Üzenet az emberekhez - írta: Váradi Sándor
Jó, vagy rossz…
Gondolatok, érvelések, magyarázatok, kiigazítások,…
„Jó” oldalon, vagy „rossz” oldalon állsz, vagy a „középen” ügyeskedő - számító, valamint tengődő, esetleg kényszeredett CINKOS vagy?
Gondolom erős és meghökkentő a kérdéssel egybehangzó megállapítás, de ezért ne állj meg itt (!), hanem érdemes tovább olvasni, elemezni a leírtakat, hiszen mindenki ráismer, vagy rátalál valamilyen formában, vonatkozásban viselkedési szokásaira, cselekedeteire, tetteire, nem utolsó sorban a következményeire! Ebben az esetben, témában nem azt kell keresni, hogy ki mondta, hanem hogy igaz-e vagy sem. Ezért vessük össze az alábbiakban kissé szokatlan - de bizonyára helytálló - megközelítésekből vázolt tényállásokat a tisztán látás érdekében!
Igyekeztem hétköznapi eseteket, gondolatokat valamelyest köznyelven, közérthetően tálalni, ezért nem fogalmazok se szépirodalom, se ilyen, se olyan, stb. formában. Kissé szárazon és velősen próbálom taglalni a témát. Így talán jobban sikerül a lényegre terelni a figyelmet, mert az a célom, hogy kiakasszalak, szembesítselek, és határozottan gondolkozásra, valamint cselekvésre késztesselek…
Döntsd el hová tartozol!
Légy igazságos és következetes magaddal szemben, de a szigorú, elfogulatlan önvizsgálatot a lelkiismereted szerint tedd meg. A szűrés legyen alapos – mert egészen biztos, hogy valamelyik vonatkozik rád - és nem engedhető meg folyton alternatívákat keresni, mert annak csak a kibúvás lehet az igazi oka. Persze kivételek akadhatnak, de észre kell venni a kis hibákat is, ha esetleg túlnyomó részben jól is cselekszünk, mert a hibák - következtetésképpen - nagyon ki tudnak terebélyesedni, ha nem foglalkozunk velük, egyébként gyakran elsiklunk felettük. Tehát kibújni bizonyos állítások alól azért nem tanácsos, nem érdemes, mert az életünk nyomorúságainak, igazságtalanságainak az okára úgy találjuk meg a választ, ha szembe nézünk önmagunkkal, cselekedeteinkkel, rövid és hosszú távú következményeivel is.
A „jó”, a „rossz”, a „középen”… című jelzőket ebben az értelemben nem a jobb, vagy a baloldalon (politikai) állókhoz kell viszonyítani, hasonlítani, hanem a szó szoros értelmében kell mérlegelni, mely rávilágít a valóságra, a létünk milyenségére, az emberi magatartásra, annak lényegére, valamint az emberek megosztottságának értelmetlen létére is. Ezért most vonatkoztassunk el mindenféle hasonló fogalomtól, alapjában figyeljünk a témára, mondanivalójára, valószínűségére és az ok - okozat értelmezés realitására.
Kezdjük a „jó oldal”-lal (nevezzük így!), pontosabban a jó oldalon álló emberek - lelkek jellemző tulajdonságaival a mihez tartás végett: lételemük mindenek előtt az Isteni egy igazság és az ember - emberi lélek becsben, tiszteletben tartása. Továbbá az alapvető erkölcsi normákon, józan értelmen és érzelmen alapuló, természeti törvényeken nyugvó, igazságos, becsületes, önzetlen, bizalmon alapuló következetes életvitel, valamint hazafias lelkületű, nemzeti szellemű, kötelesség - tisztelettudó és hála értéken alapuló neveltetés. Sajnos e nemes értékrendű emberek száma viszonylagosan kevés, de örvendetes, hogy ebbe az irányba igyekvők tábora egyre nagyobb és egyre jobban bővül.
A „rossz oldal” (nevezzük most így!), vagyis a rossz oldalon állók, illetve ide sorolható alakok jellemző, megtestesítő vonásai: az életvitelükben élenjáró a hazugság (mely minden bűnnek alapja (!), az alábbiakban majd egy gondolat erejéig visszatérek e fogalomra), a hamisság, az álnokság, a gonoszság, a csalás és más rosszindulatok. Ezeken túlmenően az ember - emberi lélek semmibe vétele, sanyargatása, fondorlatos terrorizálása, kisemmizése, ellehetetlenítése, elnyomása, rajtuk való élősködése, uralkodása, direkt és alattomos módon való pusztítása, és még lehetne sorolni tovább részleteiben. Ezen alapvetően meghatározó vonások mentén manipulálják, megtévesztik, torzítják az emberi elméket, lelkeket. Röviden talán ezek lennének (?), vagy mégse!? Hála a jó Istennek, hogy az ilyen torz-elvetemült „elemek” a Földön és az országunkban élő emberek összlétszámhoz képest is kevesen vannak. De tudni kell, hogy létezni az emberek többségének a közreműködése nélkül nem tudnak, nem tudnának!
Említésként egy gondolat a hazugságról:
A hazugság az egyik legsúlyosabb, ha csak nem a legsúlyosabb bűncselekmény, mert minden gonoszság, bűn, megtévesztés, élősködés, emberiség nyomorának alapja, táptalaja és egyben az oka. Ha meg akarjuk előzni, el akarjuk lehetetleníteni ezeket a gazságokat mint okozati tényeket, akkor az okot, azaz a hazugságot kell megszüntetni, kiiktatni, kitörölni és maximálisan szankcionálni, hogy ezáltal az okozati tények oka fogyottá váljanak.
Nem túlzás az a megállapítás, hogy a hazugság nagymesterei a hatalom hajszolóihoz, ezen belül a politikai – gazdasági, az egyházi - vallási… vezetőkhöz, valamint a hozzájuk kötődő „sleppjükhöz”, segítőihez, alázatos szolgáihoz, csahosaihoz…, cinkosaihoz köthetők.
Tehát eljutottunk a nép zöméhez, a középen, a közgondolkozásban „jó értelemben vett” elhíresült „középúton” álló emberek, jellemzően a többség „tömegember–jelenség”, tehetős (miként valakinek, valakiknek hasznot hoz) cselekedeteinek elemzéséhez. Kitérőként megjegyzem, hogy zömmel ezzel a tömeggel kívánok kellő hangsúllyal és nyomatékkal foglalkozni, mert jelentős részben ezeken az embereken is múlhat az emberiség sorsa, s megmaradása. Mint ahogy a legközepesebb tehetségű emberek is bizonyos nagyságra tesznek szert a pusztító erejük által.
Nézzük viszonylagosan hogyan: ha a „középút”, a középen „a mindig helyezkedő” ügyeskedő, lehetőségeket kihasználó, a megfelelési kényszer miatt alkalmazkodó, a közöny, a felszínesség eluralkodása miatt „csendes társként” asszisztáló, valamint kénytelen - kelletlen módon valamilyen szinten elfogadó, beletörődő módon éled az életed, akkor te rossz, de nagy valószínűséggel nagyon rossz úton jársz.
Miért?
Mert olykor „jóval”, olykor „rosszal” keverve, kisebb - nagyobb arányban, többé - kevésbé meghasonulva, vélhetően önző érdekek miatt, valamint előnyöket élvezve vagy remélve kollaboráló viselkedéssel, - esetleg tévesen hitt tisztességes hozzáállással, helyesebben - az áltisztesség fenntartásával a megélhetési koncért tett (most az anyagi arányoktól „jövedelemtől” eltekintve) cselekvés miatt „gerinctelen” cinkos vagy, vagy azzá váltál. Akár önként, vagy akár önkéntelenül. Mert így élsz.
Miért is?
Mert az efféle létezéssel, közreműködéssel olyan világot, rendszert tartasz fent, járulsz hozzá, amely megvalósította, létrehozta a mai helyzetet, a romló világot, az élhetetlen, élvezhetetlen életet.
A „jó” és a „rossz” oldalon viszonylag elenyészően kevesen vannak, még együttvéve is a „középen állók”, a többséggel szemben. Ezért sem tudják „eltartani” a többséget, máskülönben nem is akarják, mert miért is tennék (?),… a hálátlan, a „faramuci” viselkedésekért?! A jó oldalon állók bizonyára felvilágosítani, segíteni akarnak a felébredéshez, az észheztéréshez, az összefüggések meglátására, hogy a saját és a köz érdekében ne a gazemberek szolgálatában álljanak. A rossz oldalon állóknak, a gazembereknek viszont eszük ágában sincs segíteni a többségnek, mert az élősködésükhöz, uralmukhoz, kihasználásukhoz nagy szükségük van rájuk. Ezért mindent megtesznek, hogy bután, „vakon”, megtévesztve, félrevezetve káoszban tartva szolgálatukba állítsák őket. Ebből következtethető, hogy a többség közreműködése nélkül a gonosz működni, de még létezni sem tudna.
Bővebben a többség tehetős cselekedeteiről, miként valakinek, valakiknek hasznot hoznak: Részben úgy, hogy megelégszel azzal, amit az „irányító gazemberek” (fondorlatos, alattomos módon, észrevétlenül, amire jó esetben csak későn jössz rá, ha rájössz…) mondanak, ígérnek, adnak, eléd tesznek, jó esetben felkínálnak, jóformán szinte ellenszegülés nélkül, vagy beletörődéssel (nincs más címszóval, ez van…) elfogadod, még ha tudod is, hogy nem jó célt szolgál. Nem igazán foglalkozol azzal, hogy hová vezet, mi lesz belőle, amit „jó szolgaként” elvégzel, előtérbe helyezve, hogy neked legyen meg az, amit akarsz, vagy valamivel több, mint másnak. Nem törődve azzal, hogy az ilyen tevékenységgel, a közreműködésed, az állásod, a jelen helyzeted, nem „életbiztosítás” számodra, főleg ha esetenként nagymértékben károsulnak is általad, miattad, a munkád által, stb. az emberek. Mert talán, vagy „még” mindig abban bízol, hogy ha valamit elrontanak a gazemberek, esetleg amit veled „csináltatnak” meg, végeztetnek el, hogy azt ők majd helyre is teszik, s azt az illúziót hajszolod magadban, hogy a felelősség nem a tied, hanem az övék, stb., mert te csak a rád bízott feladatokat végezted el, a többihez semmi közöd. Mi ez, ha nem cinkosság (bűntárs)! Lehetne sorolni hosszú, hosszú sorokban tovább, csak ízelítőként illusztráltam így e pár sort. De menjünk tovább.
Javaslat: El kellene gondolkozni azon, hogy biztos, hogy jó helyen vagyunk? Megfelelő munkát végzünk? Azért dolgozunk, mert élvezzük, mert a személyes kiteljesedésünket szolgálja, vagy azért, mert a hó végén leesik valami kis fizetés? Talán …?!
Becsengett a fülembe egy ismerős dal, íme:
Bábu vagy! > ismerősen hangzik (?!), egy népszerű dal a 80-as évek elejéről, mely elgondolkodtató (!), mert az üzenete, a jelentése a valóságot jelképezi, miként időszerű és helytálló is. Azt ne gondold, hogy nem így van! Tehát: bábu vagy… valaki irányít… s úgy mozogsz, ahogy ő irányít… …- na most már - nyisd ki a szemed!
Eredeti szöveg itt: Hozzáfűzhető gondolatok:
Bábu vagy, nem te lépsz, > mert a rabszolgájuk vagy és nem jó célt szolgálsz!
valaki irányít. ha elfogadod, ha nem, ez tény nem vélemény!
Jól vigyázz, mi lesz majd, > egyre szűkülő élet lehetőségek, mesterséges -
ha megun és leállít? válság, összeomlás, anarchia…
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz. > vigyázz (!), mert miatta könnyen kimúlsz…
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb menekülsz. > de nem az országból!
Magyar! Te ne menekülj sehová sem (!),
mert ez a Te hazád, a Te országod! Úgy legyen!
Azt hiszem, nem hiszed,
nincs erőd, hogy észre vedd.
Nyisd ki a szemed! > most már tényleg ébredj fel, kapj a fejedhez…
most már kelj fel és járj! Pontosabban cselekedj-
most már az érdekedben, a hazád érdekében!
Úgy legyen!
Bábu vagy, bábu vagy,
valaki elvakít. > mert hazug, becsap, elnyom, kifoszt, megöl…
Bábu vagy, úgy mozogsz,
ahogy ő irányít. > ő(k), azok(!) az idegenek, a felvásárló kifosztók…
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb megszabadulsz! > az idegen - zsidóktól, a multiktól, bankoktól,…
a ránk erőltetett rendszerüktől…!
Szabadítsd meg magadat,
szabadítsd meg országodat
az „idegen” élősködőktől!
Tégy Istennek tetszőt (!),
mint ahogy te kéred az imádban Tőle!
Meglészen, megadatik néktek, hiszen az
igaz ember a Teremtő Isten társa.
Úgy legyen! Úgy legyen! Úgy legyen!
Egy írói gondolatot idéznék hozzá: "Nem az a csoda, hogy Magyarország olyan, amilyen; az a csoda, hogy van. De azért ne sajnáljuk magunkat. Ehhez a történelmi sorshoz, amely alakított bennünket, mi is hozzáadtuk a magunkét: kígyóembert csak abból lehet „csinálni”, akinek elég puhák és hajlékonyak a csontjai. Minden más csont törik."
Azt hiszem már egyre érthetőbb, világosabb a tényállás, de a tisztább látás érdekében még néhány ide illő gondolat, beismer-tet-ő „vallomás” elengedhetetlen.
Fontos felhívni a figyelmet egy kicsit pikánsabb formában és szükséges minősíteni e megszokottá vált életformát, mert másképp nem veszi észre az ember, illetve nem veszi észre magát, vagy nem vesz tudomást róla önként, vagy akár önkéntelenül. Tehát beszélni, szembesíteni, figyelmeztetni kell, - nem kikerülni, nem eltusolni, takargatni -, bármilyen kellemetlen érzés, valamint azt is tudatni kell (mint ahogy itt is olvasható), hogy a miattuk, a velük „generált” nyomor, helyzet egyre kellemetlenebb, elviselhetetlenebb mindenki számára. Ezek már nem csak egyéni esetek, ügyek, gondok, hanem társadalmi problémák is. Ha olyan esetről, problémáról beszélünk - mint amilyenről jelenleg - ami egyéni, de többeket is érint, akkor nem engedhető meg és nem is lehet egyedi esetről beszélni és felületesen kezelni, de (!) egyénenként kell és egymás segítségével lehet helyre állítani, helyre tenni, megváltoztatni a hibás viselkedésünket, hozzáállásunkat, gondolkozásunkat.
Az esetek, példák oka miatt se légy közömbös az ilyen emberekkel szemben és ne tartozz hozzájuk, mármint a többséghez, mert azokat senki, de senki nem kedveli. Szinte mindenki, még a tömeg-emberek egymás között is megvetéssel, lenézéssel, támadással viszonyulnak hozzájuk, sőt „utálják” azokat, akikre jellemzőek eme tulajdonságok, miközben nem akarják észrevenni, hogy ők is hasonlóak, vagyis közülük valók. Mert a felettük való elsiklással, - ezzel önmagát is szembe köpve - remélik, hogy „baráti alapon” egymás között talán elnézik egymásnak, de a háta mögött bezzeg mindent kiterítve csámcsognak róla. Ez egy kész átverés minden szempontból és egy szégyenteljes, gyalázatos, sunyi álszent viselkedés.
"Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság."
Ezek a tények is közrejátszanak, emiatt sincs az emberek között egészséges emberi kapcsolat, normális párbeszéd, megértés, segítőkészség, stb., csak az irigység, rivalizálás, egyszóval ellenségeskedés. Itt áll egy kérdés: lehet őket ezekért szeretni, tisztelni, kedvelni, megköszönni valamit nekik? Hát NEM! De valamit be kell látni, azt hogy eredményesen fenntartják a „gonosz” akaratát, a megosztottságot, békétlenséget, továbbá tevékenyen közreműködnek abban, hogy idáig züllesztették, illetve hagyták zülleszteni az emberiséget, a társadalmat, a világot, ezzel segítve a gonosz elburjánzását az emberiség felett. Ezt nem akarják észrevenni, felfogni, megérteni! Addig, míg ezt nem értik meg, nem fogják fel és nem változtatnak rajta, addig fog tartani a nyomorúságos élet velük, körülöttük és a világban is.
Meg kell vetni őket, hogy észrevegyék és szégyelljék magukat a remélt változásuk érdekében, mert így már nem mehet tovább, ki erre, ki arra, ki a „jó” irányába, ki a „rossz” irányába, de semmiképp ne maradjon a cinkos-középen! El lehet gondolkozni mi vár a cinkosokra, ha ilyen is, olyan is, jó is, rossz is, mert gerinctelen mindenképp!
„Régen a király elleni összeesküvés leleplezése után elfogták a cinkosokat is. A cinkosokat egyenként „bíróság” elé állították. Kegyetlenül megbüntették őket, sokukat ki is végezték. Ekkor még tudták, hogy a cinkosság mekkora súlyos bűntény, sok esetben még súlyosabb, mint az elkövetőé. Miért? Mert a cinkos áruló is! ”Az áruló a kezed szorongatja, az áruló a szemedbe néz, terveid faggatja…”
Azért vettetem föl a cinkos viselkedéseket, hogy érezzék az emberek ennek a súlyát s következményeit, mert bizonyára nem gondolkoztak el rajta, csak teszik amit tesznek, és kevésbé mérlegelik cselekményüket.
Még valami, amivel érdemes tisztába lenni, hogy a cinkos többé - kevésbé, akár tudatosan, akár tudatlanul is áruló. Tehát az áruló cinkos is egyben, mert egyenes következtetés utal a magatartási mechanizmusára, hasonlóságukra, ugyanis a cselekedetük, a jellemük egyértelműen igazolja a párhuzamot benne. Hangsúlyozni kívánom, hogy az ilyen jellemvonások miatt az emberek egymáshoz általában burkoltan viszonyulnak a gyanakvás, a fenntartás, a bizalmatlanság, a bizonytalanság folytán. Ezen „faramuci” viselkedések miatt senki sem kedveli, de még a gazemberek, a rossz oldalon állók is minősítik őket, viszont nekik nagy szükségük van rájuk, ezért felhasználják őket pénzért (viszonylag apró pénzért) a létük, a tervük megvalósítása érdekében.
A gonosz amikor elérte a célját velük, azután már általában nincs szüksége rájuk. Függően, de a tapasztalatok szerint függetlenül a közreműködésük eredményétől, előbb vagy utóbb könyörtelenül lemondanak róluk, továbbá ellehetetlenítik, akár végérvényesen tönkre is teszik, vagy feláldozzák a saját előnyük, hatalmuk érdekében. Sokan tudnának erre példákat említeni. A cinkos-áruló általában ilyen sorsra számíthat. Ezek a maffia módszerek az élősködő életvitelt élők, az uralkodni vágyók, a haszonlesők mentalitásai, életterei, melyekkel ma már „szép köntösbe” jól felöltöztetve, törvényekkel felruházva, a jog sejtelmes kusza hálójával átszőve „fojtogatják” a jóra való népet. Ezért semmilyen téren, semmilyen formában nem megbízhatóak, nem is voltak, nem is lesznek sohasem!!!
Javaslat: a totális elkülönülés, függetlenedés tőlük, még kommunikáció szinten is…!
Lehet szemforgató módon a kijelentéseken megbotránkozni s e sorok szerzőjét a pokol fenekére kívánni, attól ezek még tragikus tények.
Egyebek mellet még néhány esetről érdemes szót emelni: mindenki könnyen beszél mindenfélét, hogy ez kéne, meg az kéne, így vagy úgy, itt vagy ott lenne jó, vagy így kellene „csinálni” vagy úgy, de sorolhatnánk még tovább, a lényeg, hogy sehogy se, semmi se jó. „Ez tény!” A sok feltételezéssel, álmélkodással csak a sóvárgás, epekedés van más után, és ezek folyományaként magával hozza az önsajnálatot, a panaszkodást, valamint az ember tehetetlenségét is. Miközben kiderül, hogy másutt is ugyanazt mondják, gondolják, így tehát ott sem, sehol sem jó és így keserednek bele általában emberek az életükbe. Arra viszont nem gondolnak, vagy nem mernek belegondolni, hogy bennük is nagy káosz van, bennük is van hiba, amit rendbe kellene tenni! Ez az egyik súlyos probléma! A hibák, problémák tipikus másik esete, hogy az emberek általában nem tudják, inkább nem akarják megérteni, vagy nem akarják észrevenni, hogy mit csinálnak rosszul. Például a hosszú idők folyamán felvett rossz szokások, rossz beidegződések sokasága miatt, amitől nem, vagy nehezen akarnak megszabadulni, valamint a belénk, a ránk tukmált hazugságok, módszerek, a különböző rendszerek által, stb… Áll itt egy ide kapcsolódó gondolat: Nem azzal van baj, amit nem tudunk, hanem hogy amit tudunk, az nem úgy van! Javaslat: ki kell iktatni az életünkből a kialakult önző – esetenként csökönyös - büszkeséget, abba kell most már hagyni a sóvárgás, a panaszkodás „gyönyörűségét” és az erre elpocsékolt időt, energiát hasznosra, értékesre felcserélve saját magunkra, környezetünkre, egymás tanítására, emberi kapcsolatok építésére kell fordítani.
E tények további változata és az egymásra találás egyik akadálya, hogy szinte mindenki megy makacsul a maga önfeje után, kevésbé, vagy nem veszik a fáradtságot, hogy türelmesen viszonyuljanak, meghallgassák, megértsék egymást, mert úgy gondolják, úgy érzik, hogy jobbat, többet tudnak a másiknál, vagy lenézőek a másikkal szemben, vagy meggondolatlanul ledorgálják egymást ahelyett, hogy érveléssel kiigazítanák egymást. Ezért folyton viszályság, rivalizálás sekélyesíti el az emberi kapcsolatokat, így pedig nem lesz megoldás az élet nagy kérdésére, a békés igaz létezésre, nem lesz előrelépés, összefogás, egység, de még párbeszéd sem lesz egymás között! Ehhez kapcsolódóan megemlítenék még egy nagyon súlyos hibát, problémát, ami kisebb - nagyobb mértékben, de mindenképp uralkodik az emberekben. Ez nem más, mint a sértődöttség! Az ostoba emberek legjellemzőbb tulajdonsága. Erre egy székely bölcsmondást, igazságot fűznék hozzá: miszerint megsérteni nem lehet, csak megsértődni, az utóbbi viszont ostobaságot bizonyít! Ezt sose feledjük! Sajnos nem lehet másként jellemezni, mint egy buta, csökönyös, öntelt büszkeségnek, ostoba egoizmusnak! A sértőnek vélt gondolatra a legjobb ellenszer a kulturált rákérdezés.
Lehet bármilyen „lexikálisan” művelt ember, ha csekélyes jellemvonások tapasztalhatók, s megengedi magának, akkor kivételt sem lehet tenni, mert a rossz tulajdonságok a jó tulajdonságokat felül írják, háttérbe szorítják! Ennek ellenére sokaknál gyakran tapasztalható, hogy a rossz tulajdonságokhoz még gőgösen ragaszkodnak! Sajnos itt tartunk, úgy hogy van mit helyre hozni, csak hozzá kell fogni, lépésről, lépésre, mint ahogy eljutottunk erre a „szégyenletes” szintre is. Példaként! Nem kell kétségbe esni a feladattól, születésünk óta sem máról holnapra jutottunk erre a szintre. Újjá kell születnünk és bármikor előttünk áll a lehetőség, csak meg kell ragadni és végig kell vinni. Most nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni.
„Az emberek bármikor megvilágosodhatnának, csak egy gond van, nem érnek rá!” Sajnos!
Bármennyire elfogadod vagy nem a tények felvetését, beállítását, attól még azok maradnak, ha nem változtatjuk meg. E tények cáfolása, más nézőpontból való megközelítése, kiforgatása többnyire magyarázkodásra, kibúvó keresésre, esetleg eltusolására adhat okot. Az ebből kialakuló helyzet, annak kényelmetlensége, valamint szembesülése miatt általában menekülő érvelésként, vagy védekező lázadásként egy gyakori eszközt szoktak bevetni, ami ugyan eredményre nem vezet, csak egy egérút reményében segíthet kibújni a felelősség alól. A gyakori eszköz, menekülő gondolat nem más, mint hogy: „Kikérem magamnak!” Ugye, milyen ismerősen hangzik. De felmerül a kérdés, tulajdonképpen mire kéred ki magadnak, az önző büszkeséged, az ostobaságod miatt, vagy miért (?), talán tartod magad valakinek, vagy magasabb rendűnek, vagy nagy tudásúnak, vagy ki tudja minek, ami csak nézőpont kérdése. Ha valamelyik jellemző cinkos tulajdonság valamilyen mértékben vonatkozik rád, akkor nem lehet kivételt tenni, és tudni kell, hogy így nem lehet kezelni a problémát, csak elodázni. Ezért azt gondolom, nem érdemes kísérletezni sem vele, hanem érdemes szembe nézni a tényekkel, elgondolkozni rajta, levonni a következtetéseket és értelmes döntést hozni a lét igazságos értelmének, a köz, a közösség, az országunk, a nemzetünk felemelkedéséhez. Ezért fontosabb lenne túlsúlyba helyezni a célra vezetőbb gondolkozási, cselekvési mechanizmusokat.
Van egy kincs, melyet halálig őriznek az emberek: ez a tisztelet.
Mindenhol akadnak kivételes emberek, akiket tisztelet övez.
De kivételezettnek úgy érezheted magadat, ha példamutató tudsz lenni. Példamutató igazán csak úgy lehetsz, ha az erkölcsös emberi értékek és a tisztességes rendteremtés mentén mutatsz példát, mutatsz utat, s alkotsz maradandót, mely egyaránt követhető, s követendő a családtagjaid, embertársaid, nemzedékek számára.
Mindennel foglalkozunk, mindenről beszélünk, mindenről írunk, sokféleképpen magyarázzuk s rengeteg tényfeltáró írás és téma foglalkozik a válsággal, az országunk helyzetével, kormányunk hazugságaival, viselkedésével, idegenekkel, idegenérdekek képviselésével, országunk kirablásával, ellehetetlenítésével, bankok, multi cégek fosztogatásaival, liberális dogmákkal, szabadkőműves, cionista-zsidók térnyerésével, világuralmi törekvésével, konfliktusok, háborús helyzetek szításával, vallások elferdítésével, kiforgatásával, külföldi helyzetek elemzésével, annak cenzúrázásával, média töménytelen hazugságaival, a rendőrség elfogadhatatlan hozzáállásával, moráljával, stb. Sajnos még mindig többet foglalkozunk az okozatok, történések ecsetelésével, mások butaságával, korlátoltságával, ostorozásával, de ezek mind még csak külső tényezők, kívülről jövő, ránk nehezedő (okozati) témák. Viszont kevesebbet foglalkozunk az okok fel, illetve kiderítésével, valamint önmagunkkal, a viselkedésünk, a tettünk, a téves gondolatvilágunk felfedezésére tett kísérletünkkel, a hibáink beismerésével, nem utolsó sorban a megváltoztatásával s kijavításával. Ne felejtsük: “Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását, s hozzáállását.”
Néhány gondolat a „burzsoá hatalomról”: Az elnyomó hatalom ereje abban rejlik, hogy sok a megalkuvó ember (a „középen csellengő” tömeg ember). Hogy ki miért alkuszik meg, az részlet kérdés, de sok ízelítőt kaptunk ebben az összeállításban és máshol is, mint ahogy érezhető, tapasztalható ez napjainkban. A jó érzésű embernek ideje már ezt mérlegelni, és nem hagyhatja tétlenül sem, mert hamarosan, végérvényesen „zátonyra” fut, és a gazemberek akarata szerint fogja befejezni a „pályafutását”. És kevésbé az Isteni rendeltetés alapján, természetes élet kitöltésével. Ezért ki kell mondani, betartani a varázsszót: ELÉG VOLT! Így nem folytatjuk tovább!
Egy olyan kormányhoz, mely folyamatosan hazudik, a népet nyúzza, sarcolja, zömében igazságtalan, irreális módszerekhez folyamodik, ahhoz asszisztálni, engedelmeskedni Istent gyalázó emberi felelőtlen viselkedés. Mert az emberek ez által egymást veszik semmibe, nem tisztelik, nem segítik, hanem a gazemberek, a gonosz szolgálatába állnak, s nem veszik észre, hogy a népnek csak kb. öt-tíz százalékos gazember hordája van, akik mindent elkövetnek, hogy a többséget a saját érdekükben becsapják, aljas módon kihasználják. Ez az irreális valóság egy pillanat alatt megsemmisülhet, ahogy a többség megunja ezt a „sok” ingyenélőt.
Ezt ők nagyon jól tudják. Azért, hogy megőrizzék hatalmukat elérik, hogy egymással vitatkozzunk. Mi pedig úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek, szinte „zokszó” nélkül. Mialatt mi oly szorgalmasan elvitatkozgatunk magunk közt, ők tovább játszanak az életünkkel, egészségünkkel és a „pénzünkkel”. Mi szenvedünk, és álljuk a számlát. Ezt jól tudja ez a „maffia” is - s gondoskodik róla, hogy ne legyen időnk mással foglalkozni, mint a túlélésünkkel. Az adó - és pénzügyi rendszer anyagi félelemben tartja a tömegeket, a média folyamatosan riogatja őket, az élelmiszer és az egészség-ipar pedig gondoskodik róla, hogy a betegségükkel, a halállal legyenek elfoglalva - s ne jusson idejük másra, az életre.
Jogos a kérdés, kitől várnak segítséget az emberek? Az ilyen kormánytól?! Ettől a liberális kormánytól (?), amely a saját egzisztenciáját fenntartva, „vélhetően gyarapítva”, továbbá a külföldi, az idegen érdekeket teljességgel képviselve, kiszolgálva, miközben a magyar lakosságot a teljes nyomorba taszítja, pusztítja! Ha csak azt kérdezem meg, hogy hol van itt az egyenlő teherviselésnek, az arányosságnak még a gondolata is? Az igazságosságról még nem is beszélve. Sajnos az tapasztalható, hogy az emberek többsége még mindig azt gondolja, hogy ők a jótevők, a megmentők, a segítők, a megváltók! Ezt még nem tapasztalta, nem tapasztalhatta meg senki, „csak esetleg a sleppjei”. Ezek a gazemberek nem szolgálnak más célt, mint a további időhúzást és az altatást, a nem létező remény életben tartását, hogy van és lesz megoldás, mert a hatalomnak nincs nagyobb félelme, mint a reménytelen tömegek ébredése.
… és a vallásról röviden:
A vallás is a (elnyomó) rendszer része, melyhez szorosan kapcsolódva fejti ki tevékenységét, és nem más a szerepe, mint az emberi lelkek megszerzése… Tehát minden bajunk ott, akkor, a ránk erőltetett, erőszakolt (ál) kereszténységgel kezdődött, amelyet megpróbáltak elfogadtatni velünk. Többé - kevésbé sikerrel, de ez nem más, mint lélekmérgezés.
„Magyarországon” hosszú idők óta és jelenleg is kéz a kézben járva, - de a nép előtt ezt erősen burkolt formában takarva - szorosan együttműködve gyakorolják a hatalmat a kormánnyal az élenjáró egyházak, de elsősorban azok vezetői. Mivel ezeket tényként lehet állítani, ugyanis egyre több bizonyíték (ügynöklista) és jel mutatkozik ebbe az irányba, de valamilyen összefüggés, átfedés, következtetés vonható le, akkor alapozottan kimondható, hogy a hazugság, ezzel a bűn legmagasabb foka jellemző rá. Tehát a vallási vezetők, egyházak is épp úgy nagy felelősei a nép nyomorának, helyzetének, kizsákmányolásának, mint a kormány, mert folyamatosan hazudnak, becsapják, elaltatják, félrevezetik a jóra való naiv, segítséget kereső embereket. Ilyetén való hazudozás még súlyosabban elitélendő, mert az emberek lelkével, szellemével Istent gyalázó tettet követnek el. Jézus szavai szerint: „nem attól kell félni, aki a testet megöli, hanem aki a lelket a pokolba taszítja.”
A vallás nem azt tölti be, amire hivatott, amiként hirdetik, hanem a megosztást, a káoszt, a zsarnokság uralmát segíti elő, mint inkább hogy a hitet, az Istenbe vettet hitet, az igazságot, az emberek lelkiszintjét, lélek minőségét, boldogulását segítsék. Egy gondolattal összefoglalva: „A hazugság a törvény és a vallás hangjával álcázza magát.”
Tehát a vallás is szintén egy láncszeme annak a nagy problémának, amely immár hosszú - hosszú idők óta megtévesztésben tartva, folyamatosan manipulálva vezeti meg az emberek millióit, mert valójában a hatalomról és a pénzről szól. Ne felejtsük el, hogy akiknek a pénz az istenük azok emberi mércét nem ismernek el. Milyen vallás az és milyen kereszténység az, legyen akár a katolikus, vagy más egyéb – bizonyára álkereszténység - amelyet nem hat meg, nem emeli fel a szavát, nem áll az emberek védelmébe, ha a pénz, az uzsora-kamatok karmai, a gazemberek embertelenségei öngyilkosságba „hajszolják”, menekülnek, emberek hullanak el, mert nem bírják tovább ésszel, lélekkel…, ugyanis nem tapasztalható semmilyen hatékony lépés, vagy megnyilvánulás sem felőlük.
Az Isten és az Ember közé a vallást tették a megosztottság, a félrevezetés érdekében az élősködő hatalom bitorlói.
Hiszen a vallás is politika! Ki melyiket, milyen formában választja, illetve hódol be.
Vallás nélkül, politika nélkül lehet élni, sőt kell is és ott csak Isten, és ember van!
Ha az ember fiának nehéz már eligazodni a kereszténység színfalai mögött, akkor álljon itt egy igazság, ami nem lehet közömbös a tisztességes ember számára: Nem a mindenféle irányzatú, a bálványimádó, a bibliai dogmákra (mert van benne csúsztatás, félrevezetés…, egy szóval hazugság is) épülő kereszténység, hanem az erkölcsi, szellemi értékeket szigorúan betartó, azt hirdető, és mindezekért a harcot is vállaló kereszténység az igazi kereszténység.
A szeretetről pedig csak annyit, hogy az igazság szeretete minden más szeretet fölött áll.
Továbbá felismerésként be kell fejezni a könyörgést, a könyörgésen alapuló imádságokat, mert helytelen megnyilvánulás és semmi szükség nincs rá! Csak egyszerűen kérni és fogadni kell. Tudni kell egyszerűen kérni és nagyszerűen fogadni, s ebben az irányban cselekedni. Mert Isten rajtunk keresztül teszi a dolgát. Ez is a vonzás és a teremtés egyik folyamata. Amihez nem kell nagy trükk, csak az, hogy arra gondoljunk, amit akarunk / szeretnénk, ahelyett, hogy arra összpontosítunk, amit nem akarunk!
Továbbá egy rövid gondolat erejéig: a bűn fogalma körüli tudatos manipulációval átszőtt szajkózás, hajszolás, amivel az embereket sikeresen meddőn tartják. Ezért kell befejezni a bűn hajszolását is, de nem az elvetését, hanem a helyes felfogás irányába való terelését kell szorgalmazni és nem az ezen alapuló dogmatikus vallási elméletek gyakorlását elismerni, alkalmazni. „Ez is meg ér egy misét.”
Az igazi kereszténység eszméje, mely az embert eredendően jónak tekinti, aki ugyan képes a rossz felé hajlani, de Isten segítségével ezt a rosszra hajlást le tudja győzni.
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, Teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.
A Teremtőisten az embernek észt adott, valamint szabad akaratot.
Ezért az embernek kell eldönteni, hogy az IGAZSÁGOT szolgálja, vagy a gazságot.
Egy kicsit másképp: “Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással rendet, élhető életet teremtesz, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”
Tanulság:
Tény! Olyan csapdában vagyunk, amivel ha szembenézünk, amit ha megértünk, felfogunk, s rájövünk arra, amiért mindannyian valamilyen mértékben felelősek vagyunk, és amiből szabadulni együtt van jó esélyünk.
Ez a csapda nem más, mint a hazugság és az emberiség sorsának csapdája.
Belőle való szabadulás lehetőségét is régóta ismerhetjük. Mint ahogy Krisztus szavait: „Az igazság szabadít meg titeket”, Buddha tanácsával folytatva: „Adjátok vissza a szavak igazi értelmét!”, és ennek a két gondolatnak az egybecsengő üzenetét elfogadva a probléma megoldásának kulcsát szinte a kezünkben érezhetjük.
„Egy a lényeg, hogy az igazság maradéktalanul utat nyerjen. A világon egyetlen dolog ami hatalmakat, diktatúrákat, birodalmakat, rendszereket dönt meg. Az pedig az IGAZSÁG.”
Emberek! Tény-leg most már úgy kell gondolkozni, elmélkedni, DÖNTENI és cselekedni, hogy a következményeként jó eredményeket tapasztaljunk! Továbbá azon, hogy hogyan tovább, vagyis a jelenen, a jövőn, az élet kérdésein. Mert ma már nagyobb probléma a jövő, mint a múlt. A tapasztalatokat, a következtetéseket és a következményeket a múltból merítve, okulva és okultan kell a jelen és jövő zenéjét megkomponálni.
Tudva lévő, hogy a gondolkozás az egyik legnehezebb „munka”, de ezért ne kerüljük el, mert ha nem tesszük, akkor teszik, vagyis gondolkoznak mások (gazemberek, hatalom bitorlói…) helyettünk. Viszont az nekünk nem jó, mert nem értünk, nem a mi érdekünkben teszik, hanem kizárólag saját önző érdekükért, érdekkörükért, hogy a népet, a tömeg-embereket kellőképpen kihasználják. Pontosabban ellenünk munkálkodnak. Ők csak ezen gondolkoznak és ekként cselekednek, mint ahogy tapasztalható is, ez mintaként példaértékű lehet a nemzet, a nép számára velük szemben! De csak a módszer: céltudatosan gondolkozni és akként cselekedni! Tehát a célt kijelölni, a hogyant megtervezni, majd cselekedni. Nem folyton ellenállni és tiltakozni kell, mert az nem előre viszi a nemzet ügyét, mint ahogy tapasztaltuk mindeddig is. Nézzük, mit csinál a kormány: alkot. Például új alkotmányt a saját szájízére. Mit csinál a nép? Tiltakozik ellene. Támadja. Ebbe fekteti bele erejét, energiáját. Ahelyett, hogy azt átcsoportosítva a saját „szájíze”, akarata szerint az elképzeléseit egy átfogó célként meghatározva cselekedne. De a sorsodat, a nép sorsát eddig és most is ők alakítják, mert hagyod, engeded az engedelmeskedő elméd miatt, talán (!?), bizonyára igen (!), mert nem gondolkozol elég következetesen.
Ide illik egy bölcsgondolat, s nagy igazság: “Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjüknek rabjai.”
Tehát a felvetések, összegzések, elemzések, következtetések folyományaképpen az engedelmességünkkel éltetjük ezt a Rendszert.
Hiszen a valóság a lélek, az illúzió a világ. Rettenetes, hogy mi fordítva élünk.
A sok kudarc és vakvágány az életedben mind abból ered, hogy ezekkel a folyamatosan változó erőkkel szembe mész, ahelyett hogy olyan módszereket dolgoznál ki, hogy elkerülhesd, ellehetetlenítsd őket. Ne add, ne pazarold az energiádat rájuk, mert ők belőled, a feléjük fordított energiákból élnek és mindig gondoskodnak arról, hogy velük foglalkozz.
Például:
Amikor elítélsz valamit, amikor lemondasz valamiről, mindaddig hozzátapadsz.
Amikor küzdesz valami ellen, akkor csak vele foglalkozol és így hozzákötődsz.
Mindaddig, amíg küzdesz vele, erőt adsz neki.
Pont annyi erőt adsz neki, amennyit arra fordítasz, hogy küzdj ellene.
Riadó! Ideje már elgondolkozni, hogy valójában hogyan gondolkozunk, cselekszünk, és vajon helyes-e ahogy élünk.
Döntsd el hová akarsz tartozni!
Mindenki, kivétel nélkül döntési helyzetbe kerül.
Istennel vagy Isten nélkül.
…, nem is olyan sokára jön már az igazság pillanata:
„a búza és az ocsú szétválasztása”.
Fontos (!), hogy sorsdöntő témákban ne tétovázz, ne pazarold az időt másra, ugyanakkor ne rabold az időt másoktól a várakozásod, a bizonytalanságod miatt, főleg ne hátráltasd az embertársaidat, ne élj vissza az érzelmeikkel, ne zsarold az érzelmein keresztül önként, vagy önkéntelenül, ne fondorlatoskodj, és nem utolsó sorban ne maradj a „cinkos középen” sem! Hogy hová tartoztál, hogyan cselekedtél eddig, most már legyen a múlté, mert ami ma vagy, az az, ami eddig voltál, ami holnap leszel, az az, amit most teszel!
A korábbi és a további cselekményeid mértékével, súlyával kapcsolatban vállalnod kell a felelősséget, lelkiismereted szerint önmagaddal szemben, és másokkal szemben is!
Nem elégséges, hogy csak önmaga és családja jólétét teremti meg valaki, hanem a környezete, közössége boldogulását is elő kell segíteni, közre kell működni, mert csak így teremthető meg békésen, biztonságosan az élhető élet mindenki számára, úgy saját magának is. Ellenben ha csak saját magára gondol valaki, olyan körülmények maradnak és lesznek mint jelenleg, viszályos, zaklatott, reménytelen, egyre gyakoribb félelmekkel hajszolt bolyongás tapasztalható, ami meg kell vallani, senkinek sem jó!
Nagyon sokan kitérnek az olyan témák, észrevételek elől, amelyekkel fontos lenne foglalkozni, amik valójában őket is érintik. Gyakran mondják az emberek egymás között, még a családban is, hogy nem akarnak erről, vagy arról beszélni. Általában elterelik a témát, vagy felvetik, hogy inkább beszéljünk másról, általános mindennapos dolgokról...., vagyis arról, ami számára kényelmesebb, kellemesebb (struccpolitika), de pont azokról a „mindennapos” személyes és az őket körülvevő dolgokról nem beszélnek, nem elmélkednek, legalábbis a legkevesebbet, amelyekre nagy szükségük lenne (pl.: ebben az írásban felmerült felvetések), amik életük, boldogulásuk részei, velejárói. Ezért tud elhatalmasodni az összes rossz dolog, amik érintenek, körülvesznek minket! Azért kell egymással minél többet foglalkozni, formálni, önzetlenül segíteni, közösséget építeni, mert csak így lehet egységet teremteni, egységesen kiállni, fellépni a ránk törő bajokkal szemben. Gondoljunk csak bele, hogy a hatalom bitorlói is egységes módszerekkel hozzák meg a döntéseiket, mint: „A magyar parlament, amely jelenleg nem szuverén népképviselet. Tevékenysége arra korlátozódik, hogy a kormány rendeleteit „kollektív” bólintással törvényerőre emelje.”
Ülj le és gondolkozz el rajta, lehetőséged van változtatni, kijavítani a tudva lévő és tudomásodra jutott eseteket, hibákat. Ha teszed - ha nem, visszaköszönésképpen a sors, a teremtett világ „erkölcsi” törvénye válaszol, s nem mérlegel, tehát amit teszel, ahogy cselekszel, az előbb vagy utóbb, „de irgalmatlanul” visszaszáll hozzád, rád. Tehát amit adsz, azt kapsz, ez így volt, így van és így is lesz!
A világmindenség azért jött létre, hogy minden a rendeltetése szerint létezzen, az ember megtalálja benne az örömet, a boldogságot, a lét igazi értelmét. Ehhez azonban sok szenvedésen kellett keresztül mennünk, hogy meg tudjuk különböztetni jót és a rosszat. Ennek az ideje lejárt, már minden utat bejártunk, ami szenvedéshez vezet. Most itt az ideje a váltásnak, a változásnak, ami rajtad is múlik!
Ha érteni akarod az üzenetet, akkor érteni fogod a kemény szavak ellenére is, hiszen a kemény szavak mögött az őszinte igazságszeretet szól hozzád, hogy segítő jobbot nyújtson számodra. Hiszen az üzenetet még most is olvasod, s elolvastad, újra olvasod, beszélsz róla, érvelsz vele, megvitatod másokkal, „elveted a magot”, - ez nagyon fontos - valamint meríteni egymás véleményéből, és megismerve a segítségükre lenni. Együttvéve egyszerűen készen állsz arra, hogy megismerd és megértsd az élet igazságát, az életed igazságát. Semmi nem történik veled véletlenül, akár - egybeesések - találkozás-ok, - hibázás-ok…, és akármilyen kilátástalannak hitt mélységekben van az életed, ez mind csak arról szól: Itt az ideje elgondolkozni, meglátni, kijavítani a hibákat, kilépni a tévelygésből, a vakvágányból, és rátérni a világos egyenes igaz útra!
Igen, képesek vagyunk jó döntést hozni, mert hiszem, hogy az ember eredendően jó!
Váradi Sándor
2011 Földanya hava 1.
Utolsó hozzászólás