségének, döntő tényezője a „nemzetközi versenyképességnek”. Magyarországon ebben a kicsi, szegény, lelakott országban nincs pénz a nyugdíjakra. Ja, hogy a járulékokat egész életén át fizette? Na és. A kicsi, nyitott, kiviteltől és beruházásoktól függő gazdaságban a nyugdíjakat emelni lehetetlen, de nem is kell. viszont el kell fogadni, hogy a járadékok reálértéke csökkenni fog. Ezzel a „reformmal” az önvédelemre képtelen, mindeddig a hatalom támaszát adó nyugdíjasok rétegét leírják, mert már elértéktelenedtek mint szavazók. Szavazó diktatúrában nem kell. Akkor kellenének, ha volna demokrácia.

Bokros Lajost idézve (2009 február): „Hanyatló kultúránknak az egyik legkórosabb eleme a járandósági felfogás …Nos, ez ellen kell ma leginkább küzdeni.

A likvidátorok megállapítják hogy tragikus a közoktatás, nevezetesen közoktatási intézményből Magyarországon túl sok van csakúgy, mint települési önkormányzatból. Az önkormányzatiság kétségkívül legfontosabb feladata a jövő nevelése, az oktatás. Ha a településen az iskola elmegy, vagy megszűnik, akkor elsorvad a közösség. Szoros kapocs áll fenn a kistelepülés népességmegtartó ereje és az iskola létezése között. Teljesen érthető tehát, hogy települési önkormányzataink foggal-körömmel ragaszkodnak az iskola fenntartásához, ami az ő feladatuk. Ha az ő feladatuk, akkor el kell venni tőlük. Ha nem ad pénzt az állam az önkormányzatnak, akkor a kistelepülésen megszűnik az iskola. Ekkor válik kényes kérdéssé a pedagógusok jogállása és javadalmazása. Az új kormányzat számára kézenfekvő lenne, hogy megszűnjön a közalkalmazotti jogállás, de van egy jobb ötletük: közalkalmazotti jogállás, minimálbér, és teljesítményarányos mozgóbér. A közalkalmazotti jogállás „reformja” kikényszerít egyfajta pedagógus minimálbért

A helytartó oktatáspolitikusai célravezetőnek tartanák azt, hogy a 14 éven felüli diák kollégiumba költözzön, ahonnan csak hétvégeken látogasson haza. Ezzel hatékonyan beindulhatna immár nagyüzemi módon a „janicsárképzés”, az uniformizálás. A középiskolai kollégiumok hálózatára sokkal több pénzt és figyelmet, törődést fordítanának, mert itt dőlne el az általuk elképzelt társadalom felének a jövője, különösen a hátrányos helyzetűvé tett magyar fiatalokra, még nagyobb figyelmet szentelve a cigány integrációra.

A közigazgatás reformjával imígyen festene: A legalsó szintű önkormányzatokat összevonják jóval nagyobb alapegységekbe. Elképzelésük szerint járási szintű önkormányzatok helyreállítása lenne célszerű, de nem a mai alsó szintű önkormányzatok mellett, hanem azok helyett! Vagyis megszüntetni az autonóm és a valódi népképviseletet alapján működő helyi önkormányzatok 60-70%-át!

Utána terítékre kerül az egyetemi oktatás: A likvidátorok számára a felsőoktatási intézményeink hálózata túlméretezett és szétaprózott. Az egyetem mindig az ellenállás fellegvára volt, éppen ezért a felsőoktatás nemhogy nem kötelező, hanem társadalmilag egyáltalán nem is kívánatos, hogy a megfelelő fiatal korosztályok minden tagja részesüljön annak áldásaiból. Ennyit az esélyegyenlőségről. Nyíltan kijelentik, hogy a huszonegyedik században a diploma önmagában egyáltalán nem jelent biztos belépőjegyet a jólét világába, és igen sok helyen mind az oktatás, mind pedig a diploma értéktelen. …”Ezt a munkaerőpiac a legtöbb helyen tudja, de nem jelzi vissza a szülőknek. A nemzetközi vállalatok személyzeti vezetői titkos listákat vezetnek azokról a felsőoktatási intézményekről, ahonnan biztos nem vesznek fel végzetteket…” (bokroslajos) A cél tehát a magyar szellemi tőke szétszórása a világban, az értelmiségi réteg utánpótlásának megakadályozása, más szóval a magyar felsőoktatás nemzetköziesedése, gyors és teljes globalizációja. Kifelé úgy kommunikálják, hogy Magyarországon nem szükséges (szerintük) ennyi és ilyen rossz minőségű felsőoktatási intézmény. A 77 akkreditált egyetem és főiskola közül megtartanának maximum 20-25 intézményt, a többit pedig bezárják. Hogy mindez gördülékenyen, és ellenállás nélkül történjen, ahhoz le kell fejezni az egyetemi oktatói kart, aminek első lépése a felsőoktatási dolgozók közalkalmazotti jogállásának megszüntetése. Helyette jönne a rafináltan kitalált bérreform, vagyis a „diákok által visszaigazolt oktatói”, és a „világ által elismert” kutatói teljesítmény szerinti javadalmazás bevezetése. A jelenlegi fejkvóta alapú finanszírozást felváltaná a fix (sejtjük mekkora) összegű „állami”(?) támogatás. Az alapképzésben bevezetnék a tandíjat.

Végül büszkén kijelentik: Új intézmények tucatjai fognak alakulni, elsősorban az egészségügyben, régiek sokasága kerül majd új gazdálkodási, szabályozási, érdekeltségi feltételek közé. Sok életképtelen és színvonaltalan oktatási intézményt bezárnak. Néhány egészségügyi és oktatási vállalkozás tönkremegy, másokat közigazgatási eszközökkel felszámolnak. Százezrek kerülnek utcára. Orvosok, ápolók, egyetemi oktatók tucatjai szabadulnak a közalkalmazotti lét langymeleg, édes, kényelmes rabságából és találják magukat éles, néha kegyetlen versenyhelyzetben. Lesznek, akik szárnyalnak az új feltételek közepette, mások keservesen szenvednek majd.

És a végén a döntő láncszem: Az adó!!! Az új kormány nem az adókulcsokat csökkentené, hanem az adózók (adóalanyok) körét bővítené. Első lépés a minimálbér adómentességének eltörlése, valamiféle 10%-os adó bevezetése a minimális bérekre. A személyi jövedelemadózás rendszerében elszaporodott kivételek, mentességek, adókedvezmények teljes felszámolása. Megszüntetik az egyszerűsített vállalkozási adót (EVA), megszüntetik a helyi iparűzési adót és azt a vállalkozások ingatlanadóval helyettesítik.

..Majd könnyed meghajlás és mosolyogva tovább..

Csak oda ne fagyjon az a mosoly az arcodra helytartó.

Tatár József

Rendszerváltó Fórum, MNáSz,